Az ország tetemes része rajong a borzalmas X-Faktor szériáért.
A műsornak immár a hetedik évada indult el. Nem is csoda, hiszen nem más, mint az igénytelen, tömegfogyasztásra és termelésre szánt popzene „tehetség”-kutatója.
Borzalmas zenék, agyonhájpolt sztárpalánták és olyan mentorok, akik számára a zene csak a pénzt, a hírnevet és a megélhetést jelenti. A művészet, a hangszeres tudás, a csapatszellem és az érzelmek zenei kifejezése itt már nem számít.
A műsor egyben az ultrarádióbarát dalok mekkája, amelyben igazán értékes számok nem – vagy csak nagyon ritkán – hangzanak el. A jól bevált négyakkordos igénytelenség, amellyel előregyártott recept alapján pillanatok alatt sláger készíthető. Még a dalok formulája is ugyanaz: intro, 2 verzé 2 refrénnel, némi kiállás, majd egy végső verzé és refrén kombó. Csak persze az X-faktorban még a dalok is butítva vannak, így 1-1 verzé vagy refrén kimarad. Senkinek nem hiányzik. Egy dal különben se legyen hosszabb 3-4 percnél, mert az már eretnekség! Ha esetleg valódi hangszer is van benne, vagy urambocsá valaki rálépne egy gitártorzító pedálra, az már végleg a poklot jelentené! A dalszövegek is mind ugyanazon a kaptafán mozognak: elhagyott a csajom vagy a pasim, vagy hiányzik, vagy éppenséggel nehéz összejönni vele, ezért nyekergek miatta. A szokásos nyálas, csöpögős maszlag, valódi érzelmek nélkül, vagy még rosszabb: valódi érzelmeket imitálva.
A „sztárok” egytől egyig ugyanazok. Fiatal versenyzők, akiknek megadatott az az isteni szerencse, hogy jó hangjuk van. Néhányuk még táncolni (!!!!) is tud, és esetleg egy dalt jól előadni (!!!). Valami fantasztikus!! Csakhogy ezek a figurák lényegében semmit nem tettek bele azért, hogy jó hangjuk legyen. Mondjuk ki! Így születtek! Tehetségesek, igen! Az énekléshez! Max kicsit képezték magukat még énektanárnál vagy a zuhany alatt, hogy icipicivel még jobb hangjuk legyen, és sokuknak tényleg baromi jó hangja van…. ÉS AKKOR MI VAN???
Az utcán tízezrével szaladgálnak olyan emberek, akiknek jó énekhangjuk van, ez nem akkora kuriózum! Csak ebből a tízezer emberből kevesen kezdenek el énekelni és kevesen próbálják meg kiereszteni azt a hangot, vagy urambocsá művészetre felhasználni, mivel az ilyen rádióbarát posvány kultúrkörnyezetben semmi inspirációjuk nem támad arra, hogy használják a hangjukat. Ezért azt hisszük, hogy ez ritka, és akinek ilyen tehetsége van, az „kivételes tehetség”. Pedig nem csinál mást, csak énekel, és ezért a tévében imádjuk őket, mint valami megváltót, miközben hétköznapi munkások, akik villanyt szerelnek, buszt vezetnek, betegektől vesznek vért, kutatnak új gyógyszerek után, tanítanak, százezred annyi tapsot és szeretetet nem kapnak a munkájukért, mint azok, akik felmentek egy színpadra és énekeltek egyet.
Az is felháborító, hogy ezek a tátikasztárok pusztán a ránk erőltetett piaci igény(telenség)ből fakadóan olyan pénzeket tehetnek zsebre, amit a tisztességesen dolgozó tömegek soha. A piac diktatúrájának igazságtalansága ebben pont kifejeződik.
A munka ebben a műsorban nem számít, csak a genetikailag „otthonról” hozott tehetség. Mondanunk sem kell, milyen világnézeti „eszme”-„rendszer” hordozza magán ezt az értékrendi bélyeget.
Pedig egy valódi zenész dolgozik. Munkát fektet a művészetébe. Például megtanul hangszeren játszani. Képezi magát. Beleássa magát a zenetörténetbe, és minden újdonságot és régiséget meghallgat, ha lehet, akkor sokféle stílusból. Majd az alkotás mezsgyéjére lép, kialakítja saját hangját, stílusát, és az érzelmeit zenei nyelvre fordítja. Hab a tortán, ha lírikus szövegekkel is megtoldja a dolgot. Majd a zenei szerzeményeit egy zenekari háttérrel (vagy közös, demokratikus játékkal) kiforralják, begyakorolják és hibátlanul előadják.
Ebből a szekvenciából az X-Faktor „zenei” tehetségkutató csupán talán 2-3 fázist kapargat a felszínen. És amíg a rádióból cenzúrázott, valódi zenészek majd viszik a motyójukat, felpakolják a színpadra és ott alkotnak valamit, addig az X-Faktor tátikasztárjai csak felugranak az előre felállított színpadra, betolják nekik a CD-t és indulhat a playback-show.
De ahogy néhány valódi zenész dala is megmondja: A Show-nak Mennie Kell.