A gyalázatos trianoni békediktátum a fasizmus és a tőke jegyességéből született. A tőke korcs dög gyermeke a fasizmus, annak gyermeke pedig a nyomor. De hogy is történt mind ez? vizsgáljuk meg, ki a felelős Trianonért.
Trianon és a versailles-i békekötések előzménye maga a Nagy Háború volt, amely egyértelműen egy imperialista háború. Célja a gyarmatok újrafelosztása. A németeknek nem volt elég a kongói fennhatóságuk, ők is akartak valamit a nagy kizsákmányolás színterének számító fejlődő(?) világból.
A háború ennél fogva nem csak Európában, hanem közvetlenül a gyarmatokon is zajlott. Méltán érdemelte ki a világháború kifejezést.
A háború kirobbantásért az akkori tőkésekre, arisztokráciára és militarista klikkre támaszkodó német és osztrák-magyar monarchiák robbantották ki. Ilyen militarista klikk tagja volt a történet egyik főszereplője, Horthy Miklós, aki nem csak a 48-49-es szabadságot vérbe fojtó, tömeggyilkos Ferenc József szárnysegédje volt, de a haditengerészet tengernagya is.
Az imperialista háborút pedig csakis az imperialista béke követhette. A béke célja pedig nem volt más, mint hogy a győztesek átrendezték a hatalmi viszonyokat Európában, ennek egyik legsarkalatosabb pontja pedig az erős Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzása volt.
Nem volt szabad megengedni, hogy a közép-európai térségben erős állam legyen jelen, ezt gyenge nemzetállamok által akarták megteremteni. No, de egy erős nemzetállam megteremtésére esély lehetett, ha a legyengült Németország és Ausztria újraegyesül, ezért is volt a versailles-i szerződés egyik alapkövetelése az Anschluss tiltása.
Azonban eggyel nem számoltak, ez pedig az orosz forradalom exportja és a tanácsköztársaságok kialakulása, amit az antantnak fegyveres erővel kellett letörnie, hiszen a munkásosztály egysége szintén erős és egységes kelet-európai hatalmat eredményezett volna, ami a II. világháború után meg is valósult keleti blokk néven.
A tanácsköztársaságért – azaz a független Magyarországért – harcoló elvtársaink ellenálltak az imperialista békediktátum igazságtalanságának, és bizony ki is rugdaltak a kisantant egységeit majdnem az ország egész területéről, nem kis fejfájást okozva Anglia és Franciaország nagyurainak.
Ilyenkor mire másra is lehet szükség, mint árulásra és egy mindenre elszánt árulóra. Ő volt Horthy, aki egykori befolyását bevetve rábírta báró Julier Ferencet, hogy a Vörös Hadsereg támadási terveit adja át a románoknak. Ez színtiszta hazaárulás. És Horthy árulásának színtere nem más volt, mint a békediktátumot ránk kényszerítő szegedi francia antantparancsnokság.
A fasiszta Horthy végül fehér lovon vonult be a románok által elfoglalt Budapestre, ahol is a kisantant átadta neki a trónust és a jogot, hogy a fehérterror keretein belül leszámoljon nem csak a hazájuk függetlenségéért küzdő kommunistákkal, hanem minden baloldalival. Ezzel még Mussolini és a német nácik előtt megteremtette az első jobboldali, fasisztoid diktatúrát.
Aztán már csak egy tollat kapott, hogy aláírhassák Trianont, amely nem csak hazánk igazságtalan békéje volt, de 1944-ig meg is ágyazott Horthy hatalmának, hiszen a nyomorra, amit ő szült rögtön nacionalista „választ” is adott, így némi népi támogatást is szerzett, nem is beszélve a kapitalista gyárosokról, akik 3 millió magyar kolduson élősködhettek.
A történet vége pedig a második világháború.