Ha visszagondolunk a hazai szélsőjobboldal rendszerváltás utáni történetére, elég szánalmas képet festhetünk.
Az ember azt hinné, hogy egy véresszájú, erőszakos, szélsőségesen gondolkozó és beszélő náciban azért van hasonló elvetemült kurázsi, mint amit az elmebeteg elődök felmutattak a második világháborúban.
Nem akarjuk heroizálni az aljas népirtókat, de a bizonyos német katonák önfeláldozó, de erőteljesen idézőjeles bátorságát el kell ismerni, mert volt ilyenre példa.
Az elmúlt két évtized szélsőjobbjának a történelme viszont megegyezik a korábbi jobboldal gerinctelen, kétszínű, képmutató és áruló történelmével. Már cikkeztünk róla, hogy a szélsőjobboldal tisztességes módszerekkel soha sehol nem jutott hatalomra, kizárólag intrikával, a partnerek és az ellenfelek hátbaszúrásával.
Ez a fajta magatartás a szélsőjobboldal velejéből adódik, ez pedig nem más, mint a tőkés osztály képviselete a munkásosztály szervezeteinek szétverésével, miközben magukat nemzetinek, szocialistának és munkáspártnak próbálják eladni. Ilyen borzalmas ambivalenciával egyszerűen nem lehet tisztességesen politizálni.
Mikor felidézzük a mondást, hogy a rossz erkölcs mégis csak jobb, mint az erkölcstelenség, rájövünk, hogy a nácik még csak rossz erkölccsel sem rendelkeznek, pedig sokan ezt várják.
Az elmúlt évtizedek szélsőjobboldali történelme megmutatatta, hogy a szélsőjobbosok egyetlen egyszer nem mertek szembemenni a hatóságokkal, nem merték felmutatni a középső ujjukat a szerveknek… kivéve, ha fiatal rendőrNŐkről volt szó, őket előszeretettel és „bátran” inzultálták, többek között a Kossuth téri „összellenzéki” tüntetéseken.
Ha végigvesszük azokat a különleges és ritka pillanatokat, mikor a törvény lecsapni próbálni látszott a szélsőséges jobboldalra, észrevehetjük, hogy egyszer sem mertek direkt konfrontációt vállalni.
Mikor a Jobbik náci gárdája körül botrányok voltak, a Parlamentben megtiltották a jobbikos képviselőknek, hogy gárdamellényben jelenjenek meg. Erre mi volt a válasz? Szembementek a tiltással és azért is? Nem. A mellényt a zakó alá húzták fel, és amikor úgy alakult, egy kicsit megvillantották. Fantasztikus „bátorság”.
Egy másik esetben a szervek megtiltották az alakzatban való vonulást. Erre az volt a válasz, hogy a Hősök terén leguggoltak a betonon, és ezzel megkerülték a törvény szövegét.
Mikor betiltották a nyilaskeresztet és a horogkeresztet, a lelkes nácik nem varrták többé ezeket a ruháikra, inkább elővettek olyanokat, amik nem szerepelnek a törvényben, de egyértelműen a náci népirtókra utalnak: SS-hadosztályjelvényeket, SS-halálfejet, a horogkereszt különféle változatait, amik kerekek és csak három águk van, stb…
Ez azért nem egy egyenes, gerinces magatartás, hanem szánalmas trükközés.
Ezzel ellentétben, mikor a hatalom úgy döntött, hogy fellép a valóban baloldali, szegénypárti, marxista szervezetek ellen, és betiltották a nemzetközi munkásmozgalom és az antifasiszta harc szimbólumát, a vörös csillagot, mi voltunk az elsők, akik ezt már másnap magunkra varrtuk. Mert nekünk volt gerincünk, erkölcsi elhivatottságunk és bátorságunk is ezt megtenni. Aktivistáink szembenéztek a retorziókkal, mikor elvitték őket a rendőrautók és perrel kellett szembenézniük. Végül persze az igazság nyert, és Strasbourgban feltöröltük a padlót a munkásmozgalmi jelképeket betiltó hatalommal.
Mikor a kormány elkezdte a menekültellenes fasiszta kampányt, mi közöltük, hogy nem hagyjuk és szabályok ide vagy oda, mi letépjük és megsemmisítjük ezeket a gyűlöletkeltő propagandaszemeteket. A mi mozgalmunk számos alkalommal a sajtó nyilvánossága előtt jelentette be, hogy meg fog szegni törvényeket, mert azok erkölcstelenek. A magyarság még évtizedek múlva is óriási szégyenkezéssel fog visszatekinteni, hogy itt olyan rezsim volt, amely törvénnyel szankcionálta azokat, akik segítő kezet nyújtottak a hazánk katonai szövetségesei által kirobbantott konfliktusok elől menekülő embertársainknak, köztük rengeteg gyermeknek. Nekünk kötelességünk megőrizni ezen nemzet önbecsülésének utolsó morzsáit, ezért bejelentettük, hogy nem vetjük alá magunkat azoknak a betűknek. Szemben a gyűlöletkeltő jobboldallal, amely ilyet sosem merészelt.
Most azonban felmerült a remény, hogy esetleg mégis vannak nácik Magyarországon, akik tököt növesztettek. Na, nem mintha ez akkora dicsőség lenne, de legalább egy lépés előre. A Jobbikból a Mi Hazánkba pártolt fasiszták ugyanis bejelentették, hogy a törvényi tiltás ellenére is megtartják a vonulásukat. Még annak ellenére is, hogy a fasiszta hatalom némi morzsát odadobott a másik fasiszta szekciónak, hiszen a vonulást betiltották, viszont a szintén totálisan erkölcstelen, statikus tüntetésüket már nem.
Ismét kifejezzük, hogy a nácizmus nem tartozik a szólásszabadság védelme alá, és a teljes rendezvényt meg kellett volna akadályoznia a hatóságoknak. Továbbmegyünk: a Jobbiknak és a Mi Hazánknak nem szabadna léteznie egy demokratikus, civilizált jogállamban.
Mindazonáltal az is jelent valamit, hogy nekünk csodálkoznunk kell, hogy a nácik képesek voltak olyat kiejteni a szájukon, hogy a törvényi tiltás ellenére vonulni fognak. Persze hisszük, ha látjuk. Erős kétségeink vannak, hogy tényleg van vér a pucájukban.
Akár van, akár nincs, nem enyhítő körülmény. De azért jó nagyon pontosan tudni, mi ellen is harcolunk.
Frissítés: Ahogy sejtettük, a nácik megint csak nem növesztettek tököt. A meghirdetett rendezvényre a szájhősködések ellenére el sem mentek.