Ismét egy misztikus, megtörtént, rejtélyen alapuló film, amelyből sokkal többet ki lehetett volna hozni.
Történt, hogy 1900 decemberében, a Flannan-szigetek világítótornyánál három munkás nyom nélkül eltűnt, és több mint 100 év elteltével sem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Ezt a rejtélyt próbálja kiaknázni Az eltűntek című film, ám sajnos kevés sikerrel.
Már nem ez az első eset, hogy Hollywood (illetve most a britek) rejtélyes sztorikat dolgoznak fel. A képlet egyszerű. A valóság misztikumával próbálják belengeni a filmeket, hiszen ez rendkívül jó alapanyag. A végeredmény persze sokszor kiábrándító, gondoljunk például a halálra fagyott fiatal szovjet túrázók esetét (Gyatlov-incidens) feldolgozó Halálhegy című horrorra, amely borzasztó volt. Kivéve az elején lévő 10 percet, amelyet belengett az a misztikus plusz töltet. Hasonló receptet használt az Ideglelés című horror, amely nem megtörtént eseten alapult, csak úgy csinált. Ott jól aknázták ki a rejtélyes hangulatot, és a közönség kajálta is.
Az eltűntek azonban talál egy szuper alapot, majd a telek teljesen más részén kezd el építkezni, végül csodálkozik, hogy elsüpped. A Flannan-szigetek eltűnt munkásainak rejtélye itt teljesen indifferens. Nemhogy nem ad semmit a történethez, hanem inkább elvesz belőle. A film lényegében semmiben nem kapcsolódik az ott történtekhez (amiről lényegében semmit nem tudunk), csupán átveszi az eltűntek neveit, a foglalkozásukat és a helyszínt. Lényegében akármilyen más nevekkel, karakterekkel és helyszínnel leforgathatták volna ugyanezt a sztorit, nem változott volna semmi. Sőt, a rejtély még el is vesz az élvezetből, hiszen már az első másodpercen elspoilerezi a saját végét, hogy a három szereplő eltűnt, így nem is fogunk izgulni értük, mert tudjuk, hogy amúgy sem lesz jó vége. Nem izgulunk a szereplőkért, csak várjuk, hogy a hullajelölteknek mikor végződik be a sorsa.
Persze van a filmben pozitívum is. A legfontosabb a Skóciai partjaitól 30 km-re fekvő sziget természeti szépsége, magánya és az andalító zene által adott atmoszféra. A másik Gerald Butler és Peter Mullan színészek tényleg jó játéka. Butler leginkább akciófilmek és romantikus komédiák sztárja, aki most drámaibb szerepben mutathatta meg tehetségét. Peter Mullant a nagyérdemű a 20 évvel ezelőtti Trainspottingból ismerheti, ahol szintén zseniálisat alakít, és sajnálatos, hogy ott több szereplését csak a kivágott jelenetek között láthatjuk. Nem mellesleg Mullan bevallottan marxista és színészként komoly ellenállást fejtett ki Skóciában a Thatcher-féle ámokfutás idején.
Ám míg a zseniális színészi alakítások és az atmoszféra jól működnek például a Visszatérőben, addig itt nem pótolják a forgatókönyvi hiányosságokat, mi több a már említett önspoiler defektjét.
Mivel a sztori kihagyja azt a ziccert, hogy a rejtélyből induljon ki és ezáltal a filmet így nem járja át a várt misztikum, és mivel a karakterek egyszerűen nem átlagemberként kezdenek el viselkedni a történetvezetés konfliktusokkal teli kétharmadában, az egész szétesik, unalmassá és idegenné válik. És mivel a karakterek reakciói és tettei abszolút nem természetesek, nem is lehet velük azonosulni, holott komoly lelki drámák játszódnak a háttérben, amelyek szintén erőltetettnek tűnhetnek, mintha csak azért kerültek volna bele, hogy ne ócska thrillerként könyveljék el, hanem lélektani drámának.
Mi történt valójában a Flannan-szigeteken?
1900 decemberében három ember teljesített szolgálatot a szigeten található világítótoronyban. December 15-én az Archtor nevű gőzös észlelte, hogy ugyan rossz időjárás volt, de nem észlelték a torony fényeit, és erről a közeli Lewis-ban kikötve jelentést is tettek. A rossz időjárás miatt azonban csak december 26-án érkezett csapat megvizsgálni, mi történt a szigeten. Mivel senki nem fogadta az érkező hajót a parton, és senki nem válaszolt a hajókürtre és a fellőtt jelzőrakétákra, valamint nem volt zászló sem a póznán, lehorgonyoztak, és egy embert küldtek a szigetre, aki visszatért, hogy nem talált senkit, csak zárt ajtókat, megállt órát és egy fejreállt széket. Minden más teljesen normálisnak tűnt. Mikor a többiek is a szigetre léptek, megállapították, hogy a világító torony jelzőlámpáit megtisztították. Egyetlen gyanús nyom volt: egy darab esőkabátot találtak csak, és a december 15-én véget ért naplóban egy bejegyzést, amely szerint az egyik munkás, aki korábban edzett katona volt, sírt a vihar miatt. Egy december 12-ei bejegyzés szerint olyan „szél volt, amelyet 20 éve nem láttak.” Az is furcsa volt, hogy a naplóbejegyzések szerint december 12-13-14-én annyira féltek, hogy imádkoztak, holott tapasztalt toronyőrökként tudniuk kellett, hogy az épületben teljesen biztonságban vannak. Szintén furcsa, hogy azokon a napokon a közelben nem volt vihar, tehát vagy lokalizált lehetett, vagy csak hazudtak a naplóban. Az utolsó bejegyzés december 15-én, reggel 9 órakor az volt, hogy „Vége a viharnak. A tenger nyugodt. Isten mindenek felett.” Mivel ekkor volt az utolsó bejegyzés és aznap este már a világítás nem működött, feltételezhetően aznap haltak meg.
Holttesteket soha sehol nem találtak, a spekulációk szerint valamilyen munkát végezhettek, mikor ketten súlyos bajba kerültek, például elsodorta őket egy hullám. Erre az a munkás, akinek kötelezően a torony épületében kellett maradnia, a segítségükre sietett – esőkabát nélkül -, ám ő is odaveszett. Ennek persze ellentmond, hogy az ajtót és a külső kaput bezárta, holott ha annyira sietett, hogy esőkabátot sem húzott, nyilván erre sem fordított volna gondot.
A később kiérkezők átvizsgálták az egész szigetet nyomok után kutatva, de konkrét válaszra ők sem leltek. A sziget keleti partja érintetlen volt, de a nyugati részen azt találták, hogy a vihar némi pusztítást okozott. Találtak egy dobozt, amelyből ki voltak szóródva a szerszámok és némi vaskorlát is elgörbült vagy kiszakadt a betonból.
A megállapítások szerint az őrzők itt dolgozhattak, amikor egy hullám elsodorta őket.
A folklór is felkapta az esetet, rögtön szellemhajókról és óriáspolipokról szóló legendák kaptak szárnyra. Még az a tévképzet is elterjedt egy ballada miatt, hogy a tányérukban megtalálták az ebédjüket, holott a helyszínt először átkutató tengerész szerint tiszta volt az étkészlet.
A film persze egy teljesen más sztorit tálal a képzelet alapján, de hogy őszinték legyünk, a Wikipedia szócikke érdekesebb.