Ez a számítás, amely az átlagos teljes munkaidős bérek alapján készült, a Fawcett Társaság jelentésében jelent meg az Egyenlő Bérek Napja alkalmából.
Becslések szerint a jelenlegi teljes munkaidős bérszakadék 11,3 százalékos, ami 0,6 százalékkal magasabb, mint tavaly.
A kutatók szerint a növekedés a kormány órákra és bérekre vonatkozó adatgyűjtési módszertanának változásával magyarázható, amely most már a legjobban keresők adatait is tartalmazza.
A legfrissebb számok szerint a nők évente átlagosan 7572 fonttal kevesebbet visznek haza, mint a férfiak, szemben a 2023-as 6888 fonttal.
A Fawcett Társaság vezérigazgatója, Jemima Olchawski elmondta, hogy az idei Egyenlő Bérek Napja emlékeztet arra, hogy a nemek közötti bérszakadék „nemcsak hogy fennáll, de még tovább mélyülhet”. Hozzátette, hogy a kormány új módszertana azt sugallja, a helyzet „rosszabb lehet, mint ahogyan azt eddig gondoltuk”.
A bérszakadék egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy a nők nagyobb valószínűséggel vállalnak részmunkaidős, alacsonyan fizetett vagy bizonytalan munkát, hogy összeegyeztessék azt a gondozási feladatokkal.
A szervezet 2023-as jelentése szerint a nők közel kétszer akkora valószínűséggel dolgoztak részmunkaidőben (27 százalék), mint a férfiak (14 százalék).
Az idei adatok jelentős „anyasági büntetést” is mutattak, ahol a foglalkozási és iparági különbségek a bérszakadék 45 százalékát magyarázzák.
A bangladesi (28,4 százalék), pakisztáni (25,9 százalék) és vegyes fehér-fekete karibi (25 százalék) származású nők bérszakadéka is nagyobb volt, mint a fehér brit férfiaké, tovább súlyosbítva az amúgy is meglévő pénzügyi egyenlőtlenségeket.
Összességében a bérszakadék jelentős része továbbra is megmagyarázatlan. Az adatok szerint a nemek közötti bérszakadék közel kétharmada akkor is fennállna, ha a férfiak és nők ugyanannyi órát dolgoznának, ugyanabban az állásban, azonos korúak, etnikumúak és háttérrel rendelkezőek lennének.
Rachel Reeves ígéretet tett arra, hogy első női pénzügyminiszterként bezárja a bérszakadékot, és „javítja a nők életét”, többek között a munkavállalói jogok megerősítésével, a gyermekgondozásba való beruházással és a „nők által vezetett” vállalkozások támogatásával.
Olchawski szerint az egyenlőség eléréséhez átfogó, több ágazatra kiterjedő stratégiára van szükség, amely azonosítja és kezeli a bérszakadék alapvető okait, például a női munka alulértékelését, a megfizethető gyermekgondozás hiányát és azokat a rendszerszintű akadályokat, amelyek megakadályozzák a nőket – különösen az anyákat – abban, hogy teljes potenciáljukat elérjék a munkaerőpiacon.
„Ahhoz, hogy valódi változás történjen, rugalmas munkavégzésnek kell lennie az alapértelmezés minden szektorban, és ki kell irtani a diszkriminációt a bérezésben.”
A Fawcett Társaság létrehozott egy bérszakadék-kalkulátort, amelyben a felhasználók összehasonlíthatják a különböző iparágak közötti bérkülönbségeket.
A TUC főtitkára, Paul Nowak elmondta, hogy a Munkáspárt által októberben a parlament elé terjesztett Foglalkoztatási Jogok Törvénye „kulcsfontosságú” a nők bérei és egyenlősége szempontjából. A törvény kötelezné a nagy munkáltatókat arra, hogy világos cselekvési terveket dolgozzanak ki a nemek közötti bérszakadék csökkentésére.
„És tudjuk, hogy a nők még mindig oroszlánrészt vállalnak a gondozási feladatokból – ez a bérszakadék egyik kulcsfontosságú mozgatórugója –, ezért a gondozási rendszer reformja elengedhetetlen ahhoz, hogy növeljük a fizetésüket.”
Hangsúlyozta, hogy a törvény tisztességes megállapodást vezetne be a szociális gondozásban, hogy „megállítsa a bérek és feltételek leszorításának versenyét”.
„Ez segítene a dolgozók toborzásában és megtartásában is” – tette hozzá.
A TUC elemzése szerint az 50 és 59 év közötti nők esetében a legnagyobb a bérszakadék, amely 19,7 százalékos, és évente 72 napnyi ingyenmunkával egyenértékű.
Az Equality Trust társigazgatója, Jo Wittams elmondta: „Egy 2020-as jelentés becslése szerint a jelenlegi előrehaladás ütemében közel 200 évbe telhet a nemek közötti bérszakadék felszámolása.
„Ma, amikor a bérszakadék szélesebb, mint tavaly volt, még ez is optimistának tűnhet.
„Nem is tudjuk megbecsülni, mikor zárulhatnak be az etnikai vagy fogyatékossági bérszakadékok, mert a munkáltatók nem kötelesek ezeket jelenteni; egy jelentés szerint 50 év is eltelhet, mire megtudjuk, mekkora az etnikai bérszakadék.”
A UNISON egyenlőségi vezetője, Josie Irwin hozzátette: „Nem elég, ha a szervezetek egyszerűen jelentik a nemek közötti bérszakadékot. A kormánynak törvényt kell változtatnia, hogy minden brit szervezetet és céget kötelezzenek arra, hogy tegyenek is valamit a bérszakadék csökkentése érdekében.
„De amíg a társadalom alacsonyabb értékűnek tekinti a gondozási szerepeket – amelyeket általában nők végeznek –, addig a bérek javulása lassú marad.”
forrás: Morning Star