8. Kongresszus

BRÜSSZEL, 2026. ÁPRILIS 17-18.

Tartalomjegyzék

Bevezetés
I. Nem a militarizálódásra. Európa a békéért
II. Az életünk nem eladó, nem a megszorításokra!
III. Az embereket szolgáló gazdaság
IV. A digitális gazdaság ellenőrzésének átvétele
V. Együtt a szakszervezetekkel
VI. Feminista értékek és politika
VII. Egy nemzedék felkel
VIII. Mentsük meg a bolygót – változtassuk meg a rendszert
IX. Mezőgazdaság és élelmiszer-szuverenitás
X. A kultúra pénzbe kerül. De nincs olyan, hogy a kultúra túl drága
XI. Antiimperializmus a többpólusú világban
XII. Európa: Nyomd a visszaállító gombot!
XIII. Szocializmus, nem a barbarizmus

NYERJÜK MEG A JÖVŐT. KÜZDJÜNK A MEGSZORÍTÁS ELLEN. ÁLLJUK MEG A MILITARIZÁLÓDÁST!

Bevezetés

A világ felfordulásban van. A Trump vezette Egyesült Államok, a nemzetközi jog megsértése, a háború Ukrajnában, a népirtás Gázában, a háború Irán ellen és a több mint 50 másik háború és konfliktus világszerte végső soron a mai világot sújtó, mélyen egymással összefonódó válságok kifejeződései. A klíma összeomlása, a megszorítások, a fegyverkezési verseny, a militarizálódás, a növekvő egyenlőtlenség, a női jogok és demokratikus jogok tagadása és visszaszorulása, valamint a kényszermigráció egyetlen gyökere a kapitalizmus könyörtelen profithajszolása és patriarchális uralma.

A világ változik. A gazdasági dinamika középpontja Ázsiába tolódik át. A Kínai Népköztársasággal az USA-nak most egy olyan gazdasági hatalommal kell szembenéznie, amely egyenrangú, és bizonyos területeken felülmúlja. A Globális Dél más hatalmai is ugyanezen az úton járnak.

A trumpizmus egy szuperhatalom reakciója, amely kereskedelmi és ipari háborúkkal, beleértve a katonai erőt is, kompenzálni és megfordítani kívánja gazdasági és technológiai dominanciájának elvesztését. Az energiaforrások, ásványi anyagok, ritkaföldfémek, kereskedelmi útvonalak, adatok, információtechnológia és mesterséges intelligencia feletti ellenőrzés új csatatérré vált.

Az Egyesült Államok Venezuela elleni támadásával, majd Kolumbia, Kuba, Mexikó és Grönland elleni fenyegetéseivel Trump hivatalosan is visszaállította a Monroe-doktrínát – ez egy olyan lépés, amely visszalépést jelent az elmúlt 200 évben és az ENSZ Alapokmánya által elért nemzetközi jogi fejlődéshez képest.

A belső hanyatlással, a globális hatalmi átrendeződéssel és a Trump vezette Egyesült Államok megalázó diktátumaival szembesülve az EU elitje a militarizálódás útját választotta – nem a társadalmi haladásét.

Az Európai Uniót domináns kapitalista hatalmainak geopolitikai és gazdasági érdekei vezérlik. A válságra adott válasza egy pusztító logikát követ: megszorítás, tekintélyelvűség és háború – követve a blokk saját imperialista ambícióit, hogy erőforrásokat és befolyási övezeteket biztosítson Afrikában és azon túl.

Mindenütt a népek és a munkásosztályok fizetik meg az árát. Azokat a szociális és demokratikus engedményeket, amelyeket az uralkodó osztályok a 20. század küzdelmei során kénytelenek voltak megtenni, most megtámadják és kétségbe vonják.

Ezt kíséri a nemzeti sovinizmus és rasszizmus terjedése, a véleménykülönbségek elfojtása, a fiatalok militarizálását célzó sorozás előmozdítása, valamint a tekintélyelvű állami struktúrák megerősítése. A globális háború veszélye egyre közelebbinek tűnik.

Donald Trump elnöksége világszerte jelentős lökést ad a szélsőjobboldalnak. Azonban e pártok választási sikereinek okai hazai eredetűek. Ezek elsősorban a népesség és a munkásosztály nagy szegmenseinek romló és bizonytalan életkörülményeiben gyökereznek. Elégedetlenségük jogos. A radikális jobboldal felemelkedése azonban nem alulról szerveződő, hanem felülről irányított jelenség, ami azt mutatja, hogy az elit legreakciósabb frakciói elvesztették a bizalmukat afelől, hogy az uralmuk által generált válságok a liberális demokrácia keretein belül kezelhetők. A nagy üzlet új lehetőségeket keres, hogy keresztülvigye liberalizációs és a munkásjogokat gyengítő programját. Egyes konzervatívok – például az Európai Parlament ECR és EPP csoportjainak egyes részei – már most is együttműködést keresnek a szélsőjobboldallal. Valójában a konzervatív pártok, értelmiségiek és a média általi radikális-jobboldali diskurzus átvétele hozzájárult ennek normalizálódásához és a jobboldali pártok felemelkedéséhez.

A kortárs kapitalizmus ellentmondásait a fiatalok élik át a legélesebben. Ők állnak a társadalmi mozgalmak és kampányok élvonalában. A munkásosztály, szakszervezeteik és a fiatalok erőteljes társadalmi mozgósításai szerte Európában élő bizonyítékai annak, hogy a fatalizmus legyőzhető, mivel megtestesítik azt a kollektív erőt és változtatási képességet, amely a remény alapkövét képezi.

Az Európai Baloldali Párt (EBP) militarizálódással szembeni ellenállása elválaszthatatlan a munkásosztály érdekeinek védelmétől, annak felszabadításától és végső soron egy másfajta társadalom víziójától. A patriarchális erőszak, a rasszizmus, a bevándorlóellenes politika és a tekintélyelvűség nem mellékhatások, hanem egy igazságtalan rendszer stabilizálására használt eszközök. Ezért nélkülözhetetlen egy olyan egységesítő nézőpont, amely figyelembe veszi a társadalmi, nemi és generációs valóságokat.

Az EBP kész csatlakozni minden demokratikus és progresszív erőhöz, hogy hozzájáruljon egy olyan mozgalom felépítéséhez, amely képes megbirkózni a felfordulásban lévő világ kihívásaival.

A radikális jobboldal minden megnyilvánulása – rasszizmus, iszlámellenes rasszizmus, antiszemitizmus, antikommunizmus, nőgyűlölet, gyűlöletbeszéd és sovinizmus – elleni küzdelem pártunk DNS-ének része.

Hangsúlyozzuk: a fasizmus elleni küzdelem legkövetkezetesebb formája a kapitalizmus leküzdéséért és egy új demokratikus szocialista társadalom – feminista és ökológiailag fenntartható – felépítéséért folytatott küzdelem.

Az Európai Baloldali Párt az egység és az átalakulás erejeként lép fel, amely képes a társadalmi ellenállást – különösen a fiatalabb generációét – egy, a békét, szociális igazságosságot, demokráciát és ökológiai átalakulást célzó európai politikai projektbe csatornázni.

I. Nem a militarizálódásra. Európa a békéért

„A kapitalizmus magában hordozza a háborút, ahogy a felhő magában hordja a vihart.”
…Jean Jaurès…

A meglévő és feltörekvő hatalmak közötti növekvő rivalizálás világában a trumpizmus világszerte és Európában is megerősíti a militarista, soviniszta és tekintélyelvű dinamikákat. A NATO azon döntése, hogy a katonai kiadásokat a GDP 5%-ára emeli, hatalmas nyomást helyez a társadalmakra és aláássa a társadalmi kohéziót. Sajnos az EU és tagállamai csatlakoztak ehhez a napirendhez.

Határozottan ellenezzük a NATO és az EU elitje által erőltetett „újrafegyverkezés évszázadát”, melynek hangoztatott célja társadalmainkat „háborúra készen állóvá” tenni. Nyilvánvalóan félresöprik a két európai világháború tanulságait.

Ellenezzük társadalmunk militarizálását annak minden formájában: a megszorítást a katonai kiadások növelése nevében, az egészségügyi rendszer háborúra való felkészítését, a katonai irányítású kutatás-fejlesztés kiterjesztését, valamint a hadsereg iskolákba és osztálytermekbe való bevonását számos európai országban.

Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság arra törekszik, hogy az EU-t „geopolitikai szereplővé” alakítsa. Ahogy 2019-ben – jóval az ukrajnai háború előtt – kijelentette, az EU-nak meg kell tanulnia „a hatalom nyelvén beszélni”. Ez cinikusan figyelmen kívül hagyja Európa saját erőszakos gyarmati és imperialista történelmét. Ma a „geopolitika” és a „háborús gazdaság” a jelszavak egy militarizált blokk felépítéséhez, nem pedig egy békeközösséghez.

Éppen ellenkezőleg, az igazi európai szuverenitás és biztonság csak ezen imperialista „hatalmi nyelvvel” való szakítással építhető fel.

A válasz Oroszország Ukrajna elleni törvénytelen háborújára és az Egyesült Államok Nyugat-Európa feletti dominanciájára nem lehet az EU militarizálása, sem pedig az EU imperialista szuperhatalommá alakítására tett kísérlet. Az EBP ellenzi ezt a politikát, amely Európát az általános háború szélére sodorta, és egy olyan valóban független Európai Uniót szorgalmaz, amely előtérbe helyezi a diplomáciát, a tárgyalásokat, a nemzetközi jogot és a társadalmi igazságosságot.

A nagyhatalmak között súlyosbodó konfrontációban az itteni és mindenütt élő munkások viselik a költségeket. A felgyorsuló fegyverkezési verseny felemészti a közforrásokat, növeli a bizonytalanságot, és súlyos ökológiai károkat okoz minden szakaszban – a fegyvergyártástól a katonai műveletekig.

Az EBP ellenzi azt a tervet, amely Európa iparát háborús gazdasággá alakítaná át, és amely egyre nagyobb támogatást kap az uralkodó osztály körében.

Ellenezzük az EU fegyverkezési programjait, amelyek hatalmas profitot termelnek az amerikai és egyre inkább a nyugat-európai fegyvergyártók (Airbus Defence and Space, Leonardo S.p.A., Thales Group, Rheinmetall és mások) számára a dolgozó népesség rovására. Ellenezzük társadalmaink militarizálását, és elutasítjuk a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetését vagy kiterjesztését, beleértve a nők besorozását is.

Támogatjuk az Állítsuk Meg Európa Felfegyverzését (Stop Rearm Europe) kampányt, annak kiterjesztését minden országra, a társadalmi szereplők – különösen a munkások – aktív bevonását, egyértelmű alternatívaként a katonai átalakítással szemben az ökológiai átalakítást.

A társadalmi igazságosság, a demokrácia és az ökológiai túlélés elválaszthatatlan a békétől. Az emberi biztonság magában foglalja a nők jogait, a járványok, az éghajlatváltozás, valamint az élelmiszer-, víz- és egészségügyi ellátási hiányok elleni védelmet. Ez ahhoz szükséges, hogy az erőforrásokat a katonai kiadásoktól a munkásosztály és a nép szükségletei felé csoportosítsák át.

A béke és a munkásosztály iránt elkötelezett pártként az Európai Baloldali Párt egy olyan kollektív biztonsági koncepciót szorgalmaz, amely inkluzív, együttműködő és oszthatatlan – előre meghatározott ellenségek nélkül.

Az EBP követelései a következők:

• Az amerikai közepes hatótávolságú rakéták Németországban és Európa más részein történő állomásoztatásának tilalma.
• Az amerikai nukleáris fegyverek kivonása Európából.
• Egy nemzetközi szerződés megkötése, amely biztosítja a közepes és rövid hatótávolságú rakéták kivonását Európából és világszerte.

A globális nukleáris leszerelés, a fegyverzetellenőrzés, a fegyverzetcsökkentés és a bizalomépítés létfontosságú a háború megelőzéséhez és egy biztonságosabb világ biztosításához. Ezért üdvözölünk minden olyan kezdeményezést, amely csökkenti a fegyverzeteket és azok használatának kockázatát, és felszólítjuk:

• Az ENSZ Nukleáris Fegyverek Tilalmáról szóló Szerződésének (TPNW) aláírására és végrehajtására az EU és tagállamai, valamint a világ összes állama által.
• Többoldalú tárgyalások megkezdésére a nukleáris hatalmak között arzenáljaik csökkentésére, egy nukleáris fegyverektől mentes világ 2040-ig történő elérésének céljával, erős európai kezdeményezések támogatásával.
• A gyalogsági aknák tilalmáról szóló ottawai egyezmény betartására.

Ma egyetlen ország sem érhet el biztonságot mások rovására. A biztonságnak közösnek és oszthatatlannak kell lennie. A csökkentett fegyveres erőknek kizárólag védekezési célokat kell szolgálniuk, a nemzetközi leszerelés tágabb és ellenőrizhető folyamatán belül, a „nem-támadó védekezés” fogalmában kifejezve.

Támogatjuk az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) újjáélesztését, hogy új biztonsági rendet építsünk ki az Atlanti-óceántól az Urálig – egy „Helsinki 2.0”-t. Ez magában foglalja a semlegesség és az el nem kötelezettség teljes tiszteletben tartását, mint egy új európai biztonsági architektúrához való pozitív hozzájárulást.

Támogatjuk Írország törekvését az ország egyesítésére és katonai semlegességére, valamint Ausztria állandó semleges státuszát.

Felszólítunk a török csapatok Ciprusról való kivonására, és támogatjuk a sziget egyesítését egy kétzónás, kétközösségi föderáció keretében.

Szolidárisak vagyunk Grönland népével van, akiknek joguk van egy dekolonizált, önrendelkező és demilitarizált országban élni.

A háború és a bizonytalanság lakóhelyelhagyáshoz és kényszerű elvándorláshoz vezet. Az Európai Baloldalként védjük a menekülés és a menedékjoghoz való jogot, ahogyan mindenki azon jogát is védjük, hogy otthonában maradhasson.

A tekintélyelvűség és a militarizmus globális térnyerése

Körülbelül ötven országban jelenleg is háború vagy fegyveres konfliktus dúl, gyakran transznacionális vállalatok és külföldi hatalmak nevében eljáró külföldi zsoldosok részvételével, az USA, Európa vagy Oroszország által szállított fegyvereket használva. Szudán és a Kongói Demokratikus Köztársaság a legsúlyosabb példák.

Az EBP jogilag kötelező, átfogó nemzetközi tilalmat szorgalmaz a fegyverexportra a katonai konfliktusok és polgárháborúk által sújtott régiókba.

Palesztina: a nemzetközi jog és az emberi jogok próbája

Az Európai Baloldali Párt egyhangúlag elítélte a Hamász október 7-i támadásait. Ugyanakkor elítéljük a népirtást, az etnikai tisztogatást, az Izrael által 1948 óta a palesztin nép ellen alkalmazott megszállást és apartheid politikát.

Azonnali és végleges tűzszünetre, Gáza blokádjának és a palesztin területek megszállásának befejezésére, valamint a konfliktus valamennyi résztvevője és a nemzetközi közösség által a nemzetközi jog és az ENSZ határozatai teljes tiszteletben tartására szólítunk fel.

Az EBP felszólítja az európai államokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket Gáza blokádjának feloldására. Ehhez véget kell vetni a fegyver-kereskedelemnek és az Izraellel folytatott katonai együttműködésnek, fel kell függeszteni az EU–Izrael Társulási Megállapodást, védeni kell a humanitárius dolgozókat és újságírókat, és biztosítani kell a háborús bűnök elszámoltathatóságát.

Egy életképes kétállami megoldás megvalósítása, mindenki számára egyenlő jogokkal és biztonsággal, továbbra is az egész régióban az igazságos és tartós béke alapvető eleme marad. Az EBP felszólítja az összes európai államot, hogy ismerjék el a palesztin államot az 1967-es határok között, és azokat, amelyek ezt már megtették, hogy alakítsanak koalíciót a gyakorlati létrehozásához szükséges lépések megtételére.

A Palesztinával való szolidaritás bűnözővé nyilvánításának véget kell vetni. Kötelességünk ellenezni a közel-keleti háború kihasználását az antiszemitizmus és az iszlámellenes rasszizmus szítására.

Ukrajna: a tárgyalásos békéért

Az Európai Baloldal egyhangúlag elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját az első naptól kezdve, mint a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának megsértését. Elismeri és támogatja az ukrán nép önrendelkezési és biztonsági jogát. Továbbá felszólítunk a háború azonnali befejezésére, egy tartós tűzszünetre, valamint tárgyalásokra Oroszország és Ukrajna között. Az ukrajnai háborúnak egy évtizedes előtörténete van, amelyet mind az Orosz Föderáció, mind a nemzetközi közösség (EU, NATO) figyelmen kívül hagyott, és ez az Ukrajna elleni brutális támadás egyik kiváltó oka.

Minden kritikai elemzésnek magában kell foglalnia mind Oroszország törvénytelen agressziójának elítélését, mind a NATO-bővítés kritikáját, amelyet a baloldal évtizedek óta ellenez; ezért a folyamatban lévő konfliktus nem csupán Oroszország és Ukrajna között zajlik, hanem Oroszország és NATO között is, a kudarcba fulladt nemzetközi tárgyalások következtében egy átfogó biztonsági rendszerről és a kölcsönös bizalomról Európában.

Az EBP egy olyan fenntartható megoldást szorgalmaz, amely biztosítja a békét, a szuverenitást és a biztonságot Ukrajna, valamint a régió összes népe és állama számára. Oroszországnak tiszteletben kell tartania Ukrajna szuverenitását és biztonsághoz való jogát, míg a NATO-nak tartózkodnia kell a további bővítéstől. Ez magában foglalja Ukrajna semlegességének kinyilvánítását nemzetközi biztonsági garanciákkal az ENSZ égisze alatt.

Diplomáciai kezdeményezéseket követelünk a háború befejezésére, ahelyett, hogy több milliárd eurót költenének fegyverek szállítására annak táplálására. Cinikusan az EU a segélyeit kizárólag olyan hitelekhez kötötte, amelyek feltételei közé tartozik a „kereskedelmi akadályok” eltávolítása a nagy európai vállalatok javára – ez a háború neoliberális célokra való kihasználása. Küzdeni fogunk Ukrajna adósságkönnyítéséért és a katonai kiadásoknak a háború által érintett emberek újjáépítésére és társadalmi talpra állítására való átirányításáért.

Minden embernek joga van megtagadni az ölési parancsot. Ezért támogatjuk a katonai szolgálat megtagadóit minden oldalról, és felszólítjuk a katonai kiadásoknak az újjáépítésre és a társadalmi talpra állításra való átirányítását.

Békés és igazságos jövő építése

Európa védelmének és biztonságának Európa felelősségévé kell válnia.

Követeljük az európai földön lévő, külföldi katonai bázisok bezárását, és követeljük a NATO feloszlatását egy kollektív európai biztonsági rendszer javára.

A Helsinki Egyezmény 50. évfordulóján konkrét lépésekre szólítunk fel: regionális leszerelési kezdeményezések, nukleáris fegyverektől mentes övezetek, érzékeny régiók (például az Északi-sarkvidék és a Balti-tenger) demilitarizálása, valamint a független békekutatás erőteljesebb támogatása.

A történelem egyértelmű tanulsággal szolgál: a háborúkat és a fegyverkezési versenyt soha nem felülről állítják le. A hatalmon lévők csak akkor hagynak fel a militarizálódással és a háborúval, amikor rákényszerítik őket – alulról jövő nyomásra. A hétköznapi emberekben van meg az erő, hogy megváltoztassák a történelem menetét.

Amikor a munkásmozgalom és a békemozgalom összefog, a valódi változás lehetségessé válik.

II. Az életünk nem eladó, nem a megszorításokra!

Az EU népességének huszonegy százaléka – kilencvenhárommillió ember – él szegénységben, miközben a leggazdagabb 0,001% vagyona több mint megduplázódott 1995 óta. Ez nem szakpolitikai kudarc, hanem szándékos politikai döntések eredménye.

Az Európai Bizottság azon célkitűzése, hogy 2050-ig mindössze tizenöt millióval csökkentse a kirekesztődés veszélyének kitett emberek számát, botrányosan elégtelen. A Szociális Pillér, amely nem rendelkezik jogi erővel és a megszorításoknak van alárendelve, nagyrészt szimbolikus marad.

Ezenkívül a kontinens nagy része továbbra is magas munkanélküliségi rátáktól szenved, amelyeket súlyosbít a be nem jelentett munka komoly problémája, amely a bevándorlók és az európai polgárok millióit egyaránt sújtó valódi csapás. Az olyan országok, mint Görögország, a munkajog szétszedésével és az alacsony fizetésű állásokkal néznek szembe a kormányzati politika eredményeként.

A 2008-ban, a pénzügyi válság nyomán Európa-szerte bevezetett megszorítási rendszer a bérek és a közszolgáltatások elleni összehangolt támadás. Ez is szándékos politikai döntés volt: a versenyképességet a munkaerőköltségek és a szociális standardok csökkentéseként határozták meg a tőke javára, ezáltal a vagyont a közszférából és a munkások zsebéből a pénzügyi szektorba és a vállalati nyereségbe csatornázva.

Két évtizednyi megszorítás után az európai elit a szociális megszorítások egy új, még brutálisabb szakaszát kísérli meg bevezetni, hogy finanszírozza a katonai fegyverkezését. Ezenkívül az EU radikálisan visszafordítja a Zöld Megállapodásban (Green Deal) elért előrelépéseket, miközben a militarizálódást használja kifogásként.

Az EBP védi a nemzedékek közötti szolidaritást

A munkások nyugdíját ért támadások szerte Európában az elmúlt évek legemblematikusabb társadalmi küzdelmei közé tartoztak. A franciaországi és spanyolországi masszív és tartós mozgósításoktól a nyugdíjreformok ellen, a belgiumi sarkalatos sztrájkokon át a németországi folyamatos vitákig a nyugdíjak védelme ismételten milliókat vitt az utcára, és formálta a politikai tájképet.

Az emberek megértik, hogy ez nem csupán pénzügyi megszorításokról szól; ez a pihenéshez való jog elleni támadás – egy olyan projekt, amely szétszedi az egész életen át tartó munka révén megszerzett, garantált, méltóságteljes öregkor ígéretét.

A nyugdíjasok egyre gyakrabban a legszegényebbek közé tartoznak. A nyugdíjak elárusítása aláássa a nemzedékek közötti szolidaritást és a társadalom alapjait. Az EBP a korábbi nyugdíjba vonulást védi, méltóságteljesen és jó egészségben, minden nemzedék számára, állami nyugdíjrendszereken keresztül.

A megszorító intézkedések súlyosbítják az egyenlőtlenséget, és leginkább a nőket, a bevándorlókat és a fiatalokat sújtják, mivel aránytalanul nagy számban képviseltetik magukat a bizonytalan és alulfizetett állásokban, és ők szenvednek először a közszolgáltatások és szociális juttatások megszorításaitól.

Az Európát ma sújtó politikai válság politikai számlája az évtizedek óta tartó, a pénzügyi tőkét és monopóliumokat előnyben részesítő politikának, a termelő beruházások, bérek és társadalmi kohézió rovására. Ami a parlamentekben kibontakozik – töredezettség, instabilitás, radikalizálódás –, az lényegében a gazdasági válság intézményi átültetése. Nem az „identitáskérdések” táplálják a válságot, ahogyan a szélsőjobboldali sarlatánok állítják, hanem az anyagi bizonytalanság.

Közszolgáltatások

Évtizedek óta a közszolgáltatásokat privatizációnak és elárusításnak vetik alá, ami aláássa a minőséget és a munkakörülményeket.

De az egészségügy, a víz- és energiaellátás, a postai szolgáltatások, a kultúra, a közlekedés, az oktatás és a kutatás közös javak, és hozzáférhetővé kell tenni őket Európa-szerte. A közszolgáltatások és a szociális védelem megújítása elengedhetetlen az emberi fejlődés és haladás modelljének felépítéséhez. Ezeknek kell az ökológiai átállás és a szolidaritás szívében állniuk. Kollektív tulajdonon, elegendő személyzeten és a munkások azon jogán kell nyugodniuk, hogy alakítsák a munka megszervezését.

Az EBP egyetemes szociális jogokat követel: garantált egészségügyi ellátást, tisztességes béreket, a képzéshez való jogot, erős közszolgáltatásokat és biztonságos nyugdíjakat.

Az EBP új közszolgáltatások létrehozását és az élet alapvető területeinek az elárusítás alóli kivonását szorgalmazza.

Az EBP egy alternatív víziót javasol, amely stabil közfinanszírozásra, a gondozási munka elismerésére és a nemek közötti esélyegyenlőség minden közpolitikába történő beágyazására épül. A nőknek és férfiaknak támogatást kell kapniuk az általuk nyújtott gondozáshoz. Ez az élet és a közösség normális alapvető része.

Egészségügy

Az állami, egyetemes és magas színvonalú egészségügy védelme mindenki számára garantálja a méltóságot és az autonómiát.

Az EBP osztja az Európa jövőjéről szóló konferencia különböző ajánlásait, amelyek a megosztott felelősségek biztosításának szükségességére vonatkoznak az EU és tagállamai között annak érdekében, hogy garantálják a megfizethető egészségügyi rendszert, amely minden polgár számára korlátozás nélküli hozzáférést biztosít a szükséges orvosi ellátáshoz, beleértve az európai egészségügyi adatbázist, a kutatási és innovációs programokat, valamint olyan témák beillesztését a fiatalabb generáció tanterveibe, mint a mentális egészség és a szexuális nevelés.

De ezek csak szavak – és a valóság más. A megszorítások és privatizáció évtizedei gyengítették az egészségügyi rendszereket, lehetővé téve, hogy a pénzügyi logika felülkerekedjen az ellátás minőségén. A mentális egészség, amelyet túl gyakran figyelmen kívül hagynak vagy megbélyegeznek, központi szerepet játszik a kortárs társadalmi szükségletekben. A mindenki számára hozzáférhető egészségügyért folytatott küzdelem elválaszthatatlan az emancipációért, a demokratikus részvételért és a szenvedést és elszigeteltséget kihasználó tekintélyelvű logikákkal szembeni ellenállásért folytatott küzdelemtől.

Az EBP a társadalmi beruházásokat szorgalmazza, elismerve az egészségügyet, mint gazdasági, társadalmi és demokratikus erőt, amely munkahelyeket, kohéziót és kollektív jólétet teremt.

Oktatás

Az oktatás és a kutatás az emancipáció pillérei. A korai gyermekkortól a felsőoktatásig és kutatásig a tudás egyre inkább áruvá válik, a fiatalok, a családok és a társadalom kárára. Az autonóm állami kutatás a társadalmi és gazdasági fejlődés feltétele, és nem szabad, hogy a piaci dogmák irányítsák. Erős, emancipáló állami oktatási rendszerre van szükségünk, amely a munkásosztály és az egész társadalom szükségleteit szolgálja, nem elsősorban a nagy magánvállalatok és a piac érdekeit.

Energia

Az energia, amely szabályozatlan árucikké vált, jól illusztrálja a verseny által vezérelt politika kudarcát: spekuláció, fenntarthatatlan számlák és rekordnyereségek. Az EBP követeli, hogy a szabályozatlan energiához való egyetemes hozzáférés – megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, kooperatív energia – garantált legyen Európában élő emberek számára.

Lakhatás

A lakhatás társadalmi vészhelyzetté vált. Az árak 48%-kal emelkedtek nyolc év alatt, míg a bérleti díjak a jövedelem akár 40%-át is felemésztik.

Az EBP a következőket képviseli:

• Jogi korlátok a bérleti és eladási árakra nemzeti és helyi szintű jogi intézkedésekkel.
• Az állami és szövetkezeti lakásépítés hatalmas kiterjesztése, legalább 20%-os szociális lakással a nagyvárosokban, azzal, hogy az EU forrásokat biztosít a tagállamoknak – amit megtehet az európai jog megsértése nélkül.
• A szociális lakhatás kiterjesztése a legalacsonyabb jövedelmű csoportokon túl a szélesebb népességre, a különböző európai városok sikeres univerzális lakhatási modelljei alapján.
• A spekuláció korlátozása a lakástulajdon karvaly- és befektetési alapok általi ellenőrzésével és korlátozásával.
• Alacsony kamatozású hitelek állami garanciával és támogatásokkal azon fiatal polgárok számára, akik saját ingatlant kívánnak vásárolni.
• Moratórium a turisztikai bérbeadásra a telített területeken.
• Egy európai beruházási terv a megfizethető lakhatásért, a spekulatív szereplők kizárásával.

Pontosan ezért támogatjuk egy európai polgári kezdeményezés (EPK) elindítását 2026-ban a szociális és ökológiai lakhatási kérdésekben, beleértve a megosztott és nemzedékek közötti lakhatási formákat és a közös tulajdont, az állami és önkormányzati beruházásokat az energiahatékony felújításba, valamint a hajléktalanok és szociálisan hátrányos helyzetű emberek, diákok és ingázók számára elérhető lakhatást. Építenünk kell a benyújtott EPK-kra – a bérlői és lakhatási kezdeményezésekkel együtt –, amelyek még nem voltak sikeresek, mint például a „HouseEurope!”.

A szolidaritás politikai projektté tétele társadalmi beruházással

A megszorítás nem csupán gazdaságpolitika, hanem egy olyan választás, amely meghatározza, ki védett és kit tekintenek feláldozhatónak.

A közszolgáltatások és a szociális védelem megújítása elengedhetetlen az emberi fejlődés és haladás modelljének felépítéséhez. Alapvető közös javakként a közszolgáltatásoknak és a szociális védelemnek kell az ökológiai átállás és a szolidaritás szívében állniuk.

Átalakulásuk erősebb demokráciát igényel. A választott képviselőknek, felhasználóknak, munkavállalóknak, a civil társadalom képviselőinek (NGO-k, társadalmi egyesületek stb.) és a helyi hatóságoknak részt kell venniük a szociális és ökológiai kritériumokon alapuló értékelésben és döntéshozatalban. E struktúráknak erősnek és hatékonynak kell lenniük, és olyan emberekkel kell feltölteni őket, akik elkötelezettek a környezet védelme és előmozdítása iránt. A parlamenteknek és a népi konzultációknak hatáskörrel kell rendelkezniük a közszolgáltatások, kutatás, egyenlőség, ökológiai átállás meghatározására és kiterjesztésére, valamint a képzési és szakmai pályák biztosítására.

III. Egy gazdaság, amely a népet szolgálja

Az európai gazdaság és ipar megmentéséért és átalakításáért folytatott küzdelem központi politikai csatatérré válik. Európa hármas kihívással néz szembe: szociális, ökológiai és békével kapcsolatos. Ezek kezelése a gazdaság mélyreható átalakítását igényli, mivel a gazdasági tevékenység mindhárom dimenzió magja.

A gazdaság és a társadalom folyamatban lévő átalakulásában az EBP kiemeli a munkásosztály szerepét a termelésben, és védi annak érdekeit.

Ők azok, akik munkájukkal és szakértelmükkel vagyont teremtenek, és akik vállalják az ezzel járó kockázatokat – a veszélyes termelősoroktól a gyárbezárások és munkahelyvesztések fenyegető réméig. Ezt erősíti meg az európai munkások százezreinek mozgósítása az ArcelorMittal, Tata Steel, Renault, Bosch stb. vállalatoknál. Nemcsak a munkahelyeiket védik, hanem az alapvető, modern iparágak jövőjét is – olyan iparágakét, amelyek múltbeli rekordnyereségét a munkások készségei építették fel, és amelyek túlélése attól függ, hogy ezeket a nyereségeket a zöld átállásra és innovációra irányítják.

A munkásosztály évek óta könyörtelen ideológiai és gazdasági offenzívával néz szembe, amely a béreket célozza, a munkáltatók és a jobboldali pártok által az ipari „versenyképesség” elsődleges akadályaként beállítva, bércsökkentéseket követelve és az alacsony fizetésű, bizonytalan állásokat (Uber, …) előmozdítva. A fejlett iparágakban azonban a bérek gyakran csak a teljes termelési költségek egy kis részét teszik ki. Az igazság az, hogy a vállalati profitmarzsok hosszú távon azért szöktek fel, mert a bérek növekedése szisztematikusan elmaradt a termelékenység növekedésétől, ami a munkaerő nemzeti jövedelemből való részesedésének történelmi csökkenéséhez vezetett.

A reálbérek emeléséért folytatott küzdelem így döntő fontosságú frontvonallá vált. Ez a küzdelem a vásárlóerőről, a gazdasági logika és a társadalmi igazságosság védelméről szól egy olyan stratégiával szemben, amely a munkásokkal fizetteti meg minden válság árát, miközben védi a rekordméretű nagyvállalati nyereségeket, valamint finanszírozza a militarizálódás és a részvényesi osztalékok prioritásait.

A munkások szociális és gazdasági jogainak védelmében az EBP követeli, hogy a technológiai változást a társadalmi jólét, az ökológiai egyensúly és a békés együttfejlődés felé irányítsák.

Egy új gazdasági logikáért

Az EU-nak fel kell hagynia azzal az illúzióval, hogy a növekedést az állandó exportverseny hajthatja. A gazdaságot a társadalmi szükségletekre – a társadalmi és ökológiai átalakulás valódi motorjára – és a belső kereslet erősítésére kell újraépíteni.

Egy új gazdasági logika a foglalkoztatással és képzéssel kezdődik, amelyet az anyagi beruházások támogatnak, de nem dominálnak.

A kínálati oldalt – a vállalatokat és a közszolgáltatásokat egyaránt – mélyrehatóan át kell alakítani, miközben a jövedelmeket és a vásárlóerőt erősítik. Ennek a keresletnek azonban másfajtának kell lennie: egy újfajta természethez való viszony és robusztus közszolgáltatások felé orientáltnak.

A 21. századi hatékonyság új célokat igényel: jólétet és értelmes termelést, erőforrás-megőrzést és a szennyezés drasztikus csökkentését.

Ez intézményi átalakulást és az európai szerződések reformját is igényli, lehetővé téve a demokratikus befolyást a vállalatok, bankok és az Európai Központi Bank (EKB) felett. A szerződésmódosítások továbbra is szükségesek, de nem késleltethetik az azonnali intézkedéseket.

Megadóztatni a gazdagokat – és fizettetni a nagyvállalatokkal!

A vagyon ott van – felhalmozva az adóparadicsomokban és felfújva a vállalati kapzsiság által. Elég! Radikális újraelosztást követelünk: adóztassuk meg az 1%-ot, szerezzük vissza a milliárdosok vagyonát, és vessünk ki súlyos illetéket a nagyvállalatok szuperprofitjára. Ez nem a jótékonyságról szól – ez az igazságosságról szól. Arról szól, hogy finanszírozzuk, amire mindannyiunknak szüksége van: minőségi egészségügyet mindenkinek, nyugdíjakat, amelyekből meg lehet élni, zöld tömegközlekedést, megfizethető lakhatást, valamint jól fizetett, biztonságos munkahelyeket. Nem a pénz hiányzik – csak rossz helyen van.

Egy új európai iparpolitika felé

Egy modern iparpolitika aktív állami szektort igényel befektetőként és termelőként, összehangolt tervezést nemzeti és európai szinten, valamint állami vagy társadalmi tulajdont a stratégiai ágazatokban: energia, mobilitás, technológiai szuverenitás, egészségügyi iparágak és kritikus anyagok. Szükség van az európai országok közötti termelőkapacitások újraegyensúlyozására, valamint a magországok és a különböző gazdasági perifériák közötti különbségek kiegyenlítésére, amelyek az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váltak.

Mivel a képviseleti demokráciák egyre inkább a gazdasági és médiaérdekek fogságába kerülnek, a részvétel új formái jelennek meg, amelyek igazságosságot, értelmes politikai elköteleződést és valódi polgári ellenőrzést követelnek.

Az EBP egy szociális-ökológiai és demokratikus paktumot javasol, amely felhatalmazza a munkásokat és a polgárokat a gazdasági döntéshozatalba való beavatkozásra.

A demokratikus ellenőrzést és a munkavállalói beavatkozási jogokat európai szinten rögzíteni kell, befolyást biztosítva a beruházások, a technológiai fejlesztés és a munkaszervezés felett. Az ágazati tanácsoknak – kormányokkal, munkavállalókkal és civil társadalommal – koordinálniuk kell a tervezést és figyelemmel kísérni az eredményeket.

A kooperatív ökoszisztémát jobb finanszírozással, jogi támogatással és a munkavállalói kivásárlások elősegítésével kell bővíteni. A szociális és szolidáris gazdaságot nemcsak a jogi forma határozza meg, hanem az is, hogy a profitmaximalizáláson túlmutató kritériumok szerint működjön.

A vállalkozások méretének növelése a közjót kell hogy szolgálja: a technológiai szuverenitás erősítését, a munkakörülmények javítását, valamint annak biztosítását, hogy az ipari fejlődés hozzájáruljon a teljes körű, magas színvonalú foglalkoztatáshoz Európa-szerte.

Szükségünk van az állami projektek állami bankok és az Európai Központi Bank általi finanszírozására.

Az EBP elismeri az EKB függetlenségét. Az EBP azonban egy olyan új megbízatást szorgalmaz, amely szakít a neoliberális gazdasági programmal, és amely a foglalkoztatáshoz, a fenntarthatósághoz, valamint a közjavakba és a békés iparpolitikába történő stratégiai beruházásokhoz kötődik.

Az állami kiadásokat meg kell szabadítani a pénzügyi piactól való függőségtől. A központi banki pénzkibocsátást – például a Covid-válság idején kibocsátott hétbillió eurót – ma mozgósítani kell a társadalmilag és környezetileg fenntartható fejlődés finanszírozására. Ez észszerű stratégia, mivel a visszafizetés a jövőbeli fenntartható értékteremtésből és a pozitív fejlődési ciklus elindításából származik majd.

A fiskális intézkedéseknek kísérniük kell ezt a folyamatot, és később lehetővé kell tenniük egy mélyreható adóreformot. Uniós szinten elengedhetetlen a monetáris és fiskális eszközök keveréke, valamint a pénzügyi piac dominanciáját korlátozó intézkedések. A nem euroövezeti országoknak is részesülniük kell az EKB által támogatott monetáris kezdeményezésekből, amelyek a szociális és ökológiai konvergenciát támogatják.

Az állami vállalatoknak kellene vezetniük az ökológiai és társadalmi átalakulást, míg a magánvállalatokat úgy kell szabályozni, hogy a közjót szolgálják: jó munkahelyeket, ökológiai értékteremtést biztosítva, és megakadályozva a kiszervezést.

Az EBP követeli, hogy a hitelezés és az állami finanszírozás kövesse a szociális és ökológiai kritériumokat: minőségi munkahelyek teremtése, jövedelembiztonság, erőforrás-megtakarítás, kibocsátáscsökkentés és valódi társadalmi hozzáadott érték.

Az EU-nak és az EKB-nak előnyben kell részesítenie a KKV-k és innovatív startupok fenntartható finanszírozását a multinacionális vállalatok, kartellek és oligopóliumok fullasztó dominanciájával szemben.

Ezek a követelések feszegetik az EU intézményei és az európai szerződések által felállított határokat. Ezért azokat módosítani kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a demokratikus befolyás a nagyvállalatok, bankok és az Európai Központi Bank felett.

Az európai gazdaság militarizálása nem fogja megmenteni az iparunkat

A katonai kiadásokat egyre gyakrabban mutatják be ipari stratégiaként, megoldásként a gazdasági stagnálásra, sőt a munkahelyteremtésre is. A katonai keynesianizmus azonban zsákutca. Ha fegyvereket gyártanak, azokat előbb-utóbb használni is kell – ami háborúhoz vezet. Ha nem használják őket, a termelés leáll – ami válsághoz vezet.

A katonai költségvetések GDP 5%-ára történő feltornázása azt jelenti, hogy a milliárdokat, amelyeket az energiaátállásra kellene fordítani, fegyverekbe öntik – ez a militarizálódás azonban nem fogja megmenteni az iparunkat, és nem teremt fenntartható jövőt a munkásosztály számára.

Az EBP kulcsfontosságú javaslatai

• 1. A gazdagok megadóztatása: szerezzük vissza a leggazdagabbak által felhalmozott vagyont, és fektessük be újra közszolgáltatásokba, nyugdíjakba és mindenki számára elérhető gazdaságba.

Az adóigazságosság biztosítása európai kerettel a tisztességes vállalati adózásért, és véget vetni az adódömpingnek.

• 2. Kulcságazatok társadalmasítása – energia, közlekedés és nehézipar – a zöld átállás demokratikus tervezéséhez, a munkahelyek védelméhez és a magánprofit uralmának megtöréséhez a közszükségletek felett.

• 3. Az EKB demokratizálása és átirányítása.

Alacsony kamatozású hitelek állami garanciákkal és támogatásokkal azon fiatal polgárok számára, akik saját ingatlant szeretnének vásárolni.

• 4. Pénzügyi tranzakciós adó: a spekulatív tőkeáramlások megfékezésére és a termelő, szociális és ökológiai beruházások támogatására.

• 5. A támogatások és állami ösztönzők demokratikus reformja: minden állami támogatásnak demokratikus ellenőrzés alá kell esnie, és meg kell felelnie az ökológiai és szociális előírásoknak.

Az Európai Baloldal két zászlóshajó javaslata:

• Egy európai alap az ökológiai és társadalmi fejlődésért, azzal a küldetéssel, hogy közvetlen EKB-hiteleket finanszírozzon nulla vagy negatív kamattal (Lisszaboni Szerződés 123.2 cikke), demokratikus irányítással.
• Szelektív refinanszírozás, amelynek keretében az EKB kedvező kamatlábakat kínál a bankoknak, amikor a hitelek munkahelyteremtő, alacsony kibocsátású beruházásokat finanszíroznak, és magasabb kamatokat számít fel a munkahelyeket megszüntető, kibocsátást növelő vagy kiszervezést kiváltó beruházásokért.

Új szabályok és szabályozási alapelvek:

Az Európai Baloldal ellenzi azokat a terveket, amelyek a munkaerő-, áru- és szolgáltatáspiacok deregulációját elősegítő mechanizmusokat támogatják, amelyeket António Costa elnök mutatott be az Alden Biesen-i informális csúcstalálkozón.

Olyan jelszavakkal, mint a „versenyképesség” és a „bürokrácia csökkentése”, egy lavinaszerű liberalizációt indítanak el. Ellenezzük az úgynevezett „28. jogrendet”, amely elszakadna a 27 tagállam munkaügyi és szociális normáitól, és alááshatja a foglalkoztatás védelmét, a garantált béreket és az elbocsátás elleni védelmet.

Az évtizedekig tartó küzdelmekkel kivívott munkajogok és szociális jogok megszüntethetők. Ezért ezeket a terveket el kell utasítani, és a alapvető jogok elleni támadásként kell elítélni.

Az EBP olyan szabályokat szorgalmaz, amelyek az együttműködést elősegítik a verseny helyett – nem kapitalista együttműködési megállapodások, megosztott technológiák és földrajzilag kiegyensúlyozott termelés az EU-ban.

A konkrét intézkedések a következők:

• Szociális és környezetvédelmi feltételesség alkalmazása minden állami támogatásnál.
• Átláthatóság és demokratikus felügyelet, beleértve a kibocsátások, támogatások, munkaerő-adatok, értékteremtés és nyereség kötelező nyilvánosságra hozatalát.
• Kötelező erejű szabályok a szociális és ökológiai dömping ellen az ellátási láncokban, jogi felelősséggel a vezető cégek számára.
• Megerősített állami és szociális pénzintézetek, mint például a szövetkezeti és fejlesztési bankok.

A 2026 februárjában Alden Biesenben tartott európai csúcstalálkozó, amely összehozta az európai vezetőket, veszélyes fordulópontot jelent az EU iparpolitikájában. Az európai ipar válságával szembesülve a Bizottság nem állami energiaátállást, nem egészségügyi vagy oktatási beruházásokat javasol, hanem a múlt megbukott receptjeit: liberalizációt és tőkepiaci bővítést privatizáció útján. Ez a vízió alapvetően antiszociális és klímaellenes. A most végrehajtás alatt álló Draghi-jelentés a militarizálódást állítja be az európai ipar egyetlen jövőjeként – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a fegyvergyártás nem teremt fenntartható értéket a társadalom számára. Az Európai Baloldal elutasítja ezt a hamis választást a szociális jólét és az ipari versenyképesség között. Ehelyett egy állami vezetésű ökológiai átállást követelünk, amely a dolgozó embereket szolgálja, nem a fegyvergyártókat és a pénzügyi spekulánsokat.

A közelmúltban hozott Omnibus-irányelvek és a Bizottság által javasolt „28. jogrend” a munkaerő számára szintén a munkavállalói jogok szisztematikus liberalizációját jelentik minden ágazatban. Ez nem csupán a militarizálódásról szól – ez egy átfogó vízió a munkavédelmi, szociális biztonsági és közszolgáltatások lerombolására az Európai Unió egész területén. Az Európai Bizottság kihasználja Trump agresszív politikáját ezen intézkedések keresztülvitelére, létrehozva egy olyan rendkívüli állapotot, amely igazolja a demokratikus ellenőrzés és a szociális párbeszéd megkerülését. A 28. jogrend egy párhuzamos jogi keretet hozna létre, lehetővé téve a nagyvállalatok számára, hogy kivonják magukat a nemzeti munkaügyi normák alól, míg az Omnibus-irányelvek a kollektív tárgyalást, a munkaidő-szabályozást és a munkahelyi biztonságot támadják. Ez a Bizottság valódi víziója: a társadalmi visszafejlődés szándékos stratégiája a piacok megnyitására a globális tőke előtt és a versenyelőny megszerzésére a munkavállalók kizsákmányolásán keresztül.

A Bizottság programja túlmutat a militarizálódáson és a munkaerő-liberalizáción, kiterjed a nyugdíjak és közszolgáltatások teljes körű privatizációjára is, a polgárokat a pénzügyi elitet szolgáló tőkepiacokba kényszerítve.

Ez a munkásosztály elleni alapvető támadást jelenti, a geopolitikai válságot az állandó megszorítások fedőszavaként használva. A militarizálódás, a liberalizáció és a privatizáció egyetlen projekt három pillére.

IV. A digitális gazdaság ellenőrzésének átvétele

A mesterséges intelligencia (MI) nem csupán egy új eszköz, amely összehasonlítható a múlt technológiai újításaival, hanem a hatalom új rétege – az adatok, infrastruktúra és tudás feletti ellenőrzést néhány vállalat és állam kezében összpontosítva. Hacsak a progresszív erők nem avatkoznak közbe, elmélyíti a kizsákmányolást, aláássa a demokráciát és felgyorsítja az ökológiai pusztítást. Az EBP arra törekszik, hogy ezt a technológiai fordulópontot politikává alakítsa: amely világos szabályokat követel az alkalmazottak, fejlesztők, felhasználók és a használatáért felelős vállalatok számára.

Az EU bemutatta a világ első szabályozását MI-törvényével (MI Act, DSA, DMA, GDPR), ezzel kezdeti korlátozásokat vezetve be az MI ellenőrizetlen előállítására és használatára. Ez megmutatja, hogy a szabályozás lehetséges. Állami adatkezdeményezés nélkül azonban ezek az intézkedések nem elegendőek az alapvető változás előidézéséhez, mivel individualizálják az erőfeszítéseket, és erős lobbi által nagymértékben felhígulnak. Az EU Bizottság „magas kockázatú” megközelítése túl szűken összpontosít a közvetlen fogyasztóvédelemre. Míg az önvezető autókkal kapcsolatos felelősségi kérdéseket így kezelték, addig például a média- és kulturális termelés teljes mértékben mentesül a szabályozás alól – olyan helyzet, amely ellen a médiaképviselők maguk is határozottan felszólaltak.

Az MI munka világára gyakorolt következményei már most világosak. A termelékenységi nyereséget profitként sajátítják ki, míg a munkavállalók munkahelyek elvesztésével, szakmai leépüléssel és fokozott megfigyeléssel szembesülnek. A platformmunkásokat és a közalkalmazottakat olyan algoritmusok irányítják, amelyek valós időben nyomon követik és büntetik őket. Különösen nyelvtudásuknak köszönhetően a bevándorló munkavállalók is azok közé tartoznak, akik egyre gyakrabban dolgoznak MI-vel. Ezért támogatjuk az „Etikus MI 10 alapelvének” végrehajtását és elköteleződést irántuk, amelyet a nemzetközi szolgáltatóipari szakszervezet, a Uni Global dolgozott ki.

Az intelligens rendszerek mögött rosszul fizetett adatcímkézők és moderátorok globális munkaereje áll, gyakran a Globális Dél országaiban. Erős munkajogok nélkül az MI a munkavállalók fegyelmezését szolgálja majd, nem pedig életük javítását. Az MI működéséhez szükséges infrastruktúra azt a kérdést is felveti, hogyan állítható elő: egyrészt a kitermelő kizsákmányolás, másrészt a déli országok rosszul fizetett szerelőszalag-munkásai.

Az MI új csatatér a munka, a demokrácia és a közjavak jövőjéről. Demokratikus, társadalmi és ökológiai ellenőrzés alá helyezése előfeltétele minden hiteles baloldali stratégiának a 21. században.

A kulcskérdés, hogy ki irányítja az MI-t (infrastruktúrát, algoritmusokat és adatokat), milyen célból, és milyen demokratikus és társadalmi feltételek mellett.

Az EBP elutasítja mind a techno-utópisztikus felhypeolást, mind a fatalista beletörődést. Az MI erősítheti a közszolgáltatásokat, javíthatja a munkakörülményeket, tervezheti az ökológiai átállást, és bővítheti a tudáshoz való hozzáférést – de csak akkor, ha a demokratikus ellenőrzés felváltja a nagyvállalati és katonai dominanciát.

Az MI ökológiai költsége gyakran rejtett. A nagy modellek betanítása és futtatása hatalmas mennyiségű energiát, vizet és nyersanyagot fogyaszt. Az adatközpontok versenyeznek a közösségekkel az erőforrásokért, és a környezeti terheket más régiókba és nemzedékekbe szervezik ki.

Egy növekedés-megszállott rendszerben az MI ma elsősorban a kitermelést és a fogyasztást optimalizálja, ahelyett, hogy lehetővé tenné az igazságos ökológiai átállást.

Ez az európai digitális és gazdaságpolitika mélyreható változását követeli meg: az ipari eszközök feletti állami ellenőrzés újjáépítését Európában.

Az EBP kulcsfontosságú követelései:

• A piaci logikától a jogalapú irányításig. A digitális politikának az emberi jogokon és a közérdeken kell központosulnia. A jelenlegi jogszabályok (MI Act, DSA, DMA, GDPR) katonai, politikai és megfigyelési célú felhasználásra vonatkozó kiskapuit be kell zárni, és a foglalkoztatásban, szociális ellátásban, egészségügyben, rendészetben és migrációban használt magas kockázatú rendszereket szigorúan szabályozni vagy be kell tiltani.
• Az MI-t dolgoztassuk a munkavállalókért. A munkavállalóknak érvényesíthető joguk kell legyen a tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez a munkahelyi MI-rendszereket illetően. A felvételivel vagy értékeléssel kapcsolatos teljes automatizálást be kell tiltani.
• A termelékenységi nyereségnek rövidebb munkaidőben és biztonságos foglalkoztatásban kell megnyilvánulnia. A globális MI-ellátási láncoknak biztosítaniuk kell a tisztességes béreket, az egészségvédelmet és a szakszervezeti jogokat.
• Digitális és adatközjavak építése. A társadalom által generált adatok nem lehetnek szabad nyersanyagok a monopóliumok számára. Az állami és szövetkezeti infrastruktúráknak a szociális és ökológiai céloknak megfelelően kell kezelniük az adatokat és az MI-t. A közfinanszírozású MI-modelleknek nyitottnak, átláthatónak és hozzáférhetőnek kell lenniük – nem szabad szabadalmaztatott silókba zárni őket. Az EBP egy állami adatvállalat létrehozását szorgalmazza, hogy az adatokat kollektív demokratikus ellenőrzés alatt tartsa, és figyelemmel kísérje, milyen információkat gyűjtenek. A nagyvállalatokat jogilag kötelezni kell arra, hogy egyértelműen hozzák nyilvánosságra, milyen információkat tárolnak és miért tárolják azokat, beleértve a gyűjtött adatok célját és megőrzési idejét.
• A hatalom koncentrációjának megtörése. A nagy léptékű, erőforrás-igényes MI-projekteket nem lehet a vállalati mérlegelésre bízni. Kötelezővé kell tenni az állami felügyeletet, az átláthatóságot, valamint a jogokat és a környezetet érintő hatásvizsgálatokat. Általánosítanunk kell a nyílt forráskódú informatikai rendszerek és szoftverek használatát a kormányzatban, és biztosítanunk kell, hogy minden, állami hatóságok által fejlesztett szoftver nyílt forráskódúként elérhető legyen. Továbbá a közterületeken történő adatgyűjtés csak olyan eszközökkel engedélyezhető, amelyeket az adatvédelem alapelvei szerint terveztek, nyílt forráskódúak, valamint átlátható, nyílt adatirányítással rendelkeznek, hogy garantált legyen a nyilvánosság ellenőrzése és a demokratikus kontroll.
• Ahelyett, hogy olyan MI-óriásokat támogatnának, mint a Google vagy a Meta, az EU-nak meg kell szüntetnie az állami támogatásukat. Európai együttműködésekre van szükség az állami infrastruktúrák létrehozásához – egy „CERN a társadalmilag hasznos MI-ért” –, amelyet demokratikusan irányítanak a munkavállalók, szakértők és társadalmi mozgalmak valódi részvételével.
• A személyes magánélethez való jog követelése a nagy tech cégektől, beleértve a közösségi médiát és a nagy adatplatformokat. Szembeszállni az olyan óriáscégekkel, mint a Palantir, amelyek állítólag szerepet játszottak a közelmúltbeli háborúk célzott likvidálásaiban, mégis olyan szerződéseket nyernek el, amelyek hozzáférést biztosítanak számukra a legszemélyesebb adatainkhoz.

V. Együtt a szakszervezetekkel

A szakszervezetek a munkajogok védelmének alapvető pilléreivé váltak. Erőteljes mozgósításokon keresztül – a belgiumi, portugáliai és olaszországi általános sztrájkoktól a franciaországi tömeges tiltakozásokig a nyugdíjreform ellen – sikerült megállítaniuk a regresszív politikákat és a társadalmi ellenállás kriminalizálására tett kísérleteket. Ezek a harcok és győzelmek azt mutatják, hogy a kollektív fellépés továbbra is létfontosságú erő a nehezen kivívott szociális védelem megőrzésében és a neoliberális előretöréssel szembeni ellenállásban.

A baloldal által kormányzott országok – különösen azok, ahol az Európai Baloldal Pártjai jelen vannak, mint Spanyolország és Szlovénia – sikeresen megállították vagy megakadályozták ezeket a visszalépéseket, bizonyítva, hogy az alternatív munkaügyi politikák életképesek és hatékonyak.

A Tisztességes Munka, Igazságosság és Szolidaritás Európájáért

Az EBP megerősíti együttműködését az európai szakszervezeti szférával, hogy átfogó stratégiát dolgozzon ki a neoliberális és militarizált modell által támasztott kihívások kezelésére.

Az EL elkötelezi magát amellett, hogy:

1. Fenntartja és megerősíti a TUNE-t (Trade Unionists Network Europe) a politikai-szakszervezeti koordináció kulcsstruktúrájaként, biztosítva annak autonómiáját, folytonosságát és cselekvőképességét.
2. Javítja a kapcsolatokat az európai szakszervezetekkel, mind az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) keretein belül, mind az országos vezetőségekkel, előmozdítva a politikai párbeszéd és a stratégiai koordináció fórumait.
3. Láthatóvá teszi a TUNE-t, ösztönözve annak aktív részvételét fesztiválokon, összejöveteleken és az átalakító baloldal egységi fórumain, különös figyelmet fordítva a fiatal szakszervezeti tagok és a munkaerő-szerveződés új formáinak bevonására.
4. Európai kampányokat indít a megszorítások és a háborús gazdaság ellen.
5. A közvetlen demokrácia mechanizmusainak előmozdítása a munkahelyen, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy részt vegyenek a kulcsfontosságú döntésekben a munkakörülményeket, az ökológiai átállást, az adóügyi igazságosságot és a közpolitikát illetően.
6. Az európai kollektív szerződések és egy európai minimálbér-számítási képlet elfogadásának előmozdítása.
7. Európai szakszervezeti obszervatóriumok létrehozásának támogatása a munkajogok visszaszorulásának, a szakszervezeti elnyomásnak és a jobb- és szélsőjobboldali kormányok által vezetett regresszív reformoknak a nyomon követésére.
8. Nemzetközi együttműködés elősegítése a szakszervezetek és a társadalmi mozgalmak között, különösen a konfliktus utáni újjáépítés, a kényszermigráció és a klímaválság összefüggésében.
9. A szakszervezetek szerepének erősítése a rasszizmus elleni küzdelemben és a migrációhoz való emberi jog védelmében, előmozdítva a bevándorlók munkaerő-piaci és társadalmi integrációját megkönnyítő kezdeményezéseket. Ez magában foglalja a munkahelyi faji megkülönböztetés elleni kampányokat, a szakszervezeteken belüli interkulturális képzési programokat és a munkajogok teljes elismerését minden ember számára, származástól függetlenül. Ez elengedhetetlen a szélsőjobboldal gyűlöletbeszédével való szembenézéshez és a szolidaritás Európájának felépítéséhez.
10. A szakszervezetek által végzett munkajogok védelme nem választható el egy tágabb törekvéstől: a közszféra visszaszerzése, az élet elsőbbségének helyreállítása a profittal szemben, és egy új társadalmi szerződés felépítése, amely alárendeli a gazdaságot az etikának.

VI. Feminista értékek és politika

Jelenleg a feminizmus alapvető értékei – az elnyomással és a patriarchális erőszakkal szembeni ellenállás, a szociális és emberi jogok elleni támadásokkal szembeni ellenállás, a gondozási munka megosztása és együttes felelőssége, valamint az antifasizmus és a béke – szükségesebbek, mint valaha. A feminizmus mint az új társadalomért folytatott küzdelem egyik legerőteljesebb remény- és inspirációs forrása, azáltal, hogy az életet helyezi a középpontba és feltárja a rendszer ellentmondásait, képes továbbra is tudatosítani a fiatal nők új generációit és masszívan mozgósítani a helyi szinttől a globális szintig.

Gazdasági egyenlőség és autonómia

A férfiak és nők közötti bér- és nyugdíjkülönbségek olyan gazdasági függőséget generálnak, amely táplálja az erőszakot és aláássa az autonómiát. A válasznak magában kell foglalnia a szociális védelmi rendszerek felfelé történő harmonizációját, a legfejlettebb jogok védelmét és a bizonytalanság elleni küzdelmet, amely aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket.

Az EU Szerződések garantálják az egyenlőséget; intézkedéseket követelünk ezen ígéret valóra váltásához. Az európai politikának biztosítania kell a tisztességes munkát, a valódi béregyenlőséget, az állami gondozási rendszereket, a tisztességes lakhatást és a nemi torzításoktól és szexista előítéletektől mentes lehetőségeket. A társadalmi fejlődés jegyzőkönyvét bele kell foglalni a Szerződésekbe, hogy a nők szociális és emberi jogai elsőbbséget élvezzenek a gazdasági szabadságjogokkal szemben. A szociális biztonság és a gondozás privatizációját meg kell állítani, mivel az súlyosbítja a nők bizonytalanságát.

Háború és militarizálódás: szélsőséges patriarchális erőszak

A háborúk különösen érintik a nőket, akik szexuális erőszakkal, ember-kereskedelemmel, szexuális kizsákmányolással, özvegységgel, lakóhelyelhagyással és megélhetési forrásaik pusztulásával szembesülnek. Társadalmilag a háború megsokszorozza a nők láthatatlan munkaterhét, mivel a közszolgáltatások megszorításai növelik a gondozási feladatokat. A militarizálódás megerősíti a patriarchális szerepeket és normalizálja a nők, valamint az összes LMBTQI és a gender nem-konform identitású ember elleni erőszakot. Ezért az EBP ellenzi a teljes militarizálódást és minden toborzást, még ha „egyenlőként” is mutatják be, mivel ezek maszkulinizálják a társadalmat és megerősítik a patriarchátust. Javaslatot teszünk egy európai obszervatórium létrehozására a háborúknak a nőkre gyakorolt hatásáról, és állandó feminista jelenlétet követelünk minden béketárgyaláson.

Egészségügy és reproduktív jogok

A szélsőjobboldal fenyegeti a nők autonómiáját, hogy döntéseket hozzanak saját testükről, anyaságukról, szexuális irányultságukról és nemi identitásukról, valamint a gender-nem konform identitású emberekéről. Az EBP megerősíti, hogy az anyaságról való döntés joga nem alkuképes, beleértve a legális, ingyenes, biztonságos és államilag finanszírozott abortuszt minden állami egészségügyi rendszerben. Az EBP követeli az abortusz teljes dekriminalizálását és minden jogi, gazdasági, adminisztratív és szociális akadály eltávolítását. Az EU egészségügyi rendszereinek garantálniuk kell a hozzáférést a fogamzásgátláshoz, a családtervezéshez, a szülés előtti és anyai ellátáshoz, valamint a biztonságos abortuszhoz. Az abortuszhoz való jogot be kell építeni az EU Alapjogi Chartájába.

A szexuális irányultság és a nemi identitás teljes tiszteletben tartása az egészségügyben elengedhetetlen. A testi szuverenitás az állampolgárság alapja.

A magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatások az egész társadalom felelőssége. A szülői felelősségek támogatásának egyetemesnek és minden szülő számára hozzáférhetőnek kell lennie. Az EBP kampányolni fog a várandós nők elbocsátásának törvényen kívül helyezéséért. A szülési és/vagy apasági szabadságnak egyenlőnek, de nem átruházhatónak kell lennie a legmagasabb szintű védelem és biztonság biztosítása érdekében.

Gondozási felelősségek

A gondozás a feminista politika középpontjában áll. A nők tartják fenn a társadalmat, különösen akkor, amikor a közszolgáltatások megszorításai – amelyek gyakran a katonai kiadások finanszírozását célozzák – még több felelősséget helyeznek a családokra, és azokon belül a nőkre. Az erős, magas színvonalú közszolgáltatások, különösen az egészségügyben, az oktatásban és az egyetemes gondozási rendszerekben, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 189. egyezményének ratifikálása elengedhetetlen a gondozók és a gondozottak tisztességes körülményeinek biztosításához, valamint a fizetetlen gondozási munka terhének enyhítéséhez. A politikáknak biztosítaniuk kell a felelősségek megosztását az állam, a piac, a férfiak és a nők között, újraértékelve a gondozást és megszüntetve annak feminizáltságát, miközben biztosítják az egyenlőséget.

Nemi alapú erőszak

A patriarchális erőszak számos formát ölt, és érinti a nőket minden sokszínűségükben, az LMBTQIA+-okat, a bevándorlókat és a rasszizálódott nőket, valamint a nem-konform identitású embereket: nőgyilkosság; családon belüli, szexuális, pszichológiai, digitális, szocio-ökonómiai, intézményi, szülészeti és közvetett erőszak; női nemi szervek megcsonkítása; kényszerházasság; emberkereskedelem; szexuális és reproduktív kizsákmányolás. Követeljük az Isztambuli Egyezmény tiszteletben tartását és teljes körű végrehajtását az EU és valamennyi tagállama által. Elengedhetetlen a nőgyilkosság jogszabályi szintű elismerése, mivel ezek a gyilkosságok nem elszigetelt bűncselekmények, hanem a szisztematikus elnyomás szélsőséges kifejeződései.

Oktatás és patriarchális kultúra

Európában a szélsőjobboldal reakciós elmozdulást vezet az oktatásban. A feminista mozgalmakkal együttműködve az EBP egy olyan oktatási rendszert véd, amely garantálja a valódi egyenlőséget – világi, koedukált, sokszínű, állami, demokratikus és ingyenes –, amely felszámolja a szexista nemi szerepeket és sztereotípiákat, miközben a nemi tanulmányokat, az egyenlőségre nevelést és a szexuális nevelést integrálja minden szinten.

Az EU-nak sürgősen szüksége van egy átfogó keretrendszerre az intézményekben és tantervekben mélyen gyökerező patriarchális kultúra leküzdésére. A szocio-emocionális nevelés is veszélyben van, mivel kísérletek folynak a sztereotip szerepek helyreállítására és a feminista eredmények visszafordítására.

Feminista Antifasizmus

Erős és egységes feminizmusra van szükség a fasizmus globális térnyerésének megállításához. A feminista küzdelem egyben antifasiszta küzdelem is, mert ők el akarnak hallgattatni és láthatatlanná akarnak tenni minket.

A fasizmus nőgyűlölet és a nők és az LMBTQIA+ közösség iránti gyűlölet is; mi egy, az értékeikkel szembenálló világot javaslunk. Mi az élet gondozását helyezzük a középpontba, míg ők a háborúkat és a népirtást támogatják. A feminizmus része annak az alternatív társadalomnak az alapjainak, amelyet fel kell építenünk, egy szabad és egyenlő emberekből álló világért, kivételek és kirekesztések nélkül.

Hét évvel az Európai Parlament újfasiszta erőszak elleni határozata után azt még mindig nem hajtották végre.

Az EBP továbbra is küzdeni fog a diszkrimináció megszüntetéséért és minden sokszínűség, különösen az LMBTQIA+ közösség teljes befogadásának biztosításáért, beleértve a házassághoz és az örökbefogadáshoz való jog európai szintű elismerését is.

VII. Egy nemzedék felkel

Szerte Európában a fiatalabb nemzedék bizonytalansággal és kizsákmányolással teli időszakot él át. A neoliberalizmus évtizedei aláásták a közéletet és a kollektív jogokat, a munkásosztálybeli fiatalokat a bizonytalanság, a lakhatási bizonytalanság és a háború, félelem és egyenlőtlenség által egyre inkább meghatározott jövő csapdájába ejtve.

A militarizmus mérgezi az osztálytermeket és a közösségi médiát is: a fiatalokat fokozatosan lealacsonyítják újoncokká, ahogy a mozgósítási levelek, a kötelező vizsgálatok és a katonai propaganda behatolnak az iskolai folyosókra.

Egyre több fiatal utasítja vissza, hogy ágyútöltelék legyen, és – mint Németországban – sztrájkokkal és szlogenekkel fejezik ki ellenállásukat: „Nem kapjátok meg a testvéreinket.” Voltak esetek, amikor az iskolákban a militarista propagandának ellenálló diákokat bíróság elé állították és állami megtorlással fenyegették. Ennek véget kell vetni.

Az EU számos országában a fiatalokat nem ijeszti el ez a valóság. Ellenállnak. A diákmozgalmaktól a klímasztrájkokig, a lakbérharcoktól a feminista mozgósításokig, a palesztinpárti gyűlésektől a Trump-politika, az ukrajnai háború elleni és a jobb oktatásért tartott tüntetésekig a kontinens fiataljai kiállnak a béke, a méltóság, a szolidaritás és a demokrácia mellett. Ezek a mozgalmak nem elszigeteltek; egy közös vágyat fejeznek ki egy olyan Európa iránt, amely az embereket szolgálja, nem a profitot.

A fiatalok magukban hordozzák a jövőt – és ugyanakkor ők a jelen. A fiatalok főszereplői szerep nélkül nincs és nem is lesz társadalmi változás.

Az Európai Baloldal és ifjúsági hálózata, az ELYN arra törekszik, hogy politikai formát adjon ennek az emancipációs energiának azáltal, hogy közös frontot épít, amely képes összehangolni a fiatalok küzdelmeit, és megfogalmaz egy alternatívát a neoliberális renddel szemben Európában.

Egy csata bontakozik ki a szemünk előtt a fiatalok megnyeréséért. A szélsőjobboldali erők teret nyernek, különösen a munkásosztály (fiatal férfi) tagjai körében. Ezek a mozgalmak gyűlöletet, rasszizmust és maszkulinizmust hintenek el. Ideológiájuk az individualizmuson, a versenyen és az elnyomáson alapul.

Az EBP és az ELYN felveszi ezt a csatát. Nem hagyjuk a fiatalokat a rendszerpárti vagy szélsőjobboldali erőkre. Olyan víziót képviselünk, amelyben a fiatalok felismerik közös identitásukat a munkásosztály tagjaiként – azokként, akik a társadalom vagyonát termelik és működésben tartják.

Az EBP egy olyan európai ifjúsági mozgalom építésére szólít fel, amely antimilitarista, pacifista, antifasiszta, feminista és szolidáris, összekapcsolva a békéért folytatott küzdelmet a demokráciáért, szuverenitásért és társadalmi átalakulásért folytatott küzdelemmel.

Fiatalság és lakhatási igazságosság

A lakhatási válság határozza meg a fiatalabb nemzedék anyagi valóságát Európában. A munkásosztálybeli fiatalok milliói kénytelenek elhalasztani vagy feladni az önálló élet gondolatát.

A fiataloknak szükségük van egy európai kezdeményezésre a lakhatáshoz való jogért, amely szembeszáll a lakáspiaccal és a lakhatást ismét állami és társadalmi ellenőrzés alá helyezi. Ez magában foglalja a bérleti díjak szabályozását, az állami és szövetkezeti lakhatás bővítését, valamint a kifejezetten fiatalok számára kialakított, jövedelem alapú intézkedéseket, beleértve a megfizethető diáklakhatáshoz való hozzáférést is.

Fiatalok a munka világában: jogok, stabilitás és méltóság

Míg a bérleti díjak és a lakásárak drámaian emelkednek, a fiatal munkavállalók jövedelme csökken – a bérek csökkenése, az éjszakai és hétvégi pótlékok megvágása, valamint az egyre bizonytalanabb rugalmas munkák miatt.

A fiatal munkavállalók sajátos és egyre nehezebb helyzettel szembesülnek. Sokan küzdenek a munkaerőpiacra való belépéssel, és bizonytalan szerződésekkel, kényszerű rugalmassággal és ideiglenes munkával szembesülnek. Ez mély instabilitást – különösen pénzügyi instabilitást – eredményez abban az időszakban, amikor a fiatalok függetlenné szeretnének válni. Sok esetben hatékonyan megfosztják őket a sztrájkhoz való jogtól, mert kockáztatják állásuk elvesztését, vagy vissza kell fizetniük a lakhatási vagy mobilitási hiteleket.

A munkajogok a demokrácia alapjai. Különösen fontosak azon fiatal munkavállalók számára, akiknek biztonságos körülményekre van szükségük a jövő építéséhez.

A munkásosztálybeli fiatalok – különösen a nők, LMBTQIA+ fiatalok és bevándorlók – bizonytalan szerződésekkel, új munkaügyi kockázatokkal, alacsony bérekkel és fizetetlen gyakornoki pozíciókkal szembesülnek. Rövidebb munkaidőre, tisztességes bérekre, a platformgazdaságbeli állások szigorúbb szabályozására, kollektív szerződésre és a fizetetlen gyakornokság eltörlésére szólítunk fel.

Fiatalság és oktatás

A neoliberális modell piaccá változtatta át az oktatást, a diákokat ügyfelekké, a tanárokat bizonytalan munkavállalókká téve. Európa-szerte a fiatalok bizonytalanságba, adósságba és ideiglenes szerződésekbe születve diplomáznak.

Pedig az oktatásnak állami, ingyenes, világinak és kritikusnak kell lennie – a korai iskolázástól az állami egyetemekig. Fel kell hatalmaznia az embereket, nem pedig az egyenlőtlenséget kell újratermelnie.

Küzdünk az egyenlőségben és kollektív fejlődésben gyökerező oktatási rendszerért. Ez magában foglalja a megnövelt állami beruházást az oktatásba, kutatásba és innovációba; az egyetemes hozzáférést a felsőoktatáshoz; valamint az egyetemek, mint a szabadság és demokrácia tereinek védelmét.

VIII. Mentsük meg a bolygót – változtassuk meg a rendszert

A megtett intézkedések ellenére világunkat egyre inkább fenyegeti az ipari és kapitalista termelési és fogyasztási mód következménye.

Az Európai Baloldal elkötelezett amellett, hogy a gazdaságot elmozdítsa a korlátlan növekedéstől és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségtől, ezáltal megteremtve a feltételeket egy igazságos zöld átálláshoz. A cél nem az, hogy több profitot termeljenek a gazdagok számára, hanem az, hogy a magánfogyasztásról az elérhető közszolgáltatásokra térjünk át – és jobban éljünk, miközben kevesebb erőforrást használunk.

A közjavak állami tulajdona: elárusítás megszüntetése, dekolonizáció, társadalmasítás.

A destabilizált klímában a környezetpolitikának kettős stratégiát kell követnie: gyors kibocsátáscsökkentést és mélyreható változásokat a termelésben, kombinálva az előkészülettel egy olyan világra, ahol az extrakcionizmuson túl ismétlődő szélsőséges események vannak.

Az EBP ezért elkötelezett a hosszútávú stratégiai tervezés mellett, amely előnyben részesíti az emberi jogokat a tulajdonjogokkal szemben, a fejlődést az emberi jogok megvalósulásában mérve, nem a GDP-ben. Amire szükség van, az az éghajlati alkalmazkodás finanszírozása az éghajlatváltozás okozta veszteségek és károk leküzdéséhez, valamint technológiatranszfer a Globális Dél felé neokoloniális feltételek nélkül. Támogatjuk a nemzetközi kutatási együttműködés széles körű programját azáltal, hogy támogatjuk az állami intézményeket európai szinten.

Az EBP tudomásul veszi és csatlakozik a nemzetközi vitához a környezetvédelmi normák jogi szintre emeléséről. Felszólítunk a klímamenekültek státuszának elismerésére és védelmére. Elítéljük a túlzott fogyasztást. Felszólítunk a magánűrturizmus betiltására és az űrben történő környezetszennyezés szabályozására.

Klímaváltozás és alkalmazkodás

Még ha a kulcsfontosságú küszöböket át is lépték, minden töredék fok számít. Az emberi túlélés maximális ambíciót igényel. E célból szükséges megerősíteni az elővigyázatosság elvét, tiszteletben tartva a szociális és környezetvédelmi normákat. Az EBP egy európai alkalmazkodási és katasztrófavédelmi stratégiára szólít fel, beleértve egy dedikált minisztériumot, amely a kihívásoknak megfelelő költségvetéssel rendelkezik, hogy előre jelezze az egészségügyi hatásokat, mint a hőstressz és a trópusi betegségek terjedése.

Az EBP követeli az infrastruktúra korszerűsítését és a klíma-alkalmazkodó várostervezést, beleértve a 15 perces város koncepciójának alkalmazását annak biztosítására, hogy minden alapvető napi szükséglet 15 perces gyaloglási vagy kerékpározási távolságon belül legyen. A szükséges finanszírozás egy részét a kibocsátási adókból származó bevételek klímaosztalékokon keresztül történő újraelosztásából kell fedezni.

Az EBP a kiszolgáltatott közösségek kiemelt védelmét is fontosnak tartja.

Fenntartható gazdaság: egy új ipari forradalom

Alapvető gazdasági átalakulásra van szükségünk: a kizsákmányolástól a közjavakra és demokratikus ellenőrzésre összpontosító gazdaságokig.

Az EBP az európai ipar átstrukturálását szorgalmazza fenntartható, helyi körforgásos gazdaságok révén, és véget vet a fenntarthatatlan gyakorlatok állami támogatásának.

Felhívjuk a tényleges környezeti és szociális költségek internalizálására, és e célból a környezetszennyezésért való teljes felelősség érvényesítésére (a szennyező fizet elve; ökozid az uniós büntetőjogban).

A tervezett elavulás helyett – amelyet be akarunk tiltani – garantált hosszú távú javíthatóságot és – ahol ökológiailag és társadalmilag megfelelő – a javítás előmozdítását, a termék- és szolgáltatásmegosztást, valamint a közösségi infrastruktúra előmozdítását szorgalmazzuk.

Felhívjuk a pénzügyek, az MI energiafelhasználásának és a túlzott nyereségek szabályozására a bolygó határain belül.

Energia, lakhatás és mobilitás

Ki kell törnünk a spekulációra és a rövid távú profitlogikára hagyott energiapiac fogságából, amely tiltó árakat generál és fenntartja a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. A gazdasági militarizálódás elpazarolja a szocio-ökológiai átalakuláshoz szükséges erőforrásokat. Szakítanunk kell ezzel a kettős pusztító logikával, hogy bőséges, tiszta és megfizethető energiát garantáljunk. Ehhez hatalmas, tervezett állami beruházásokra van szükség a megújulókba és az energiahatékonyságba – amelyek az ipari szuverenitás, a stabil foglalkoztatás és az igazságos ökológiai átállás vektorai.

Az igazságos átállás tiszta energiát, méltóságteljes lakhatást és elérhető mobilitást jelent.

Az EBP követelései:

• Kilépni az Energiacharta Szerződésből és véget vetni a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának.
• Véget vetni a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségnek – előtérbe helyezve a dekarbonizációt és a tárolást.
• Fokozni és finanszírozni az alternatív energiaforrások kutatását.
• Beruházni szén-dioxid-semleges, energia-pozitív lakhatásba és felújításba.
• Kiterjeszteni a megfizethető, magas színvonalú vasúti és ingyenes tömegközlekedést.
• Betiltani a magánrepülőgépeket, nagy jachtokat és az 1000 km alatti rövid távú járatokat.

Állatok – Valakik, nem Valamik

Az állatok érző lények, nem árucikkek.

Az EBP követelései:

• Végrehajtani minden európai polgári kezdeményezést: betiltani a ketreceket, a szőrmetenyésztést és az állatkísérleteket.
• Véget vetni a hosszú távú élőállat-szállításnak.
• Szigorú előírásokat, ellenőrzéseket és büntetéseket érvényesíteni.
• Átlátható címkézést bevezetni a tartási körülményekről.
• Betiltani a káros tenyésztési gyakorlatokat és a kizsákmányoló szórakoztatást.

IX. Mezőgazdaság és élelmiszer-szuverenitás

Ahogy a kapitalizmus behatol a mezőgazdaságba, egyre inkább támaszkodik vegyszerekre, antibiotikumokra, valamint egyre nagyobb és erősebb felszerelésekre. A munkaerőnek ez a tőke általi hatalmas helyettesítése nemcsak a mezőgazdasági foglalkoztatás rovására ment, hanem agro-ökoszisztémáink fenntarthatóságának rovására is. Sürgősen elő kell mozdítani az agroökológiát, amely az élőhelyek, fajok és fajták komplementaritásán, valamint a nagyobb biofizikai és kémiai ciklusok lezárásán alapul. Európa népei egy másik mezőgazdasági modellt érdemelnek, amely szükséges feltétele a megfelelő, egészséges és kiegyensúlyozott élelmiszer előállításának.

Az agroökológia és az élelmiszer-szuverenitás kéz a kézben jár, szembeszállva a tőke mezőgazdaságunk és élelmezésünk feletti szorításával – innen erednek a következő követelések:

• Megvédeni a népek alapvető jogát, hogy saját élelmiszerüket állítsák elő a mezőgazdasági és élelmiszer-politikák összehangolásával.
• Elutasítani minden szabadkereskedelmet a mezőgazdasági termékekkel, és új együttműködést szorgalmazni a népek között a mezőgazdasági kutatás, a mezőgazdasági oktatás és a kulináris kultúrák megosztása körül.
• Fellépni a genetikai erőforrások bármilyen szabadalmaztatása ellen, és azokat az emberiség közös javának tekinteni.
• Támogatni a termelőket a növényvédő szerek használatának fokozatos kivezetésében, figyelembe véve az egyes gazdaságok valóságát.
• Fejleszteni az egészségbiztonságra, nyomon követhetőségre, címkézésre és tanúsítás-ellenőrzésre elkülönített erőforrásokat.
• Dolgozni a helyi ellátási láncok kialakításán, amelyek a vágóhídi, piaci és feldolgozó létesítmények sűrű hálózatán alapulnak.

A jelenlegi mezőgazdasági modell fenntarthatatlan. A legtöbb gazdálkodó csak állami támogatással él túl, miközben a Közös Agrárpolitika (KAP) aránytalanul nagy mértékben kedvezi a nagy agráripari vállalatokat és az ipari állattenyésztési szektort. A munkásokat kizsákmányolják, az állatokat árucikké redukálják, a környezeti költségeket externalizálják.

A tervezett KAP-reformnak (2027 és azt követően) szigorúan a jövőbeli kihívásokra kell irányulnia: minden polgár élelmiszerhez való jogának garantálására – mind az EU-27-ben, mind globálisan –, valamint a gazdaságok és a termelés fennmaradásának biztosítására a tagállamokban. Ezért követeljük, hogy a KAP-finanszírozást végre a piacorientált megközelítésről egy, az európai élelmezésbiztonságra és szuverenitásra összpontosító megközelítés felé tereljék.

Üdvözöljük az EU-Mercosur megállapodás blokkolását az Európai Parlament által, ami győzelem a gazdálkodók és a baloldali erők számára.

Az EBP a mezőgazdasági politika átirányítását szorgalmazza az élelmiszer-szuverenitás, a reziliencia és az igazságosság felé:

• Biztonságos, tápláló élelmiszert biztosítani Európa számára, beleértve a legrosszabb forgatókönyveket is.
• Monopóliumok felszámolása; a földspekuláció betiltása.
• A biológiai, körforgásos gyakorlatok és a rövid, átlátható ellátási láncok támogatása.
• Tisztességes bérek és árak garantálása a teljes értéklánc mentén.
• Véget vetni az élelmiszer-pazarlásnak és csökkenteni az állati termelést ökológiai szintre.
• A mezőgazdasági erdőirtáshoz köthető takarmányimport kivezetése; a növényi alapú étrend előmozdítása.
• A víz védelme, a káros vegyszerek kivezetése és az ökoszisztémák helyreállítása.
• Legalább 30% védett szárazföldi és tengeri terület kialakítása, amelynek egyharmada szigorúan védett.

X. A kultúra pénzbe kerül. De nincs olyan, hogy a kultúra túl drága

A kulturális és kreatív iparágak (CCI) a világjárvány előtt körülbelül tizenkét millió embert foglalkoztattak teljes munkaidőben, ami az EU összes alkalmazottjának 7,5%-át jelentette, és a GDP 5,3%-át termelték. A kulturális szektorban azonban a jövedelmek továbbra is tartósan alacsonyak, és a munkakörülmények gyakran távol állnak a tisztességes munka színvonalától vagy a tisztességes szociális biztonsági fedezettől.

El kell ismernünk, hogy a kultúra egy pótolhatatlan ágazat, amely erősíti a demokratikus párbeszédet, összeköt minket a világgal, összeköti a múlt tanulságait a jövő kihívásaival, hozzájárul a szociális és ökológiai kérdések megoldásához, és előmozdítja a béke kultúráját.

Figyelembe véve a kulturális és kreatív iparágak gazdasági súlyát és társadalmi jelentőségét, az a követelmény, hogy a kulturális termelők az összes uniós finanszírozás legalább 2%-át megkapják, csupán minimum. Az EBP azonban ennek a költségvetésnek a megduplázását szorgalmazza.

Követelünk továbbá egy Tisztességes Munka Védjegyet minden kulturális termékre, biztosítva, hogy aki könyvet vásárol, koncertre megy, vagy videojátéknak ajándékozik, bízhat abban, hogy a készítőket tisztességesen díjazták. Ezenkívül hatékonyan meg kell szüntetni az EU határain átívelően dolgozó művészek kettős adóztatását.

Az európai szomszédságból (Egyesült Királyság, Balkán, Észak-Afrika, Kelet-Európa) származó művészek és kulturális alkotók számára bürokráciamentes hozzáférést kell biztosítani az EU-tagállamokban való munkavállaláshoz – a munkavállalási engedélyektől a tisztességes díjazásig, adócsökkentésig és ideiglenes társadalombiztosítási megoldásokig.

A Brexit egzisztenciális problémákat teremtett a művészek és a kreatív szakemberek számára a Csatorna mindkét oldalán. Az Egyesült Királyság–EU kulturális csereprogramjának visszaállítása nélkül – különösen a mobilitás és együttműködés terén – a fiatalok továbbra is ki lesznek zárva a képzésből, cserékből és nemzetközi lehetőségekből. Ezért az EU-nak olyan megállapodásokon kell dolgoznia, amelyek megkönnyítik a brit művészek és előadóművészek turnézását, valamint a brit kulturális kiállítások forgalmát.

A kulturális párbeszédhez és a kultúrához, információhoz és kommunikációhoz való hozzáférést mindenki számára garantálni kell.

A Baloldalnak kiterjedt tapasztalata van a kulturális cserében.

Az Európai Baloldal felhívja az Európai Bizottságot, hogy növelje a beruházásokat az európai állami médiába és műsorszórásba, valamint a könyvtárakba, hogy a kultúrához és az európai történelemhez való hozzáférés mindenki számára nyitott legyen, és ne függjön egyre inkább a magánpénzeszközöktől. Egyszerűsíteni kell a könyvtárközi kölcsönzést.

A kultúrához, információhoz, tudáshoz és kommunikációhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében szabályoznunk kell a mesterséges intelligencia kulturális és médiaalkotók általi használatát. Ezért támogatjuk, hogy a kultúrát és a médiát belefoglalják – és szabályozzák – a Bizottság magas biztonsági keretrendszerébe, ahelyett, hogy az oktatási szektor csekély aspektusaként kezelnék őket.

Az európai média szabadságával kapcsolatos kezdeményezéseknek – más európai testületekhez hasonlóan – stabil intézményi támogatásra van szükségük. Média szabadság aktivisták nélkül nélkülöznénk a kulcsfontosságú betekintést a fenyegetett újságírásba Európán belül és kívül – akár a médiakoncentráció, a közérdekű tevékenységet korlátozó stratégiai perek (SLAPP), akár a szabad tudósítást akadályozó közvetlen állami beavatkozás miatt.

Az interkulturális párbeszéd és a emlékezetpolitika nem szorulhat háttérbe az európai kulturális finanszírozásban. A szerzői jogi törvényben a levéltárakra, múzeumokra és hasonló intézményekre vonatkozó kulturális kivételt kötelezően kell alkalmazni, és meg kell őrizni a közhasználat, oktatás és kutatás számára.

XI. Antiimperializmus a többpólusú világban

Az új erős szereplők felemelkedése destabilizálta az USA-központú világrendszert.

A Kínai Népköztársaság gazdasági felemelkedése, a BRICS-csoport és más nemzetközi és regionális keretek, mint például az Afrikai Unió, azt mutatják, hogy a világ változik. A többpólusú világ megjelenése azonban nem elkerülhetetlen, mivel belső ellentmondásokkal (pl. a BRICS-országok között) és a bevett hatalmak – mindenekelőtt az USA és más imperialista vagy regionális szereplők – erőteljes ellenállásával kell szembenéznie.

Washington minden lehetséges eszközzel harcol hatalmának fenntartásáért, és az egész világot be akarja rángatni egy hidegháborús logikába Peking és minden olyan ország ellen, amely autonóm módon akarja saját útját járni.

Trump konfrontációs stratégiájával ellentétben az EBP az EU és Kína közötti, a multilateralizmuson és a globális problémák megoldásában való együttműködésen alapuló kapcsolatok mellett áll.

A trumpizmus az Egyesült Államok uralkodó elitjének egyes szektorainak agresszív válasza a kapitalista globalizáció töréseire és az amerikai imperialista dominancia hanyatlására.

Az USA a biztonsági stratégiájában azt is kijelentette, hogy szabotálni akarja a regionális integráció minden formáját. Ezért évek óta próbálja gyengíteni az olyan projekteket, mint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC): azáltal, hogy egymásnak ugrasztja az országokat, nyomást gyakorol, és támogatja a szélsőjobboldali szövetségeseket.

A népeket fenyegető veszélyekkel való szembenézés

Az USA Kuba elleni kényszerítő intézkedéseinek fokozódása, Venezuela, Mexikó és Kolumbia elleni agressziója, a palesztin nép Gázában történő népirtása, valamint az iráni és szíriai emberek küzdelme széles körű figyelmet kap. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk más helyszíneket sem, amelyek példátlan humanitárius válságot okoznak: a jemeni háborút és a szudáni polgárháborút.

Felszólítjuk az EU-t, hogy ítélje el Marokkó által Nyugat-Szahara megszállását. Az EU-nak támogatnia kell a kurd kérdés békés megoldására irányuló erőfeszítéseket. Az EBP szolidáris a Rojavában található autonóm kurd enklávék demokratikus uralmával, amelyet Szíria iszlamista központi kormánya katonai brutalitással támad.

Kifejezzük szolidaritásunkat Irán bátor népével, a nőmozgalommal és az iráni Baloldallal az imperialista katonai támadásokkal és a nemzetközi beavatkozással szembeni ellenállásukban, valamint a teokráciával és monarchiával szembeni ellenállásukban. Tűzszünetet és jóvátételt követelünk Irán számára. A szankcióknak véget kell vetni. Fontos, hogy Európának ne legyen része az USA és Izrael ezen agressziós háborújában.

Egy növekvő globális többség az USA vezette hegemónia alternatíváit keresi. Az Európai Baloldali Párt egy olyan világért küzd, ahol nincsenek hegemón hatalmak, ahol egyetlen állam sem áll a nemzetközi jog fölé.

Antiimperializmusunk egy olyan Európai Uniót szorgalmaz, amely kiegyensúlyozó és közvetítő szerepet játszik a világrendszerben az emberi emancipáció érdekében, ahelyett, hogy saját imperialista napirendjét érvényesítené. Ezért politikai autonómiára van szüksége a hatalom imperialista központjaitól – régiektől és újaktól egyaránt.

A multilateralizmus és a globális igazságosság újjáépítése

Az EBP egy olyan világrend mellett áll, amely a nemzeti szuverenitás és az önrendelkezési jog alapvető elvein alapul, elutasítva a külföldi beavatkozás és a kényszerítő intézkedések minden formáját. Ellenezzük az egyoldalú szankciók alkalmazását, amelyek kollektív büntetést rónak ki a lakosságra, és megsértik a nemzetközi jogot. Az EBP e szuverenitás iránti elkötelezettsége elválaszthatatlan nemzetközi szolidaritásától az imperializmus ellen és egy igazságosabb, békésebb és együttműködőbb globális jövőért küzdő népekkel.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is az egyetlen globális intézmény, amely képes az erő helyett a jogra épülő multilaterális kormányzás lehetővé tételére. Mélyreható Biztonsági Tanács-reformra, az ECOSOC megerősítésére, tisztességes nemzetközi pénzügyi architektúra létrehozására, egy Nemzetközi Klíma Igazságügyi Törvényszék felállítására, valamint a háborúnak a külpolitikai eszközeként való tilalmának megerősítésére szólítunk fel, összhangban az ENSZ Alapokmánya 2.4 cikkével.

A globális emberi biztonság megköveteli a Fenntartható Fejlődési Célok teljes körű végrehajtását. Egy új globális pénzügyi rendre van szüksé, amely kihívást jelent a dollár dominanciájával és az IMF és a Világbank szabályaival szemben.

Tisztességes kereskedelem, adósságkönnyítés és gazdasági fejlődés a Globális Dél számára – nem a gazdasági imperializmusra!

Ellenezzük a neoliberális szabadkereskedelmi megállapodásokat, és új kereteket szorgalmazunk, amelyek az együttműködésen, az ipari és mezőgazdasági szuverenitáson, a tisztességes kereskedelmen, a szociális és ökológiai előírásokon, a helyi termelésen és a rövid ellátási láncokon alapulnak.

Üdvözöljük az EU-Mercosur megállapodás blokkolását az Európai Parlament által, ami győzelem a gazdálkodók és a baloldali erők számára.

Az Európai Baloldal egy olyan nemzetközi kereskedelempolitika kialakítására törekszik, amely választ ad a változó világunk gazdasági, ökológiai és demokratikus kihívásainak összetettségére – új technológiáival és a polgárok azon igényével, hogy saját kezükbe vegyék a hatalmat politikai, gazdasági és társadalmi valóságuk alakításához bolygónk minden országában.

A globális társadalom előtt álló kihívás a fejlődéshez való jog összeegyeztetése a bolygó ökológiai korlátaival, valamint az áruk és szolgáltatások tisztességes és együttműködő cseréjének biztosítása mindenki érdekében. Az EBP ezért előnyben részesíti a kölcsönösen előnyös, tisztességes és fenntartható kereskedelem és együttműködés elvein alapuló nemzetközi kereskedelempolitikát, beleértve a nemzetközi beruházási politikák kiigazítását is.

Az éghajlatváltozás hatásai azokat az országokat sújtják a leginkább, amelyek a legkevésbé járultak hozzá. Nemzetközileg összehangolt fellépésre szólítunk fel mind a további szennyezés nélküli fejlődés, mind a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás hatásai által sújtott országok segélyezése érdekében.

Az emberi jogok mindenki számára történő megvalósítása előfeltétele a békés és igazságos világrendnek. Az emberi jogokat mindenhol, kettős mérce nélkül kell érvényesíteni.

Új együttműködések és szövetségek építése érinti az Európai Baloldalt. Ezért együtt kívánunk működni az USA-beli baloldali és autoritárius-ellenes társadalmi mozgalmakkal, és egy béke, ökológia és társadalmi igazságosság euró-atlanti hídját kívánjuk építeni.

XII. Európa: Nyomd meg a Reset gombot!

Egy egyre instabilabb világban Európa és az Európai Unió egy keresztúthoz ért. Amint azt a 2026 februári Alden Biesen-i európai csúcstalálkozó is mutatta, az európai vezetők úgy döntöttek, hogy az EU többesélyes válságaira egy messzemenő neoliberális stratégia elmélyítésével válaszolnak – amely antiszociális, káros a klímára és egyre militaristább.

Ezzel figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy éppen ezek a kudarcot vallott politikák vezérelték a növekvő társadalmi egyenlőtlenséget és erodálták a demokratikus jogokat, ezáltal táplálva a radikális soviniszta jobboldal térnyerését Európa-szerte. Ezek az erők komoly fenyegetést jelentenek kontinensünk demokratikus és békés együttélésére – tovább bátorítva Trump kormányzata Nemzetbiztonsági Stratégiájának támogatásával, amely kifejezetten egy megosztott Európát szorgalmaz.

Az egységes piac és az EU-szerződések szisztematikusan és dominánsan a liberalizációt, deregulációt és a tőke szabad mozgását támogatják – elsősorban az uralkodó elitnek és a gazdaságilag legerősebb tagállamoknak kedvezve. Ugyanakkor a megszorítási politikákat és a bizonytalan foglalkoztatást a dolgozó emberekre kényszerítik, hogy az EU-t egy, a multinacionális vállalatokat és a pénzügyi tőkét szolgáló osztályprojektként stabilizálják.

A demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem ezért két fronton bontakozik ki: a neoliberális főáramlat és a soviniszta szélsőjobb ellen. Ennek eléréséhez a Baloldalnak ki kell dolgoznia saját programját egy békés, szolidáris, ökológiai és demokratikus Európáért. Ennek a programnak nem elvont eszméken kell alapulnia, hanem a dolgozó emberek konkrét érdekein: az életkörülmények javítása, a gazdaság és a társadalom szociális és ökológiai átalakulásának előmozdítása, a közszolgáltatások erősítése, a béke előmozdítása és a demokratikus ellenőrzés biztosítása.

Ebben a szellemben kihívást jelentünk azon európai szerződések és irányelvek számára, amelyek a megszorítást és a militarizálódást támogatják. A töredezettség és megosztottság ellen küzdünk, helyette a népek egységét szorgalmazzuk – nem a megszorítások és a militarizmus börtönében, hanem egy gyökeresen különböző, felszabadító, szociális, ökológiai és békés projekten keresztül. Európai politikánk a munkásmozgalom internacionalista hagyományaira és a fasizmus elleni közös, Európa-szerte folytatott küzdelemre épül. Ezek a tapasztalatok – amelyeket a világháborúk pusztítása és a holokauszt borzalmai formáltak – olyan elképzeléseket szültek egy egyesült, békés Európáról, amely leküzdi a soviniszta nacionalizmust és kiépíti a kontinens együttműködő jellegét; ilyen az Altiero Spinelli és Ernesto Rossi által a második világháború poklában megfogalmazott Ventotenei Kiáltvány.

A mai Európai Unió azonban nem Európa népeinek egységét építi, inkább az ellenkezőjét, mivel nagyrészt a nagytőke és a multinacionális vállalatok érdekei vezérlik.

Miközben továbbra is küzdünk a jobb életszínvonalért, az igazságos szociális és ökológiai átállásért, a közjavak védelméért és a demokrácia kiterjesztéséért a társadalomban és a gazdaságban egyaránt, felismerjük, hogy programot kell kidolgoznunk az EU jövőjére.

Az alternatív, békés Európáról alkotott víziónkat össze kell kapcsolnunk a demokrácia radikális elmélyítésével. Ez magában foglalja az EU-szerződések felülvizsgálatára való hajlandóságot és az európai integráció irányának újradefiniálását Európa népei érdekeinek megfelelően, akiknek egyenlőként kell együttműködniük. A megosztott hatásköröket demokratizálni kell: a közvetlenül választott Európai Parlamentnek jogalkotási kezdeményezési joggal kell rendelkeznie, míg a nemzeti parlamenteknek központi szerepet kell játszaniuk. Ezenkívül a részvételi és polgáralapú demokrácia minden formáját meg kell erősíteni a döntéshozatal minden szintjén.

Ugyanakkor a népek önrendelkezésének demokratikus jogának tiszteletben tartása megköveteli a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak jogát, hogy megtagadják az EU intézményei vagy erős tagállamok által rájuk kényszerített antiszociális és neoliberális politikákat.

Az EBP szorgalmazza a nemzetállam nélküli népek létezésének és jogainak elismerését, mint az európai demokrácia alapvető elemét.

Európa nem szinonimája az Európai Uniónak, és a belátható jövőben sem lesz az.

Az európai biztonság és együttműködés, valamint az emberi jogok, demokratikus értékek és a jogállamiság védelme megköveteli a semleges és el nem kötelezett országok, mint Ausztria, Írország és Málta státuszának és kötelezettségeinek elismerését, valamint az olyan páneurópai intézmények megerősítését, mint az Európa Tanács és az EBESZ.

Álláspontunk szerint az EU bővítésének a nép érdekét kell szolgálnia. Az EBP a csatlakozási folyamatokat eseti alapon fogja értékelni, együttműködve a baloldali erőkkel, társadalmi mozgalmakkal és szakszervezetekkel a jelölt országokban. A bővítésnek a szolidaritás, az együttműködés és a béke céljait kell szolgálnia. Nem válhat eszközzé olcsó nyersanyagok, munkaerő vagy új piacok megszerzéséhez, és nem használható fel geopolitikai vagy geogazdasági célokra. Az Európai Baloldal szolidáris az olyan alulról szerveződő mozgalmakkal – mint például Szerbiában –, amelyek a demokráciáért és a környezetvédelemért küzdenek a kleptokratikus rendszerekkel szemben.

Annak az Európának a vízióját, amely egyaránt független az Egyesült Államoktól és alapvetően különbözik a jelenlegi antiszociális, klímaellenes és militarista pályától, konkrét politikai cselekvéssé kell alakítani – ez központi kihívást jelent majd az Európai Baloldal számára az elkövetkező években. Ezt az alternatívát párbeszéd, együttműködés és megerősített cselekvési egység révén kell felépíteni.

Bevándorlás és Európa

A migrációs politikával kapcsolatos követeléseink humanisztikusak és alapvetően politikai jellegűek. Egyrészt sok ember vándorol Afrikából és Ázsiából Európába, menekülve az USA és az EU politikái által kiváltott nyomor és elnyomás elől. Másrészt a migráció évszázados hajtóereje az újjáéledő emberi találkozásoknak és a pozitív fejlődésnek. A társadalomnak támogatnia és befogadnia kell a háború, éhínség, klímaváltozás és üldöztetés elől menekülő menedékkérőket. Ugyanakkor a bevándorlók – mint oly sok más európai országbeli munkavállaló – értékes kulturális tapasztalatokat hoznak magukkal, amelyek elismerést, tiszteletet és cserét érdemelnek. Az integráció azt jelenti, hogy garantálni kell számukra a méltóságteljes életet egyenlő szociális és politikai jogokkal és kötelezettségekkel, valamint az állampolgárság megszerzésének lehetőségét egy egyértelműen meghatározott időn belül.

Az EU migrációs politikájának embertelenítése a Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament többsége által szégyenletes. A Migrációs Paktum Európai Tanács és Európai Parlament általi elfogadása méltatlan engedmény a radikális-jobboldali erőknek. Egyértelmű szakításra szólítunk fel az „Európa Erőd” politikával, és határozottan kiállunk a menedékjoghoz, valamint a legális és biztonságos migrációs útvonalakhoz fűződő emberi jog mellett.

Ez magában foglalja az arra való törekvést, hogy az EU jelentős mértékben hozzájáruljon a letelepítési helyekhez az UNHCR letelepítési szükségletei alapján, és kiegészítő útvonalakat nyisson, például humanitárius vízumok biztosításával. Ennek magában kell foglalnia a legális munkavállalási célú migráció útvonalait is.

A nemzetközi védelemhez való jogot hatékonyan garantálni kell az EU tagállamaiban. A színvonal csökkentése helyett az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a menekültügyi uniós vívmányokat fenntartsák, és a tényleges végrehajtásra kell összpontosítania.

A jelenlegi dublini szabályozást fel kell váltani a menedékkérők EU-n belüli elosztásának kötelező érvényű mechanizmusával, véget vetve az első belépési tagállam felelőssége elvének. Ennek az elosztási mechanizmusnak gyorsnak, mindenki számára nyitottnak kell lennie, és minden helyzetben az első naptól alkalmazni kell – még válság hiányában is. Válság idején a legkiszolgáltatottabb csoportokat kell előnyben részesíteni. Az Európai Parlament álláspontja a dublini szabályozás reformjáról kulcsfontosságú javaslat e tekintetben.

Felszólítjuk az Európai Unió tagállamait a Bevándorlók és Családtagjaik Jogairól szóló ENSZ Egyezmény ratifikálására.

Az Európai Uniónak a Földközi-tengert militarizált határból és tömegsírból az együttműködés és szolidaritás terévé kell alakítania, valamint erősítenie kell és új, egyenlő partnerségeket kell építenie Afrikával. Ez magában foglalja a CFA-frank eltörlését, a politikai, gazdasági és katonai szuverenitás tiszteletben tartását, valamint a migráció kiváltó okainak kezelését az érintett országokkal és regionális szervezetekkel együttműködve.

Küzdünk a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus minden formája ellen – a kisebbségek elleni megosztás és diszkrimináció minden formája ellen. A munkásosztály és a nép egységéért szólunk.

A munkajogok védelmén túl a szakszervezetek alapvető szerepet játszanak a szélsőjobb által szított rasszizmus elleni küzdelemben. Abban a kontextusban, ahol a bevándorlást kriminalizálják, a bevándorlókat pedig társadalmi fenyegetésként bélyegzik meg, a baloldali és progresszív szakszervezetek kulcsszereplői voltak a szolidaritás, a befogadás és az igazságosság kultúrájának kiépítésében. A szakszervezetekkel együtt az EBP küzd a migrációhoz való emberi jogért és a tisztességes munkáért mindenki számára, származástól függetlenül. Ezzel többet teszünk, mint hogy védjük a munkásokat – aktívan szőjük az integrált és kohéziós demokrácia szövetét.

Az őshonos és a bevándorló munkások egysége nélkülözhetetlen a neoliberális modellel való szembenézéshez és egy igazságosabb, plurálisabb és emberibb Európa felépítéséhez. A szakszervezetekkel szövetségben nemcsak az intézményesült rasszizmus és a munkahelyi megkülönböztetés ellen küzdünk, hanem felszámoljuk azokat a gyűlöletbeszédeket is, amelyek megosztják a munkásosztályt.

Migráció gender szempontból

A bevándorló nők specifikus kockázatokkal szembesülnek, beleértve a szexuális erőszakot a migrációs útvonalakon és a gyermekek hátrahagyásának érzelmi terhét. Az Európai Uniónak el kell utasítania a jelenlegi Menekültügyi és Migrációs Paktumot, és el kell fogadnia egy olyat, amely átfogó gender szempontot érvényesít, biztonságos és legális alternatívákat teremtve. A migrációs politikának a védelemre, nem a kirekesztésre irányuló feminista elveket kell követnie.

XIII. Szocializmust, nem a barbarizmust

A háború és a válság bizonytalanság légkörét teremtette meg társadalmainkban. Nő az ellenállás és a tiltakozás. Sok országban ez a radikális jobboldali pártok térnyeréséhez vezetett. De nem kell, hogy így legyen. Két egyértelmű üzenetet szeretnénk küldeni.

Először: ez a küzdelem megnyerhető. A felfordulás időszakai egyben a lehetőség időszakai is.

A munkásosztály nagy társadalmi küzdelmei – Franciaországban, Görögországban, Portugáliában, Olaszországban, Belgiumban és sok más országban – ezt bizonyítják.

Másodszor: a győzelem feltétele az egység. Túl sok a tét.

Az Európai Baloldali Párt a munkásosztály, a nép és a béke európai pártja. Az általa egyesített pártokkal együtt egy olyan társadalomért küzd, amelyben mindenki szabad fejlődése feltétele mindenki szabad fejlődésének.

A szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, civil szervezetek, baloldali, zöld és minden progresszív erő közötti együttműködés képes kihívást jelenteni a jelenlegi kapitalista rendszer számára, és átalakulásokhoz vezetni a társadalomban és a gazdaságban, mind nemzeti, mind európai szinten. Széles szövetségekre és egyértelmű napirendre van szükségünk a nagy kérdésekben, amelyek az egyesült fellépés alapját képezik.

A szocializmus vagy a barbarizmushoz való visszatérés történelmi dilemmájával szemben mi a béke és a szocializmus oldalát választottuk. Ez a mi politikai platformunk. Ezért vagyunk itt.

És ehhez kíván segítséget nyújtani az Európai Baloldali Párt – aktívan, határozottan és szolidárisan.