December 14-én a Chido ciklon sújtott le Mayotte-ra, Franciaország legszegényebb indiai-óceáni gyarmatára, és a szigetek infrastruktúrájának nagy részét romba döntötte.
Az özönvízszerű esőzések és heves szélviharok széles körű pusztítást okoztak, a helyi tisztviselők pedig attól tartanak, hogy a halálos áldozatok száma akár több ezerre is rúghat, bár a pontos adatok továbbra is bizonytalanok.
Az egészségügyi infrastruktúra, beleértve a kórházi osztályokat és az egészségügyi központokat, súlyosan megrongálódott, miközben más létfontosságú létesítmények, például tűzoltóságok és repülőtéri épületek is jelentős károkat szenvedtek. Az összeköttetések megszakadása miatt hétfőn sok lakos még mindig nem tudta elérni barátait és családtagjait, és a jelentések szerint a lakóházak nagy részét földig rombolták.
Miközben a francia hatóságok a ciklon hatásait a klímaváltozás pusztító következményeinek nevezték, a helyi lakosok és baloldali mozgalmak szerint ez valójában ember által előidézett katasztrófa. Manuel Bompard, a La France Insoumise (Engedetlen Franciaország) képviselője december 16-án, hétfőn kijelentette, hogy Mayotte évtizedek óta elhanyagolt állapotban van, ami miatt emberek ezrei nyomornegyedekben, alapvető szükségletek – például víz – nélkül kénytelenek élni.
A francia adatok szerint Mayotte lakosságának többsége a szegénységi küszöb alatt él. A szigetek 320 ezres lakosságának körülbelül 40%-a havi kevesebb mint 200 euróból kénytelen megélni, ami éles ellentétben áll a franciaországi 1400 eurós nettó minimálbérrel. Az ilyen gazdasági nehézségek ellenére Mayotte továbbra is nagy számban vonzza a környező Komoró-szigetekről és más országokból érkező bevándorlókat, akik abban reménykednek, hogy Mayotte francia „tengerentúli területként” jobb életkörülményeket kínál.
Ennek ellenére ahelyett, hogy a francia kormányok olyan politikákat vezettek volna be, amelyek a gyarmati múlt hosszú távú hatásainak kezelésére irányulnak, legjobb esetben is csak vészhelyzeti segítséget nyújtottak, legrosszabb esetben pedig fokozott elnyomást alkalmaztak. A környező országokból érkezők gyakran szenvedtek el hatósági erőszakot, miközben felvetődött, hogy korlátozni kellene az automatikus francia állampolgárság megszerzését születéskor, hogy a terület „kevésbé vonzóvá” váljon az újonnan érkezők számára. A Párizsban kidolgozott szociális és gazdasági politikák a nyomornegyedek felszámolását irányozták elő, de konkrét tervek nélkül, amelyek méltóságteljes és fenntartható lakhatást biztosítanának.
A Chido ciklon pusztítása után Emmanuel Macron elnök és Bruno Retailleau ügyvivő belügyminiszter bejelentették, hogy Franciaország szárazföldi területeiről és Réunionról segélycsapatokat és katonákat mozgósítanak a törmelék eltakarítására és az alapvető szolgáltatások helyreállítására. Macron kijelentette, hogy az egész nemzet szolidáris Mayotte lakóival. Manuel Bompard szerint azonban a vészhelyzeti segítségnyújtás „bár szükséges, nem lesz elegendő.” A parlamenti képviselő strukturális beavatkozásokat sürgetett, hogy „kiemeljék Mayotte-ot abból a mély elhanyagoltságból, amelybe süllyedt.”
Hasonlóképpen, a La France Insoumise kijelentette: „Ez a tragédia rávilágít azokra a strukturális hiányosságokra, amelyeket a sziget már túl régóta szenved. Mayotte, amelyet gyakran mellőztek a közpolitikák, sokkal többet érdemel, mint pusztán vészhelyzeti intézkedéseket.”
forrás: peoplesdispatch.org