Nehogy már a kizsákmányolók politikai lakájai papoljanak társadalmi békéről és egy zászlóról!
Mikor az „oszd meg és uralkodj” elvét halljuk, sokunknak a Római Birodalom dereng fel szemei előtt, pedig már jóval azelőtt, a törzsi társadalmakban jelen volt.
A törzsek olykor egymással szövetkeztek, olykor egymás ellen. De rengetegszer olyan viszályt gerjesztettek a többiek között, amelyből ők jöttek ki végül – nevető harmadikként – győztesen.
Az „oszd meg és uralkodj” elv éppúgy a mai kizsákmányoló társadalom alapvető szervező preferenciája is, mint ezer évekkel ezelőtt.
Épp ezért, amikor demagóg populista politikusok cukiskodnak (Tisza párt) – ráadásul 1848 kapcsán, kicsit felmerül a képmutatás gyanúja.
„Lehet vitatkozni úgy, hogy közben nem kérdőjelezzük meg a másik ember magyarságát, hogy nem nevezünk rovarnak egyetlen magyar embert sem. Lehet másképp látni a világot úgy, hogy közben ugyanazon zászló alatt állunk, például ma, október 6-án” – mondta a miniszterelnök.
A populizmust könnyű felismerni, amikor az igazság szétválik a valóságtól. A miniszterelnöknek ugyanis minden szava szentül igaz, csak éppen nem ez történik és nem ezirányba mennek a dolgok. Egy extrém rablókapitalista gazdaságot építünk, amelynek alapeleme a társadalom mindennemű megosztása, amelynek elsőrendű eszköze az olasz marxista teoretikus és osztályharcos Antonio Gramsci által megénekelt kulturális hegemónia, amelyet a jobboldal (szélsőjobboldal) egy ócska kultúrkampf szintjére redukált. Totális propaganda szolgálja ezt a megosztottságot.
„Lehet másképp látni a világot” – hirdeti a miniszterelnök. A probléma csupán, hogy például a menekült embertársaink meghalni hagyása, ezen emberek veszélyes országokba való deportálása, az ellenük folytatott fasiszta propaganda NEM másik világlátás, hanem ocsmány bűncselekmény. És nem csak az ő meghalni hagyásuk és magára hagyásuk bűncselekmény, hanem az a méreg, amit ezzel a gyűlöletideológiával elhintettek a társadalomban, és amellyel ma már teljesen normává vált rasszistává válni… meg homofóbbá, meg antikommunistává, nőgyűlölővé, a gyengék degradálójává és persze sérülten egoista embertípussá, amely verbálisan végletekig erőszakos a közösségi média poklának sötét bugyraiban, a nemdigitális való világban azonban gyáva.
Ez a méreg az egyik legfőbb akadálya a saját érdekeiért kiálló munkásosztály megszervezésének. Így válik a fasisztoid szélsőjobbos kultúrkampf a tőke legjobb szolgálójává, ezért támogatják ezeket a hangokat mindenféle eszközzel: a kulturális alapoktól az illegális finanszírozásig mindennel.
Azzal a fasiszta propagandával, amit elhintenek az emberek között, nem lehet „egy zászló alatt látni a világot.”
Az a zászló ugyanis a trikolór, valahol mindenhol azon forradalmi zászló archetípusa, amely a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszót jelképezi. (Bár tény, hogy a köztudatban más dolgokat akartak a színekre ráaggatni).
Hol van a kapitalista társadalomban szabadság, amikor munka nélkül kvázi halálra vagy ítélve?
Hol van a kapitalizmusban egyenlőség, amikor milliárdos bűnözők pitiáner „munkával”, örökséggel, átveréssel és embertömegek kizsákmányolásával olyan vagyonra tehetnek szert, mint az átlagember több ezer év alatt sem.
Hol van a kapitalizmusban az a testvériség, amelyet minden eszközzel próbálnak kiirtani?
Hol vannak meg ezen értékek a politika szintjén?
Mert mi itt lenn, az emberek szintjén próbálunk törődni egymással; adunk a terményünkből a szomszédainknak; megvendégeljük barátainkat; adakozunk rászorulóknak; megállunk a sérültek mellett; elengedjük a mentőt; beugrunk a tóba kimenteni idegeneket; egy cicáért képesek vagyunk felmászni egy veszélyes fára… Erre jön a kizsákmányoló osztály politikai lakája és puszta demagógiából elkezd nemzeti egységről beszélni, elítélve a verbális erőszakot, amelyet a NER során (és után) személyesen alkalmaztak és amelyben profik. Elrontják ezen pozitív társadalmi élményeinket, egymásnak ugrasztanak, gyanakvóvá tesznek, bizalmatlanná formálnak, individualista egoizmussal, előítéletekkel és gyűlölettel tömnek. Aztán cukiskodást hirdetnek. Az történik, hogy a társadalmi béke törésponttá vált a demagóg populista közbeszédben, és annak mentén próbálják megosztani a társadalmat!
És megsúgjuk! A megosztottsággal semmi baj nincs. A szeretetnek le kell győznie a gyűlöletet, a szolidaritásnak az egoizmust, a békének a versenyt, a nyugalomnak a feszültséget, a jónak a rosszt. De amíg a parlamenti politika minden egyes résztvevője ennek rossz oldalán áll…?
Majd akkor fogunk 10 millióan menni egyfelé, ha nem kell a tőkés igát is húzni magunk után.