amerikai szocializmus

Trump és az amerikai uralkodó osztály felfordulásban van, ahogy a kapitalizmus és az egyenlőtlenség elleni gyűlölet évről évre nő. Rebecca Givan amerikai szocialistákkal beszélget spektakuláris növekedésükről – és arról, milyen stratégiákra van szükség a győzelemhez.

Egy kísértet járja az Egyesült Államokat – a szocializmus kísértete. Közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 39 százaléka vélekedik pozitívan a szocializmusról, a fiatalok körében ez az arány meghaladja az 50 százalékot.

Júliusban szocialista jelöltek választási győzelmeket arattak szerte az Egyesült Államokban.

Ez a siker fontos vitákat indított el a szocialisták körében a választások és a tömegmozgalmak közötti kapcsolatról, valamint arról, hogy mit érhetnek el.

Aminah a Demokratikus Szocialisták Amerikája (DSA) minneapolisi (Minnesota) tagozatának társelnöke. Aminah elmondta a Socialist Worker-nek: „Az emberek fel vannak háborodva, dühösek a kapitalista rendszer és struktúra igazságtalanságai miatt.

„Tömegesen kell szervezkednünk egy szocialista vízióért. Szerintem az embereknek nincs elegük a választásokból, nyilvánvalóan az ország egész történelme egy spektákulum minden választási ciklusban, de az emberek többet akarnak.

„A szervezőknek fel kell ismerniük, hogy a munkahely a harc színtere, a lakhatás a harc színtere, és a választások is lehetnek olyan helyek, ahol többet követelhetünk.

„Minden fronton harcba kell szállnunk, mert a fehér felsőbbrendűséget hirdetők és a liberálisok is ezt teszik, szóval a figyelmen kívül hagyás nem tünteti el a problémát. Ehelyett átvehetjük ezeket a tereket, ahogy azt a DSA coloradói és New York-i győzelmeinél látjuk, de tudjuk, hogy a harc nem ér véget azzal, hogy megnyertünk néhány választást.”

A szocializmus iránti támogatás növekedése a Palesztina melletti szolidaritás és az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) terrorja elleni széles körű és harcias mozgalmakból nőtt ki.

Scott, a DSA baloldali Mountain Caucus (Hegyvidéki Tömörülés) tagja elmondta a Socialist Worker-nek: „Palesztina kétségtelenül korunk erkölcsi kérdése. És az ICE elleni fellépés és a kitoloncolásaik ellenzése határozottan ott van mellette.

„Ezek talán jobban növelték a DSA-t, mint bármely más küzdelem. Úgy értem, különösen az ICE eltörlésére felszólító kampányok és az ICE elleni fellépés. Főleg Kansas Cityben (Missouri) és Minneapolisban.

„Palesztina mindenhol hozzájárult a növekedésünkhöz. Azt mondanám, hogy ez volt az a dolog, ami áttörést hozott számunkra, mert amióta szervezetünk ebben a formában létezik, mindig is elleneztük a palesztinok kisajátítását és földjeik elrablását” – tette hozzá Scott.

Egy Portlandben élő DSA-tag elmondta a Socialist Worker-nek, hogyan szerveznek a városban. „A Portlandi Tagozat nagyon jól tud mozgósítani önkénteseket és tüntetőket” – mondta.

„Néhány hete egy helyi cionista szervezet megpróbálta eltávolítani egyik tagunkat az iskolaszékben betöltött pozíciójából egy zárt ülésen. A tagozatnak sikerült néhány tucat önkéntest mozgósítania tiltakozásra, és nyilvánosságot szerezni az ügynek.

„A cionisták kisebbségben voltak, és tagunk végül megtarthatta a helyét. Szóval ez, plusz az a rengeteg munka, amit a tagozat más mozgalmakkal – például a Bojkott, Kivonás és Szankciók (BDS) mozgalommal – végez, azt jelenti, hogy egész jól állunk a tudatosság terjesztésében és a narratíva irányításában.”

De e sikerek ellenére a DSA-tag azt is megértette, hogy több kell a Palesztináért és az ICE elleni döntő győzelmekhez. Hozzátette: „Képesek vagyunk-e már valódi változást elérni? Nem. A város továbbra is szerződik a népirtást segítő cégekkel. Adatközpontok továbbra is épülnek. Az ICE továbbra is elviszi az embereket az éjszaka leple alatt.”

A Demokratikus Szocialisták polgármesteri tisztségeket nyertek Seattle-ben és New Yorkban, és várhatóan győznek Washington DC-ben – Amerika fővárosában is.

DSA-tagok előválasztásokat is nyertek olyan államokban, mint Colorado és New York.

Palesztinpárti programmal indultak, és az Amerika Izrael-párti Bizottság (AIPAC) által támogatott jelöltek ellen álltak – ez a csoport több milliárd dollárt költött cionista jelöltek védelmére.

A New York-i DSA-jelölt, Darializa Avila Chevalier a börtönrendszer eltörlését követeli.

Egy másik New York-i jelölt, Claire Valdez a légiközlekedési ipar államosítását követeli. Scott elmondta a Socialist Worker-nek, hogy elveik hogyan nyernek támogatást. „Claire Valdez a DSA káder-tagja. Ő olyan valaki, akinek politikai karrierje teljesen a tagozaton belül indult” – mondta Scott.

„Szerintem nagyon elvhű. Ő az egyetlen kongresszusi jelölt, aki feltétel nélküli támogatást ígér a palesztin önrendelkezésnek. A honlapján az áll, hogy »feltétel nélküli«, ami lenyűgözött.”

Az amerikai uralkodó osztályt megrémíti a szocializmus. Donald Trump figyelmeztetett: „Ezek keményvonalas, istentelen kommunisták”. Mike Johnson republikánus házelnök pedig azt mondta a hónap elején: „A barbárok bent vannak a kapukon”.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter jelentést adott ki, amelyben azt állítja, hogy a demokratikus szocializmus, valamint olyan mozgalmak, mint a Black Lives Matter, a kubai kormány fedőszervezetei, és „azt a célt szolgálják, hogy Amerikát önmaga ellen fordítsák”.

A demokratákat is aggasztja a szocializmus népszerűsége. Jared Polis, Colorado demokrata kormányzója azt mondta: „Mélyen törődöm az államunkkal, és nem akarom, hogy a szocialisták tönkretegyék. Egy mindenkiért Coloradóban nem nézünk le senkit a vagyona miatt.” Polis vagyonát 400 millió dollárra becsülik.

A mainstream pártok közös félelme a szocializmus – de a baloldalon nagy viták folynak arról, mit is jelent ez a szó.

Aminah elmondta a Socialist Worker-nek: „A szocializmus embervezérelt, gyökerei a közösségi társadalmak történetében vannak, ahol minden áru, szolgáltatás és társadalmi tevékenység az emberek és a környezet szolgálatát célozza. Ez nem egy tranzakció.”

De néhány DSA-tag számára a szocializmus meghatározása lazább.

Scott elmondta a Socialist Worker-nek: „a DSA sátra hihetetlenül nagy.” A szervezet hivatalosan elkötelezett a demokratikus szocializmus mellett és ellenzi a sztálinizmust. Tagsága a szociáldemokratáktól a szocialistákon át egészen néhány maoistáig terjedhet.

Egy portlandi DSA-tag elmondta a Socialist Workernek: „Őszintén szólva nem tudom, hogy a DSA tagsága kifejezetten »szocialistának« tekinthető-e.

„Intenzív súrlódás van azok között, akik hisznek a szocializmusban, és a progresszívek között, akik nagyon tág módon értelmezik a szocializmus definícióját.”

Elmondta a Socialist Worker-nek, hogy tagozata megszavazott egy olyan jelölt támogatását, akit egy rendőrszakszervezet is támogatott. Ez a jelölt azonban nem kapta meg a hivatalos DSA-támogatáshoz szükséges „szuper-többséget”.

Bár a DSA célja „egy párt építése”, jelöltjei a mainstream Demokrata Párt listáján indulnak. Mindig fennáll a veszélye, hogy megválasztott képviselőiket jobbra húzza a demokrata establishment.

Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) New York-i kongresszusi képviselő a DSA tagja, és a szervezet támogatásával indult. De megválasztása óta megszavazta a „védelmi” fegyverszállítmányokat Izraelnek.

Scott elmondta a Socialist Worker-nek: „AOC a DSA-t csak egynek tekinti azok közül a szervezetek közül, amelyek segítettek neki győzni. Szerintem nem érzi úgy, hogy sokat köszönne nekünk.” A DSA azóta visszavonta tőle a támogatását.

Zohran Mamdanit radikális ígéretekkel választották New York város polgármesterévé szocialistaként. Megválasztása óta befagyasztotta a béreket és adót vetett ki a második lakásokra. De megtartotta hivatalában Jessica Tisch milliárdos rendőrfőkapitányt is. Mamdani pedig visszakozott azon ígéretétől, hogy letartóztatja Benjamin Netanjahu háborús bűnöst.

A DSA-tag Vicky elmondta a Socialist Worker-nek: „Zohran a modern baloldal zászlóshajója, és jó okkal, hiszen nagyon hatékonyan mozgósít és szerez népszerű támogatást. Szerintem nagyjából a lehető legjobban teljesít.”

De más DSA-tagok kritikusabbak Mamdani stratégiájával kapcsolatban. April a New York-i DSA-tól és a Reform és Forradalom Tömörüléstől elmondta a Socialist Worker-nek: „Zohran novemberi győzelme óriási csapás volt az uralkodó osztály és a politikai establishment számára.

„Az adminisztrációja fél év alatt már fontos, bár korlátozott eredményeket ért el a dolgozó emberek számára. De a NYC-DSA vezetésének stratégiája visszatartja a politikai lehetőségeket.”

Scott-nak is voltak kételyei, mondván, Mamdani „betartja a tagozati stratégiát, amely szinte mindent alárendel a New York-i munkásosztályt segítő reformok elfogadtatásának, hogy népszerűséget és hitelességet építsen a projektjének.

„Szerintem sok hibát elkövetett, különösen a rendőrséggel kapcsolatban. A rendőrségi stratégiai reagáló csoport feloszlatásának elmulasztása, Tisch elbocsátásának elmulasztása – ezek elég rossz dolgok.”

Mamdani megközelítését, amely a dolgozó osztály számára kézzelfogható reformok végrehajtására összpontosít, „csatorna-szocializmusként” jellemezték.

Egy másik DSA-tag elmondta a Socialist Worker-nek: „Nem vagyok biztos Zohran »Csatorna-szocializmusában«, inkább »Csatorna-szociáldemokráciának« tűnik. Az idő eldönti, hogy beválik-e, de határozottan hatékony a támogatás megszerzésében.”

A DSA elérte a 120 000 tagot, és az amerikai történelem legnagyobb szocialista szervezetévé vált. Megelőzte az Amerikai Szocialista Pártot (SPA), amelynek 1912-es csúcspontján 113 000 tagja volt.

Az SPA-t Eugene V. Debs vezette, egy marxista, aki többször is indult az elnökválasztáson. Az 1912-es elnökválasztáson 900 000 szavazatot szerzett, a szavazatok 6 százalékát.

Debs az SPA baloldalához tartozott. Érvelt a pusztán választási stratégia ellen, és a munkások harcát látta a társadalmi változás mozgatórugójának.

Egyszer azt mondta: „Soha nem fogjátok a Szocialista Köztársaságot a szavazófülkébe bevinni.”

Debs megértette, hogy a Demokrata Párt a probléma része. Azzal érvelt, hogy „abszolút semmi különbség” nincs a demokraták és a republikánusok között, mert mindketten a kapitalizmust védik. Debs számára a választásokon való indulás célja a küzdelem erősítése volt.

A DSA vezetésének nagy része számára a hangsúly továbbra is a választások megnyerésén van. A tömeges társadalmi mozgalmak alárendelődnek a szocialista jelöltek megválasztásának céljának.

Victor Fernandez, a Marx21 Los Angeles-i tagja elmondta a Socialist Worker-nek: „A DSA abba a csapdába esik, hogy választásokkal foglalkozik, és nem épít mozgalmakat.”

De néhányan magukévá teszik Debs örökségét és a forradalmi szocializmust. April a Reform és Forradalom Tömörüléstől „osztályharcos választási stratégiát” követel.

Elmondta a Socialist Worker-nek: „Ahelyett, hogy a hivatalban lévő szocialistákat egyedi, »jobb« politikusokként kezelnénk, tömegkampányokat kell építenünk, amelyek választási programjaink követeléseit a független osztályszerveződés katalizátoraként használják fel.”

„Ami szükséges, az egy alternatív stratégia, amely felismeri, hogy egyetlen »politikai tőkénk« forrása a szervezett munkásosztály ereje.”

forrás: Socialist Worker