Távol álljon tőlünk, hogy megvédjük a Fidesz fasisztoid rezsimjének híveit, itt inkább a kultúrát védenénk jelenkorunk Horger Antaljaitól.
Történt ugyanis, hogy a Fidesz 2.0 (Tisza) messiása kihasználta Orbán Viktor és Dopeman összeboronálódását, és felhívta a figyelmet korábbi vállalhatatlan dalszövegekre, kb. nőverőnek titulálva.
Nos, ha a dalszövegei alapján Dopeman nőverő pedofil kábszeres, akkor József Attila is gyilkos. Először is górcső alá kellene venni a művészi szabadságot, akkor is, ha ez szándékoltan primitív stílusú underground; majd górcső alá kell venni, hogy mennyire kell komolyan venni Dopemant és általában a gengszterrap műfaját – Los Angelest-től a Nyóckerig; vagy általában mennyire kell komolyan vagy szó szerint venni bármely könnyűzenei dalszöveget vagy lázadó művészek verseit.
A gengszterrap esetén a válasz egyszerű: semennyire. Ahogy az NWA Comptonból, úgy a Dopeman féle vonal tagjai is kb. annyira hitelesek gengszterként, mint Varga Judit Hajdú Péter showjában. Ez egy szerep ugyanis, amit előadóként felöltenek, a színpadon, interjúkban tolnak, megélnek belőle, eladják a CD-t és a koncertjegyet, majd visszavedlenek hétköznapi emberré. Nyilvánvalóan ezeket a gengszterrappereket is az utca nevelte, nagyon jól tudnak arcoskodni, kárimkodni, zenét lopni sample címen, rímet faragni, meg szívtak füvet, hétvégénként legördült pár sör pálinkával hányásig és vártak 8 percnél többet is buszra. Ez még mindig nagyon távol áll a bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolástól, rablástól, megfélemlítéstől, emberrablástól, személyi szabadság korlátozásától – amit a kormány művel a munkásosztállyal és az antifasiszta aktivistákkal. A jövőben úgyis rengeteg hír fog érkezni, hogy gengszterrapperekről kiderül, hogy csak a Harwardon végzett üzleti szakos diplomások, akik a nem kis pénz reményében elterjesztették, hogy golyót kaptak, aztán kigyúrták magukat, majd indulhatott a rap.
Ahogy más műfajoknak is illik megadni a komolyan nem vevés művészi szabadságát (tudjuk, hogy a Cannibal Corpse death metál zenekar tagjai sem mészárolnának csecsemőket), és ahogy József Attilát is felmentettük a tiszta szívvel való emberölés alól, úgy a Dopeman-féle gengszterkedős és nőverős szövegek sem veszélyesek a társadalomra, ha azt helyén kezeli.
Nem csak a komolyan vevésnek kell megadni a művészi szabadságot, hanem az iróniának és a gúnynak is. Nagy probléma lenne, ha valaki a Hétköznapi Csalódások Rudolf Hess című dalából kiidézné a „Rend és hűség, vasfegyelelem, nincs irgalom, nincs kegyelem, éljen a Führer, éljen a Párt!” részletet, miközben ez egy antifasiszta dal, ahol az énekes pár sor elejéig belebújik egy náci szerepébe, hogy ezzel figurázza ki őket.
Más tészta, mikor valaki „zene” címszó alatt nyom emberellenes politikai propagandát. Mint a Divízió 88 neonáci zenekar, amelynek egyik tagja az a „válogatás nélkül, találomra kiválasztott magyar járókelő” (a jobboldali propagandamédia szerint), akit fizikai támadás ért a kitörés napján. Azok a fószerek komolyan gondolják a dalszövegeiket a romák legyilkolásáról, ehhez szellemi muníciót és agressziót próbálnak biztosítani, aminek semmi köze a művészethez és a szólásszabadsághoz.
A közpénzből túlfizetett megafonos propagandisták persze mind egyenvideóban védik meg Dopemant, mégpedig azzal a logikával, hogy nehogy már a „nőverő Magyar Péter” kezdjen el most feministát játszani. Láthatóan több millió forint ment el alaphangon erre a közösségi média kampányra, és több megafonos szinte szó szerint ugyanazt mondja fel háborogva, miközben a „Te is” érvelési hiba eklatáns példáját nyújtják az internetezőknek.
Nőkérdésben pedig nem Dopeman a probléma, ez most egy gumicsont. Az igazi probléma a nők mindennemű egyenlőtlensége a kapitalizmus rendszerében, kezdve a bérréstől, a kulturális elnyomáson át a nők elleni erőszak kvázi legalizálásáig.