Kapaszkodjatok meg: ez a felfedezés hatalmas. Olyan óriási, hogy az alapvető feltevései is megrázzák a saját családfánkat.
A Witwatersandi Egyetem a National Geographic-kal együttműködve büszkén jelenti be az emberi származás figyelemre méltó sztoriját. Egy ősember felfedezését, amely csodálatosan illeszkedik a Homo fajunkba. Mámorosan mutatom be nektek a Homo naledi-t.
Ez a hihetetlen kövületlelet a leggazdagabb egyszerű embercsoportból jön, a messzi Afrikából. Olyan ajándék, amely nem csak megvilágosít minket az ember eredetéről és változatosságáról, hanem talán fajunk egyik meghatározó jegyéről is: hogy halottaikat szándékosan egy izolált verembe helyezték. A felfedezést két cikkben publikálták a nyíltan hozzáférhető eLife lapban.
A Homo naledi véletlenül bukkant fel két évvel ezelőtt amatőr barlangászok által, akik a Rising Star nevű barlangrendszert tárták fel, amely Dél-Afrika híres Emberi Bölcső Világörökségi Területén helyezkedik el. Innen született a Rising Star expedíció 2013. novemberben egy 21 napos feltárással, amelyben 60 tudós és önkéntes barlangász vett rész. Azt várták, hogy felfedeznek egy egyszerű csontvázat, de három nappal később azt észlelték, hogy ennék sokkal több van a birtokukban, „valami más és rendkívüli”, – mondta Lee Berger kutatási vezető sajtótájékoztatóján.
Erről a valami másról kiderült, hogy nem egyet, hanem 15 egyedet jelent egyetlen emberfajból, amelyet több mint 1500 kövületdarab képviselt egy egyszerű veremben, a kijárattól 90 méterre, teljes sötétségben. A verem tiszteletére naledi-nek nevezték el, amely „csillagot” jelent a dél-afrikai sesotho nyelvben. És bizonyos, 1500 soknak hangzik, sok is, de a csoport úgy véli, hogy még ezer és ezer fekszik ott érintetlenül. „A padló lényegében ezen egyedek csontjaiból készült,” – tette hozzá Berger.
Ténylegesen annyi került elő, hogy a test majdnem minden csontváz-eleme többszörösen van jelen, különböző korcsoportokban, a csecsemőktől a tizenévesekig, a fiatal felnőttektől az idősekig. És a faj csodálatosnak tűnik, hiszen keveréke a primitív és az emberszerű tulajdonságoknak. Egy kivételesen magas emberszabású, a két lábon járó Homo naledi kb. 150 centiméteres volt, és jellegzetesen karcsú, erőteljes, jó izomzatú izületekkel. A vékony emberi arányai és a hosszú lábai inkább arra utalnak, hogy nem kellett nagy testtömeget megtartania, kb. 45 kilogramm lehetett.
Lehet, hogy ez a faj magas volt, de a tagjainak feje viszont meglehetősen kicsi. Olyan kicsi, hogy az agyuk olyan apró volt, mint a legkisebb ausztralopitekuszé, egy korán kihalt emberé. A női agy csak kevéssel volt nagyobb egy csimpánzénál, kb. 450-550 köbcentiméter. Volt egy nagyon kis eltérés a férfiak és nők között, nem csak az agy méretében, hanem az egész testet illetőleg is. Valójában minden egyed feltűnően hasonló volt, mintha csak azonos emberi ikerpárokat vizsgáltak volna – mondta Berger. Következésképpen úgy vélik, az egyedek közeli rokonok voltak, talán egy többgenerációs család tagjai.
Ami szintén különös, ahogy a faj tulajdonságai átmenetet mutatnak a primitívtől a modern jegyekig, ahogy lefelé haladunk a végtagok felé. A végtagok tetején – a csípőnél és a vállaknál – primitív, mint a tölcsér alakú vápa, de ezek megdöbbentően emberszerű végtagokban teljesednek ki. A kéz szinte teljesen emberszerű, kivéve az erősen hajlított ujjakat: amely tökéletes, ha dolgokat akarnak markolni. De a válluk többet képes fordulni, mint a miénk, azt sugallva, hogy sokat másztak. A lábfejük valójában megkülönböztethetetlen a miénktől, mivel hasonló módon érintkeztek a talajjal.
Tehát hogyan is kerülhetett ez az egyed kollekció ebbe a sötét, izolált és extrémen nehezen megközelíthető barlangjáratba? És a nehéz nem elbagatellizálás, az egyik legszűkebb rész alig 17,5 cm széles volt, és a csoport elmondása szerint nem volt más bejárat a kis vermekbe. Ez sajnos azt jelenti, nem lesznek más fajok itt, kivéve kisebb rágcsáló és madárcsontokat.
Miután körvonalazták az összes lehetséges esetet, mint a tömeges halál a vízi és ragadozó állatok által történő bekerülést, a csoport számára csak a legkevésbé valószínű maradt: a faj szándékosan és ismételten egy védett helyen helyezte el a halottait, távol a külső környezettől. Ezelőtt azt hittük, ez csak a modern ember jellegzetessége.
„Mit jelent ez számunkra?” – tűnődik Berger. “Örököltük ezt, benn volt ez mindig is a vérvonalunkban, vagy kifejlesztettük?” És egy ilyen kis aggyal rendelkező faj esetén az utóbbi lehetősége észveszejtő.
Természetesen a kérdés itt nem ér véget. A kamra teljes sötétségben volt. Hogy tudták az egyedek megtalálni útjukat ezekben a vékony, egyenetlen csatornákban, szakadékokkal és számos zuggal?
„Egybeesés, hogy az ellenőrzött tűz legkorábbi bizonyítéka csak 800 méterrel arrébb volt?” – kérdi Berger, utalva a közeli Swartkrans Nemzeti Örökségi Területén. „Ez spekuláció, de az állatok nem járkálnak a sötét helyekre.”
A rituális temetés bizonyítékain felül mit tudunk még a viselkedésükről? „Semmit” – kuncogott Berger az IFLScience kérdésére. „Bizonyítani tudjuk a testek alapján, hogy hosszútávú gyaloglók voltak, és ez megint majdnem teljesen egyedi az emberekre. És azokból az ujjakból teljesen világos, hogy másztak, de nem tudjuk, hogy mire másztak. Ez nem egy famászó kéz.”
A jelenlegi állás szerint nem tudjuk, milyen idősek a fosszíliák, és azt sem tudjuk meddig létezett a faj. De azt tudjuk, hogy minimum 2 millió évesek, talán közelebb a 3 millióhoz, és a legfrissebb jelöltje a fajunk alapjának – mondja Berger.
És aki szeretné megnézni a történelmi felfedezést: a leleteket egy egész hónapig kiállítják az Emberiség Bölcsője látogatói központjában, Maropengben.
Forrás: IFLScience.com