Henry Kissinger olyan elévülhetetlen bűnöket hagyott maga után, mint a chilei puccs, Hanoi karácsonyi bombázása, Kambodzsa lebombázása, a Kondor-hadművelet és még sorolhatnánk.
A jobboldali sajtó szerint az egész világ gyászol, miközben egyértelmű az örömünnep a közösségi médiában, ahol már százasával jelennek meg a mémek. Legutóbb a királynő, Ronald Reagan és Margaret Thatcher halála váltott ki hasonló reakciókat.
Nyilvánvaló, hogy egy ember halálán semmi ünnepelnivaló nincsen, de ezen tömeggyilkosok olyan szinten hágták át az emberi normákat, hogy megszülték ezen reakciókat.
Miközben az amerikai elit, a kínai árulók, de még Putyin is elképesztő módon magasztalta Kissingert, azért voltak amerikai sajtótermékek, amelyek egyszerűen háborús bűnösnek nevezték. A Rolling Stone magazin cikke a 168 embert, köztük 19 gyermeket felrobbantó Timothy McVeigh szélsőjobboldali terroristával vezette fel Kissinger halálát. Erős utalás arra, hogy ha McVeigh-t kivégezték 168 ember miatt, akkor vajon Kissinger mit érdemelt volna.
Kissinger és Augusto Pinochet tömeggyilkos fasiszta diktátor
Greg Gandin, a Yale Egyetem történésze a Kissinger árnyéka című könyvében elemzi, hogy csak 1969 és 1976 között – külügyminiszterként és nemzetbiztonsági tanácsadóként – három-négy millió ember haláláért volt felelős. Ezek között volt a chilei puccs és fasiszta terror támogatása, a vietnámi háború mészárlásai, a kambodzsai háború pusztításai, a háború kiszélesítése Laoszra, dél-amerikai baloldal lemészárlása, a kelet-timori népirtásban való részvétel, valamint Pakisztán vérfürdője Bangladesben.
Kissinger kezdte azt a szokást, hogy felhasználta, majd magukra hagyta a kurdokat – ez ismét megtörtént az Iszlám Állam legyőzése után, mikor a NATO második legnagyobb hadserege (Törökország) illegálisan benyomult a kurd területekre a szokásos „terror elleni háború” ürügyén.
Kissinger annyira a hidegháború megszállottja volt, hogy még saját embereit is képes volt beültetni Lyndon B. Johnson elnök párizsi béketárgyalói közé, hogy jelentsék az információikat Nixon választási kampányához. Rettegtek, hogy a béketárgyalások 1968-ban sikerrel folynak és véget ér a konfliktus. Nixon sajnos nyert is azzal a hazugsággal, hogy van egy titkos terve a vietnámi háború befejezésére. Amit persze kiszélesített, és még nagyobb népirtássá változtatta, amely 1973-ban kivonulással, 1975-ben végleges vereséggel ért véget.
Többen, mint például Ray B. Sitton a vezérkar ezredese, megjegyezték, hogy bár Kissingernek semmiféle alkotmányos felhatalmazása nem volt a katonai parancsnoki láncolatban, személyesen jelölt ki célpontokat bombázásra. Ráadásul az Egyesült Államok nem is állt háborúban a semleges Kambodzsával, amelynek összes bűne az volt, hogy a területén keresztül csempésztek fegyvereket a vietnámi háborúba – ennyi erővel Oroszország is lebombázhatná akármelyik európai államot, amelynek területén fegyvereket visznek az ukrajnai konfliktusba.
Ezt a megfontolást, hogy az USA büntetlenül megbombázhat akármilyen semleges országot, Kissinger alatt kísérletezték ki, és azóta is tolják.
Természetesen Kissinger az elvesztett dél-kelet-ázsiai háborúkban mindenhol a helyi erőket hibáztatta – saját maguk helyett. Pont, mint Biden elnök, aki az afganisztáni kudarc után az afgán erők gyengeségét okolta.
John Ehrlichman, a Watergate botrány eltussolása során beáldozott Fehér házi tanácsadó felidézte, hogy Nixon „rohadt New York-i zsidóknak” nevezte azokat, akik felfedték a My Lai-nál történt amerikai mészárlást (egy egész vietnami falut kiirtottak és felégettek amerikai katonák). A zsidózás Kissinger jelenlétében történt, aki szintén zsidó volt, de nem vette magára a sértést, még akkor sem, mikor Nixon a továbbiakban „Harvard-i zsidókról” is mocskolódott (Kissinger is a Harvardon végzett).
Nem csak katonai jellegű bűncselekmények elkövetésében játszott szerepet. A chilei demokratikus szocializmus megbuktatása után a Pinochet-féle fasiszta rezsim vezette be a világon először a neoliberális gazdaságpolitikát, amely kísérletet végül az egész világra kiterjesztették, és amelynek eredménye az a torz gazdasági egyenlőtlenség, amelynek felbecsülhetetlen számú áldozata van világszerte.
Csak Magyarországon százezrek haltak már bele a rendszerváltás után neoliberális megszorításokkal elnyomorított egészségügyi rendszer hiányosságaiba.
A chilei puccs után nem álltak le dél-amerikában. A Kondor-hadművelet során szisztematikus politikai tömeggyilkossági hullámot indítottak el a latin-amerikai baloldal ellen. Kommunisták, szociál-demokraták, szakszervezeti vezetők néha csak örökre eltűntek. Ma már nyilvánvaló, hogy rengeteg embert repülőgépekre tettek, akiket pusztán csak kidobáltak a tenger felett. A legenyhébb adatok szerint a Kondor-hadműveletben 50 ezer embert megöltek, 30 ezren eltűntek és 400 ezer embert bebörtönöztek. További kutatások szerint 402 embert gyilkoltak meg és további százezrek sorsa ismeretlen.
2023. szeptember 11-én, a chilei puccs 50. évfordulóján megint fellángoltak az indulatok, amelynek teljes joggal Kissinger is célpontja volt. Fél évszázaddal és pár hónappal élte azonban csak túl több ezer ottani áldozatát.
Kissinger nem csak saját bűncselekményeivel, de az örökségével és az általa is megnyitott utakkal is hozzájárult ahhoz, hogy sokan örömtáncot lejtsenek vagy pezsgőt bontsanak a halálakor.