Egy kiszivárgott jelentés azt állította, amit már az egészségiparban is sustorogtak: sokkal kevesebb pénz van a gyógyításban, mint a hosszútávú betegségkezelésben.
A probléma akkor került középpontba, amikor olyan lehetséges génterápiás eljárások jöttek szóba, amelyeknél a DNS megváltoztatásával számos genetikai állapot kezelhető. Bár a társadalom számára ezen hatalmas potenciálnak gátat szabhat, ha nem változtatunk az egészségügy finanszírozásán. Az állami egészségügyi rendszerekkel rendelkező országok talán élvezhetik az új technológiák előnyeit, az Egyesült Államok pedig hoppon marad.
Salveen Richter, a Goldman-Sachs elemzője egy jelentésben tárta fel a problémát: „Az egylépéses gyógymódok szolgáltatásának potenciálja az egyik legvonzóbb vonatkozása a génterápiának, a genetikailag tervezett sejtterápiának és a génsebészetnek. Bár az ilyen kezelések teljesen máshogy festenek a visszatérő bevételek és a krónikus terápiák közti ellentétek tekintetében.”
Valaki, aki elég gazdag, talán hajlandó több százezer dollárt fizetni egy senyvesztő betegség kezeléséért. A legtöbb ember ezt nem engedheti meg magának, különösképp, ha az állapota még ki is hat a keresőképességére. Közben talán ugyanez az ember képes lenne évente több tízezer dollárt összekaparni, hogy a betegsége legrosszabb kimenetelét kordában tarthassa, ezzel hosszútávon többet fizetne, mint egyetlen kezelésért. Ez egészségügyileg egyenlő Terry Pratchett „boost elméletével”.
kép forrása: IFLScience
Richter a Gilead Sciences cég Sofosbuvir antivirális gyógyszerére célzott, amelyet a hepatitis C kezelésére alkalmaznak. 2015-ben ez 12,5 milliárd dollárt hozott a cégnek, többségében az Egyesült Államokban, mivel a vírus okozta májkárosodástól szenvedő emberek rohantak beszedni ezt az új szert. Bár ez a terápia a legtöbb beteget olyan alaposan meggyógyítja, hogy a kezelés 12 héten belül véget ér. Ez jobb társadalmi szemszögből, és rosszabb a profit szempontjából, mivel az egyszer már meggyógyított emberek nem adják tovább a vírust, megakadályozva ezzel az új fertőzéseket. Richter szerint idén az amerikai eladások 4 milliárd dollár alá fognak esni.
„Miközben ennek alkalmazásának óriási értéke van a betegek és a társadalom számára, kihívást jelent a génmedicina fejlesztőinek, akik fenntartható pénzbevétel után kutatnak,” – jegyzi meg Richter jelentése.
Nem meglepő, hogy a jelentés óriási felháborodást váltott ki, miután a CNBC nyilvánosságra hozta. Richter írt a befektetési bankok ügyfeleinek, hogy könnyű olyan vállalatokon gúnyolódni, amelyek profitját veszélyeztetik a technológiai változások, amelyek milliók javát szolgálják. Amíg nem alakítjuk át a gazdasági struktúrát az egészségügy körül, addig fennáll az a probléma, hogy számos szükséges kezeléstől megfosztják a betegeket.
Óriási mennyiségű pénzre van szükség új orvosi kezelések kifejlesztésére és tesztelésére, mire az egészségügyi hatóságok biztonságosnak minősítik – átlagosan milliárd dollár körüli összegekre. Valakinek fizetnie kell. Egy olyan széleskörű probléma esetén, mint a hepatitis C, Richter rávilágít, hogy a megaprofitok a nagyon nagyokhoz kerülnek. A ritkább betegségek esetén pedig nincs elég potenciális bevétel, hogy gazdaságilag igazolják a kutatásokat és a klinikai kipróbálást. Az MIT Technológiai Folyóirata szintén felhívta a figyelmet a problémára, hogy a GlaxoSmithKline cég kiárusítja a jogait bizonyos nagyon ritka betegségek kezelésének technológiájára.
Az állami egészségügyi rendszerek lehetnek az egyetlenek a leggazdagabb országokban, amelyek eleget fizetnének a betegek kezelésére, hogy a kutatási költségek megtérüljenek. Végül is, hosszútávon a megtakarítások felülmúlják a költségeket. Még a legjobb amerikai magánbiztosítási tervekben, amelyek általában elérhetetlenek azon emberek számára, akik a leginkább igénylik ezeket, szintén ugyanezt látjuk.
Az egyik mód, hogy olcsóbbá teszik az engedélyeztetéseket az új kezelések piaci megjelenéséhez. Persze, ha ezt biztonsággal lehet tenni; emlékezzünk csak, hogy milyen katasztrófát okozott a költség-megnyirbálás a thalidomid esetében.
Másik alternatíva, ha a profiton túl látunk, és finanszírozzuk az új kezeléseket adományokból és kormányzati pénzekből. Már így működik számos orvosi kutatás finanszírozása, de ezen pénzek hiányoznak a drágább klinikai kipróbálási fázisokból. Sajnos ezekhez olyan kormányzatok kellenek, amelyek vállalják a drága befektetéseket, amelyek gyakran csak évtizedek múlva térülnek meg.
forrás: IFLScience