A szélsőjobboldali „Demokrata” (??) című lap egykor zsidózó szerzője totálisan nem érti a rendszerváltást.
„Kádár, Soros, Orbán” címmel tett cikket közzé a Demokrata, ráadásul annak zsidózó szerzője Varga-Bíró Tamás, aki elvileg határozatlan ideig visszavonult az újságírástól egy antiszemita botrány miatt, és aki határozottan tagadja, hogy a Kurucinfó neonáci kamuportál egyik szerzője lett volna a múltban.
A cikk durva antikommunista történelem-hamisítással kezd, mely szerint Kádár „emberek százait gyilkoltatta meg”, miközben Vida Ferenc bíró a haláláig ragaszkodott ahhoz, hogy Kádárnak semmi köze nem volt hozzá, hogy az 56 utáni perekben milyen ítéleteket hoz. Azzal is gyalázzák, hogy „anyagi romlásba vitte az országot”, amely a kapitalista rendszerváltás csődjének jól ismert visszamutogatós taktikája. A cikk olyan durva ostobaságokra is elragadtatja magát, mint hogy „életében nem dolgozott, és sosem élt falun”. Kádár már gyermekkorában is keményen dolgozott anyja mellett, aki mosónő és takarítónő volt. Az iskola mellett továbbra is dolgozott alkalmi munkákat, majd írógépműszerész-segéd lett. Utána azért nem dolgozhatott, mert mozgalmi tevékenysége miatt a Horthy-fasiszta rendszer állandóan letartóztatta. Az sem igaz, hogy nem élt falun, hiszen háromtól hat éves koráig Kapolyon élt egy vályogházban, amelyet a rendszerváltás utáni rezsim nem gondozott és hagyott összedőlni.
Mint tudjuk, Orbán Viktor és a Fidesz vezérkar egy része a rendszerváltás előtti időszakban Soros-ösztöndíjas volt. Azt is tudjuk, hogy a párt jelenlegi, antiszemita kampányának főmumusa viszont ennek ellenére Soros György lett, elárulva egykori patrónusukat. A Fidesz retorikája szerint, minden egyes ellenzéki szervezet nem önszántából, szabadságvágyból, az emberi jogokért, a demokráciáért, a fasizmus és rasszizmus ellen lép fel elvhűségből és szilárd erkölcsi meggyőződésből, hanem Soros által fizetett „ügynök”, ergo hazaáruló.
Ezen logikával csak épp az a probléma, hogy anno Orbán Viktor és a Fidesz vezérkar volt ebben a szerepben, az ellentmondást pedig néha egyes jobbos bértollnok úgy érzi, hogy fel kell oldani.
Hogyan? A szélsőjobbra jellemző logikai és bizonyítási procedúrával: azaz Sehogy! A cikk ex cathedra kijelenti, hogy a mostani Soros-szervezetek rosszak, viszont, amit Orbán csinált Soros embereként, az jó volt, mert hát Kádár János csak proligyerek volt, Orbán Viktor viszont Oxfordban tanult. Értik a zseniális logikát? Mi sem!
A másik logikai huszárvágás, hogy a jelenlegi Soros-pénzelt ellenzéki elemek „professzionális szinten sajátíthatták el a nemzetárulás minden csínját-bínját”, ellenben Orbán Viktor „nem lett egy életre elkötelezettje annak a nagyravágyó pénzembernek”. Közben persze a cikk elismeri, hogy Soros mit akart: „a kommunista tömb bevezetése a piacgazdaságba számára egy akkora hatalmas vagyonnal kecsegtető üzleti lehetőség volt, amit nem hagyhatott ki”.
A fő kérdés a vita eldöntésére, hogy Orbán Viktornak volt-e politikai szerepe abban, hogy a kommunista tömböt bevezessék a piacgazdaságba? VOLT! Méghozzá nem is kicsi!
És továbbmegyünk! Nem csak 1989-ben volt ebben szerepe, hanem a mai napig. Orbán Viktor és a Fidesz vezérkar ugyanis a fasisztoid diktatúraépítés szélsőjobboldali kulturális és politikai vonala mellet gazdaságilag nem más, mint klasszikus neoliberális kapitalista annak minden megszorító és ultrapiaci szabadrablási jellegével, amely korlátlan hatalmat ad a bankoknak és korlátlan adókedvezményt a tőkének!
Orbán Viktor és Soros György nagyon is lekötelezettjei egymásnak. Orbán Viktor és más Soros-ösztöndíjasok nagyon is végrehajtották Soros 1988-89-es tervét a kapitalista privatizációs szabadrablásra. Orbán magkapta az utóbbi ösztöndíját, majd a rendszerváltás után a Fideszben (és a többi rendszerváltó pártban a félfasiszta Kisgazdáktól és MDF-től a neolib SZDSZ-en át az áruló MSZP-ig) olyan politikát folytattak, hogy Soros György és minden tőkés befektető rendkívül jól járjon a magyar nép kirablásán. Amitől Kádár János már óva intett nagybetegen, kb. 1988-ban elhangzott, kissé összeszedetlen beszédében:
„És megmondom, elvtársak, illegális csatornákból is kapnak ezek pénzeket és eszközöket. Vastagabban a lengyeleknél, azt megfigyelhették, de nálunk is van ez. Apparátusokat, atyaisten tudja, miféle technikát adnak. És legalizálták is már. Tessék! Soros Alapítvány, és így tovább. Ott mennek a mieink is a Soros Alapítványba… és az övékéi is.”
Kádár János jól vette észre, hogy a cél a szocializmus elleni puccs, ezzel pedig a magyar munkásosztály megfosztása a demokratikus hatalomtól, tőkés diktatúra bevezetése, végül az ország népességének kifosztása. A Demokrata fideszes emberei pedig nem vállalják azért a felelősségüket, hogy ebben a főnökük keze is teljesen benne volt.
A rendszerváltás eredménye 50 ezer éhező gyermek, 4,6 millió létminimum alatt élő, munkanélküliek és hajléktalanok tömegei, halottak tízezrei az elégtelen egészségügyi rendszer miatt, egy fasisztoid kormányzati rendszer, amely demokratikus úton többé képtelen fenntartani hatalmát, elhülyített társadalom többségében a morális minimum alatt, valamint lenullázott nemzetgazdaság. Ezt már sehogy nem lehet kidumálni!