Latinovits Zoltán a napokban lett volna 93 éves, ezért a lájkgyűjtő fideszes politikusok „megemlékeztek” róla, hogy szerezzenek némi közösségi médiás szereplést.
A méltató szövegek mellett mind jelezték, hogy a „kommunista rendszer” üldözte Latinovits-ot, a tűrt-tiltott kategóriát emlegették, valamint az öngyilkosságát kapcsolatba hozták a Kádár-rendszerrel.
Az ilyen ocsmány történelemhamisítás nem idegen a jobboldaltól. Csak jeleznénk, hogy a magyar kultúra legfejlettebb évtizedeiben Latinovits kb. 70 játékfilmben szerepelt. Olyan korszakos alkotásokban, mint az Ötödik pecsét, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, Az aranyember, az Isten hozta, őrnagy úr!, a Szindbád, A szegénylegények és a Hideg napok.
Jászai Mari-díjat, Balázs Béla-díjat és Érdemes művész díjat kapott.
Latinovits minden volt, csak nem tiltott/tűrt kategória.
Még a közpénzből eltartott hirado.hu propagandistái is képesek voltak leírni olyan mondatot, hogy a “kommunista terror által munkatáborrá lett országban” “beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kapott.” A sztálinista terror alatt még vitorlázott és kosárlabdázott is, aztán színésznek ment.
Latinovits a Győzikét, Majkát, Dopemant, Pataki Attilát és Tóth Gabit sztároló rendszerében valószínűleg nyomorban tengődne.
(Véletlenül mai hír, hogy Galkó Balázs 120 ezer forintos nyugdíjából él.)
És nem mellesleg egy idézet Latinovits utolsó televíziós interjújából:
„Ezer év óta először nemzetek és világrészek ütközőpontjából ez az ország egy kereskedelmi gócponttá változott fejlett iparral, fejlett mezőgazdasággal, egy jóléti államnak a körvonalai kezdenek kibontakozni, három millió koldus országából 3 millió demokrata paraszt él termelőszövetkezeti demokráciában először a világon, tehát itt olyan dolgok történtek az elmúlt években, amelyek felmérhetetlenek, én egyet hiányolok csak, és itt lehetne nekünk nagyon nagy munkánk: a hitet erősíteni a szocializmusban.”