Kezdjük először egy kvízzel
Hány érzéked van?
A következők közül melyik mágneses: a paradicsom, te, gemkapocs?
Mik az alapszínek?
A nyelv melyik része felelős a keserű ízlelésért?
Mik a halmazállapotok?
Ha azt válaszoltad, hogy öt; gemkapocs; vörös, sárga és kék; a nyelv hátsó része; és gáz, folyékony és szilárd, akkor bizonyára ötöst kapnál a vizsgán. De akkor is tévednél.
A hatodik érzék és még több
„A hatodik érzék léteik, de nem látsz tőle halott embereket.”
Ízlelés, tapintás, látás, hallás és szaglás – még csak el sem kezdtük a világ észlelésének lefedését. Érzékeljük a mozgást olyan gyorsulásmérők segítségével, amelyek a belső fül egyensúlyrendszerében foglalnak helyet. Az apró csatornákban való folyadékáramlással érzékeljük a mozgást, és ezt használjuk az egyensúly érzékelésére is. Emiatt szédülünk, és ez érzet bizony zavaró.
Ha visszatartjuk a lélegzetünket, érzékeljük, ahogy a vérünk savassá válik, ahogy a szén-dioxid oldódik benne, karbonsavat képezve. Nem is említve a hőmérséklet, fájdalom és még más érzések tömegét, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy reagáljunk arra, ami bennünk és a környezetünkben folyik.
Mágnesesség
Nem csak a gemkapcsok mágnesesek, de a paradicsomok és az emberek is kölcsönhatásba lépnek a mágneses mezővel.
A gemkapocs vasat, kobaltot és nikkelt tartalmaz, amelyek ferromágnesesek, amely azt jelenti, hogy a mágneses mező vonzza őket. Közben a benned lévő vizet és a paradicsomot – vagy sokkal pontosabban a benned lévő víz „magját” képező hidrogént taszítja a mágneses mező. Ez a kölcsönhatás a diamágnesesség.
De ezek az erők rendkívül gyengék, tehát alapjában nem vesszük őket észre. Egészen addig, amíg be nem teszünk téged egy mágneses rezonancia képalkotó, azaz MRI gépbe. Odabenn egy masszív mágnesesség úgy manipulálja a különböző atomjaid magját, hogy részletes kép nyerhető a belsődről.
És a mágnesesség típusai itt még nem érnek véget, de lássuk a következőt.
Rossz színnel festesz
Azt tanították neked, hogy az alapvető színek azok, amelyeket nem tudsz kikeverni más színekből, és hogy minden más szín előállítható az alapszínek összekeveréséből. A vörös és kék mindkét kritériumon elbukik. Vöröset lehet csinálni sárgából és bíborból. A bíbor és a ciánkék keveréke kéket eredményez. Közben egy rakás színfokozat elérhetetlen, ha csak vörössel, kékkel és sárgával próbálkozol.
A színelmélet kutatói ezt a 19. század végén dolgozták ki, de valami oknál fogva még mindig az iskolai tananyag részei. A bizonyíték ott lapul a színes nyomtatópatronodban. Ez valójában ciánkéket, sárgát és bíborvöröst tartalmaz, amelyek az igazi alapszínek.
A keserű íz a szádban
Biztos emlékszel azokra a nyelvtérképekre a biológia könyvekből. Ezek tisztán bemutatják, hogy a keserű ízlelőbimbók a nyelv hátsó részén foglalnak helyet, míg az édesnek, savanyúnak és sósnak is megvannak a körülhatárolt saját régióik.
Ezek a nyelvtérképek 1942-ben jelentek meg, miután Edwin Boring a Harvard Egyetemen félreértelmezett egy 1901-es német cikket. Boring tévedése ellenére ezek a térképek hamar megjelentek az iskolai könyvekben. Aztán 1974-ben a témát újragondolták, és az egész elméletet hiteltelenítették. Mindazonáltal 40 éve még mindig megjelennek ezek a képek a biológia tankönyvekben.
Vess egy pillantást a képernyőd halmazállapotára
Mind megtanultuk, hogy a szilárd tárgyaknak állandó alakjuk van, mert a molekuláik rendezettek. Ez elolvadhat folyadékká, amely megtartja az állandó térfogatát és folyik. A folyadékok gázzá párolognak, amelyek kiterjednek az őket tartalmazó térfogatban. Máris megvan a három halmazállapot – történet vége.
Kivéve persze, hogy létezik még pár. A folyékony kristály molekulák úgy rendeződnek, mintha szilárdak lennének, de úgy folynak, mint a folyadékok. Ezek a jellegek életfontosságúak a sejtjeid, a samponod és persze az LCD kijelzőid számára.
De miért is állnánk meg négy halmazállapotnál? Itt a plazma, egy állapot, amely leginkább olyan, mint a napban lévő legtöbb dolog, vagy a Bose-Einstein kondenzátumok, szuperfolyadékok és tucat más dolog.
Itt az idő újraírni a tankönyveket?
Ennél az ötnél sokkal több tény van, amelyet helyre kellene tenni az iskolai tankönyvekben. Nem azt mondom, hogy 6 éveseket olyan anyagokról kell tanítani, amelyek csak a Nobel-díjasok fizikai laborjaiban fordulnak elő, vagy bővítsük a tananyagot a tucatnyi érzékkel. De néha nem kellene füllentenünk a gyermekeknek.
Természetesen a biológialeckét úgy kellene kezdeni, hogy „számos érzékszervünk van, de most ötről fogunk tanulni.” Vagy egyetlen mondatban megemlíthetnénk, hogy az anyagnak nem csak három halmazállapota létezik. Vagy mint a nyelvtérkép esetén, csak tépjük ki azt az oldalt a könyvből.
Írta: Mark Lorch
Eredetileg megjelent a The Conversation-ben
Fordítás: A MI IDŐNK