2019. január elsején lesz a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) nyilvános feltűnésének 25. évfordulója.
Az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) bevezetésének napján a mexikói állammal való szembenállás elterjedt a gyökereinkben és úgy mozgósította hazánk őslakos népeit, mint még ezelőtt soha. Ezzel a tervük az ország terve is lett. Szintén reményt és értelmet adott a világban számos aktivista és mozgalom számára, amelyek keresték, hogyan állítsák a Baloldal iránytűjét a neoliberális korszakban.
Miközben lehetetlen újraszerkeszteni az EZLN röppályáját és hozzájárulását néhány vonalhoz, elegendő megjegyezni, hogy a legelső fontos lépés a tűzszünet tömeges társadalmi követelése volt, amely 1994. január 12-én létrejött Salinas de Gortari-ban, amely egyoldalú tűzszünet volt és a Zapatisták tiszteletben tartották a döntést. Ez a faktor bár fontos volt, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állam háborút folytatott a zapatizmus ellen – minden eszközzel és nem pont békésekkel.
A kulcspillanat az 1995. február 9-ei árulás volt, amikor Ernesto Zedillo köztársasági elnök államügyésszé vált, és az országos televízióban tette közzé a zapatista vezetők feltételezett személyazonosságát, valamint kiadta az elfogatási parancsokat, miközben a hadsereg benyomult Chiapasba. Esteban Moctezume stigmája is innen ered. Mint belügyminisztert fogadták Chiapasban napokkal a javasolt diszkrét tárgyalási terv előtt.
A február 9-én elszabadult válság a Chiapasi Párbeszéd, Tárgyalás és Tisztességes Béke Törvényének elfogadásához vezetett, amelynek első cikkelye kimondja: „Ezen törvény célja megteremteni a párbeszéd és megértés elérésének jogi alapjait egy egyetértési és megbékélési egyezmény által, az 1994. január elsején, Chiapasban kitört fegyveres konfliktus igazságos, tisztességes és tartós megoldásához. Ezen törvény szándékáért az EZLN-t úgy értelmezik mint személyek csoportját, amely főként őslakos mexikói polgárok szervezete, akik számos okból ellenállnak és részei az előbbi paragrafusban említett konfliktusnak.”
Ebből a szemszögből kiindulva az utat ezen párbeszéd felé határozták meg, amelynek első tárgyalóasztala létrehozta a San Andrés Egyezséget az őslakosok jogairól és kultúrájáról, és amelyet 1996. február 16-án aláírtak, majd számos válság után Fox elnöksége alatt a zapatisták kifejezték szándékukat, hogy újra leüljenek a kormánnyal, de 2001-ben életbe léptették az őslakos ellenreformot, amelyet az EZLN úgy értékelt, hogy az állam felrúgta a tárgyalóasztalt és megszüntette a párbeszéd folytatásának lehetőségét, amelyet már 1996 szeptembere óta felfüggesztettek.
A zapatizmus 2001-től napjainkig felépítette az autonómiát Chiapasban, kifejlesztve a munka számos területét az autonóm kormányzati szervek által, valamint saját egészségügyét és oktatási rendszerét a kollektív munka által, mindenki részvételével, beleértve a nőket, férfiakat, fiatalokat és gyermekeket. Jó Kormányzati Tanácsokról beszélünk, amely tapasztalat emblematikusan túlnyúlt a nemzeti határokon, és amelyet rendszerezett és ismertetett a Zapatista Iskola. Különféle szemináriumokat is szervezetek a kapitalista hidráról, valamint CompArtes és ConSciencias művászeti és tudományos fesztiválokat.
A legújabb politikai tapasztalat a Nemzeti Őslakos Kongresszus (CNI) létrehozása volt, amely kinevez egy Őslakos Kormányzati Tanácsot (CIG) minden résztvevő nép, törzs és nemzet férfi és női képviselőivel, és ezen tanács feladata lesz a kormányzás. Ennek pedig egy őslakos nő lett a szóvivője a CNI-ből, akinek őslakos vér folyik az ereiben, ismeri a kultúrát és független jelölt lehet Mexikó elnökségére.
Ismerjük ezen tapasztalati eredményt, szembenézve az állam szabályaival: Marichuy nem szerezte meg a szükséges aláírásokat, bár a körútja hálózatokat hozott létre, amelyeket az antikapitalista alternatíva köré hoztak létre. Szintén beszámoltak az ország egyre súlyosbodó kirablásáról, valamint az állam nép ellen viselt virtuális háborújáról. Az EZLN ismét felidézte a nyilatkozatot az uralkodók átváltozásáról a rabszolgatartók történelmi alakjává: Kiválóan védik a főnökeik érdekeit, hogy kirabolják hazánk és a világ természeti kincseit, mint a földet, erdőket, hegyeket, vizet, folyókat, tavakat, lagúnákat, levegőt és bányákat, amelyeket az Anyaföldünk keble véd, mivel a főnök mindent árunak tekint, és ezáltal akarnak minket teljesen elpusztítani. A főnökök nincsnek jelen a hivatalos részeknél, sem az új kormányban, sem a terveikben, mindkét elem megköveteli az irányváltást ezen a röppályán, amely fenyegeti a népek életét.
Pillantást vethetünk erre a zapatista üzenetre ezen elemekkel a következő január elsején.
Írta: Magdalena Gómez
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában