A Zöldsapkások című borzadály megtekintését kizárólag csak érdekességből ajánljuk azoknak, akiket érdekel az amerikai, hidegháborús média-agymosás.
Másra ugyanis alkalmatlan. Az „ajánlásunkban” inkább kiemeljük azokat az általános kliséket, amelyekkel ez a film él.
A Zöldsapkások egyszerűen csak az USA kormányának és hadigépezetének szócsöve volt az amerikai polgárok felé. 1968-ban készült, azaz nemcsak a hidegháború, de nagyban a vietnami háború közepén, célja egyszerűen a népirtás legitimizálása, az amerikai nép militarista szellemének feltüzelése és akár maga a toborzás elősegítése. Ennek érdekében számos agymosó elemmel él. Elsőként itt van maga a rendező és főszereplő, John Wayne, aki hírhedt antikommunista volt és előszeretettel jelentgette fel kollégáit annak idején a McCarthy bizottságnál. Szokás szerint semmi színészi teljesítményt nem mutat, és a vén színésznek nem áll túl jól az ezredes szerepe. Ha 1968-ban lett volna internet, akkor ugyanolyan gúnyok célpontja lett volna, mint ma Chuck Norris, aki szintén jobboldalisága miatt került a tréfás netezők célkeresztjébe.
Németek
John Wayne szerepelt világháborús filmben is, sőt ebben az időszakban sorra születtek az ilyen témájú alkotások, amelyek célja nyilván a háborús romantika fokozása volt egy hidegháborús helyzetben. Sokszor a németek voltak a fő ellenség, azonban John Wayne tekert egyet a dolgon, és vietnami filmjében az első mondat németül hangzik el. A sajtótájékoztatós jelenetben ugyanis bemutatkoznak a katonák, akikről kiderül, hogy beszélnek értelemszerűen franciául és vietnamiul, ami evidens a gyarmati előzmények miatt, de emellett németül és valaki egyéb skandináv nyelveket is. Ez Wayne nem túl egyértelmű üzenete volt Hollywoodnak és az amerikai nézőknek, hogy le lehet szállni már a németekről, a vietek az ellenség, ráadásul a németek is a bolsevizmus ellen harcoltak a második világháborúban. Ez az elem a hadseregnek sem tetszett túlzottan.
A háború jogos
Már rögtön a film elején belevágnak egy sajtókonferenciás jelenetben ebbe a kérdésbe. A háborúellenes újságíró természetesen egy öltönyös aktakukac, szemben vele pedig ott a felsőbbrendű egyenruhás őrmester, akik jól leiskolázza politikából és történelemből. A film szerint a háború azért jogos, mert a gonosz kommunisták világuralomra törekszenek. Azt elfelejtik persze közölni, hogy Vietnamba először nyugati fegyverek és katonák érkeztek, csak azután küldtek a kínaiak és a szovjetek hadianyagot. A megalázott újságíró természetesen csatlakozik a haderőhöz tudósítóként, és a film végére csodák csodájára óriási és „váratlan” karakterfejlődésen megy keresztül, azaz elismeri, hogy az amerikaiaknak Vietnamban a helyük. Mi több, a végén még katonának is beáll.
Amcsi jó, viet rossz
A film egyértelműen egy rasszista mű, ugyanis a vietnami kommunistákat egyértelműen untermenschként mutatja be. Az amerikai katonák mind jóképűek, borotváltak, még a legnagyobb csata hevében is megvillan a szép szőke haj, a kék szem, és az egyenruha csak kivételes alkalmakkor koszos. Még az amerikai oldalon harcoló vietnami katona is mély tekintetű, ápolt. A másik oldalon a vietkongok viszont csak artikulálatlan csataüvöltésben képesek kitörni, alacsonyak, koszosak, öregek és nem a legjóképűbb statiszták játsszák őket. A külsőn túl a történet is súlyos. Egyetlen amerikai vagy amerikabarát vietnami szereplője sincs a filmnek, akinek ne lenne olyan ismerőse, akinek az egész családját ne erőszakolták és gyilkolták volna le a vietkongok. A filmben sorra mesélik távolba révedő, szinte könnyes szemmel a borzalmakat, amiket a vietnami partizánok műveltek az ártatlan civilekkel és gyerekekkel. Ezek között van bélkitépés, lefejezés, persze mélyen melankolikus zenével megfűszerezve. Külön érdemes odafigyelni, hogy az egyik amerikai katona marxista zsargonnal fejezi ki magát, mikor azt mondja, hogy a vietkongok „kizsákmányolják” a parasztokat. És az is természetes, hogy a filmben a vietnami parasztok utálják a gerillákat, mert azok ellopják az ételüket, ráadásul az amerikai bázisra menekülnek védelemért. Mellesleg ezért természetesen kiirtják őket a gonosz kommunisták. Természetesen semmiféle történelmi háttere nincs, hiszen a helyi parasztság támogatása nélkül a vietkong gerillák nem tudtak volna eredményes felszabadító háborút folytatni a megszálló agresszorok ellen.
Kisgyerekek
A háborús propaganda célpontjai gyakran a kisgyerekek. Ebben a filmben is szerepet kapnak. A jóvágású amerikai katonaorvos előszeretettel gyógyítja meg a vietkongok csapdájába esett kislányt. Persze pár snittel odébb ugyanazt a kislányt a gonosz kommunisták kivégezték az őserdőben, miután kiirtották a faluja többi lakóját. A film egyik főbb szereplője a vietnami árva kisfiú, természetesen az ő családját is a vietkongok mészárolták le. Ő rögtön barátságot köt az egyik zöldsapkással, és miután a gonosz kommunisták még a kutyáját is lemészárolják, már csak az a katona marad egyetlen társa. A film végén a katona meghal, tehát John Wayne veszi át a nevelést.
John Wayne és a kisfiú elsétál a vietnami naplementébe
Mikor John Wayne magához veszi az árva, síró kisfiút, és rárakja a halott katona zöldsapkáját, együtt elsétálnak a vietnami tengerpart naplementéjébe. Az persze csak szemfüleseknek tűnhet fel, hogy Vietnam tengerpartja kelet felől szegélyezi az országot, ahol a nap felkelni szokott. Lenyugodni maximum a forgatás helyszínén, Los Angelesben tud a tenger horizontján. A film helyszínei mellesleg egyáltalán nem úgy néznek ki, mint a vietnami dzsungel, ennyiből a Budai-hegyekben is forgathatták volna. Ráadásul csomó jelenet igénytelen, a helikopter-lezuhanásnál például látszik a tartókötél, amin lógatják. Bár a valódi helikopteres részek az egyetlenek, amelyek szépen lettek megcsinálva, de ez egyben hátrány is, mert az eredeti eszközöket nyilvánvalóan a hadsereg bocsátotta rendelkezésre a propagandista filmkészítők számára. A csatajelenetek teljesen hiteltelenek, néhol röhejesek, a vietnamiak például fedezék keresése nélkül, egy csatasorban vonulnak a bázis felé, teljesen nyílt célpontot adva az amerikaiaknak, ráadásul csigalassú tempóban.
A valóság
A valóságban a vietnami nép elleni amerikai agressziónak 4-5 millió ártatlan áldozata volt, nagyrész nők és gyerekek. Ezeket az embereket nem a háború hevében ölték meg véletlenül, nem elszigetelt és szórványos akciók voltak, nem a háború által eltorzult elméjű gonosztevők követték el. A 4-5 millió embert az amerikai hadsereg szakszerű pontosságával gyilkolták meg, célzottan ölték meg őket, sokakat az USA elnökének közvetlen parancsára (lásd Hanoi terrorbombázása). Bizonyára a vietnámi oldalon is történtek túlkapások, de ezek szórványosak voltak, nem felsőbb parancsra történtek, amely teljesen más kategória, mint a népirtások. A vietnami hazafiak ugyanis az országuk felszabadítása miatt csatlakoztak a vietkonghoz, törődtek a népükkel, az élelmiszert pedig nem vették el a falvakból. A parasztok önként etették őket, de sok esetben a vietkongok is etették a parasztokat. A filmnek persze pozitív hatása is lehet, ha intelligens ember nézi meg: pontos képet kap a hidegháborús agymosásról, és sokakat nyilván elundorít az amerikai hadsereg szánalmas próbálkozása, amellyel befolyásolni akarta az embereket. De ne legyenek illúzióink, biztos voltak, akik hittek ennek a filmnek, és hatására jelentkeztek önkéntesnek és elhullottak, ráadásul egy teljesen értelmetlen és igazságtalan háborúban. Gyilkos film, de sajnos szó szerint.
Érdekességek:
A hadsereg több ponton is beleszólt a forgatókönyvbe. Kifejezetten szerették volna, ha az amerikai bázis megtámadásakor dél-vietnami kollaboránsok is jelen vannak az ütközetnél. A másik, hogy az eredeti koncepció szerint a kommunista tábornokot észak-vietnami területről rabolták volna el, de inkább délre tették át e jelenetet.
George Takei játssza Nim kapitányt, a dél-vietnami hadsereg tisztjét, de eredetileg japán származású.
George Takei játssza a Star Trekben Sulu-t. A forgatás miatt kénytelen volt lemondania a sorozat egyik epizódjában való szereplésről.
John Wayne a Piszkos tizenkettő főszerepét utasította vissza a Zöldsapkások miatt.
John Wayne ultrajobboldaliként bizonyára nem örült volna, ha megtudja, hogy kollégája, George Takei homoszexuális.
A film 7 millió dollárba került. A hadsereg több Bell UH-1 Huey helikoptert, C-7 Caribou és C-130 Hercules típusú repülőgépet adott a forgatáshoz. A helyszínt szintén a haderő adta az atlantai Fort Benning támaszponton.
Wayne karakterét Lauri Törni százados alakjára mintázták. A finn származású tiszt szolgált a finn és német hadseregben is a második világháborúban. Később az amerikai hadsereg tisztje lett. A karakter egyértelmű utalás Wayne antikommunista német romantikájára.
Az A-107-es tábor elleni támadást alapjaiban a Nam Dongi csata alapján mintázták. 1964 júliusában Roger Donlon százados ebben az ütközetben kapta meg a vietnami háború első kongresszusi érdemérmét.
A kiégett vietnami falu díszlete olyan jól sikerült, hogy később a hadsereg megtartotta katonái kiképzéséhez.
A filmbéli bázis díszleteit a jelenetek felvétele alatt a sok robbantásban teljesen megsemmisítették.
A film zenéjét a magyar származású Rózsa Miklós írta.
Robert Ebert chicagói filmkritikus nullásra értékelte.
Oliver Stone a Zöldsapkások hazugságainak hatására készítette el saját első vietnami háborús filmjét, a Szakaszt.
John Wayne eredetileg szocialistának vallotta magát, és támogatta Roosevelt kormányát, később antikommunista és republikánus jobboldali lett. Bár Sztálin nagy rajongója volt, mégis kezdeményezte a meggyilkolását. 1960-ban Nixont támogatta, de amikor vesztett a választásokon, inkább Kennedy mellé állt. 1966-ban és 70-ben nem vállalt politikai szerepet, mondván színésznek nem teremhet babér a politikában. Ezt csak viccnek szánta, mivel Ronald Reagan lelkes támogatója lett. Tagja volt a szélsőjobboldali John Birch Társaságnak és a szabadkőműveseknek is.