A brit királyi család több pénzt szakít, mint gondoltuk

A közelmúltban bemutatott Dispatches műsor, The King, the Prince, and Their Secret Millions (A király, a herceg és a titkos millióik) valószínűleg nem a királyi család gazdagságával, vagy azzal lepte meg a nézőket, hogy a brit adófizetők évente milliókat adományoznak nekik. Az igazi meglepetés a kapzsiságuk volt.

A parlament évek óta túl engedékeny azzal kapcsolatban, hogyan használják ki a királyiak „alattvalóikat” – azokat az embereket, akiknek állítólag az érdekeit a legfontosabbnak tartják. Milliók fognak a karácsonyi beszédükre tapadni, miközben a képmutatás vödörszám ömlik a király szavaiból. Nyugodtan kijelenthetjük: bocsánatkérésre nem kell számítani.

A Guardian méltán hívta fel a figyelmet egy évvel ezelőtt egy feudális gyakorlatra, amit a mohó királyi család arra használ, hogy tovább növelje vagyonát: a „bona vacantia” törvényre. Ennek révén a korona bekebelezi azok vagyonát, akik végrendelet nélkül halnak meg.

Ennek a gyakorlatnak már régen a történelem szemétdombján kellene lennie, de úgy tűnik, a királyiak kapzsisága még ezt az obszcén szokást sem engedi el. Az elmúlt tíz évben ez a módszer 60 millió fontot hozott nekik. Norman Baker egykori parlamenti képviselő találóan „királyi pénznyerő automatának” nevezte.

A Király Lancasteri Hercegségének birtoka és Vilmos herceg Cornwalli Hercegsége – mindkettő a 14. században alapították – magáénak követeli mindazok vagyonát, akik ezen régiókban végrendelet nélkül halnak meg, ha nem találhatók hozzátartozók.

Ez a gyakorlat különösen jövedelmező volt VI. György számára, amikor a második világháborúban sok katona esett el a „királyért és a hazáért” harcolva.

A botrányos gyakorlat miatt királyi ígéretek születtek, hogy a pénzt jótékony célokra fordítják, de – ahogy sejthettük – inkább kiadó ingatlanok felújítására használták fel. Így a profitot maximalizáló hercegségek hazugságai és csalásai tovább folytatódnak az „alattvalók” rovására.

Európa legdrágább monarchiája vajon miért viselkedik így? Különösen úgy, hogy nem kell adót fizetniük, mint nekünk, egyszerű halandóknak. A királyi család nem fizet örökösödési adót, így az egyes uralkodók által felhalmozott hatalmas vagyon nem kerül vissza az államhoz, hogy az emberek javát szolgálja.

A néhai királynő magánvagyonát egyes becslések 650 millió fontra tették. Az említett hercegségek által termelt, milliárdokra rúgó profitot sem társasági adó, sem tőkenyereségadó nem terheli.

II. Erzsébet 1993-ig jövedelemadót sem fizetett, mígnem felmerült a kérdés, ki állja a windsori kastély tűzeset utáni helyreállításának költségeit. Most „önkéntes alapon” fizetnek jövedelemadót, de a család által befizetett összegekről semmilyen hivatalos kimutatás nem érhető el.

2011-ben a palota lobbizásának eredményeként a 7,9 millió font éves támogatást biztosító polgári lista helyett bevezették az uralkodói támogatást, amely mára több mint 86 millió fontra nőtt évente, főként az uralkodói tulajdonban lévő tengeri területeken létesített offshore szélerőművek miatt. Kutatások szerint a tengerfenék az elmúlt tíz évben körülbelül 193 millió fontot hozott a királyiaknak.

Károly idén március végén körülbelül 30 millió fontot kapott a Lancasteri Hercegség éves profitjából, míg Vilmos 24 milliót a Cornwalli Hercegségből, amely mintegy 130 000 hektárt fed le 20 megyében.

A Dispatches műsorban feltárt tények alapján érthetetlen, miért vállalják ezt a kockázatot, amely a hírnevükre és népszerűségükre is hatással lehet. Kiderült ugyanis, hogy a hercegségek hihetetlen módon jövedelmező szerződéseket kötnek állami szervezetekkel és jótékonysági intézményekkel.

Ilyen például egy 37,5 millió fontos megállapodás a Cornwalli Hercegség és az Igazságügyi Minisztérium között a Dartmoor börtön bérlésére, illetve egy 11,4 millió fontos szerződés a Lancasteri Hercegség és a Guy’s és St. Thomas kórház közötti raktárbérletre, ahol mentőket tárolnak.

Ezek ugyanazok az egészségügyi és igazságszolgáltatási rendszerek, amelyeket a konzervatív kormány 14 évnyi hanyag kezelése romba döntött, és amelyek kétségbeesetten várják az adófizetők további támogatását – azaz a király „alattvalóitól”. Ők voltak azok is, akik 72 millió fontot költöttek a koronázási ünnepségre.

A hercegségek díjat számítanak fel a Honvédelmi Minisztériumnak is, amely a király iránt hűségesküt tett brit fegyveres erőket irányítja, amiért gyakorlatokat tarthatnak Dartmoorban vagy tankolhatnak a haditengerészet hajói.

És végül, de nem utolsósorban: a királyi család tagjai még olyan jótékonysági szervezetek irodáinak használatáért is bérleti díjat kérnek, mint a Comic Relief, a Marie Curie és – ironikus módon – a MacMillan Cancer Support, amelynek éppen a király a patrónusa.

Vilmos herceg nem hajlandó elszámolni a pénze elköltésével, csak annyit árul el, hogy az ő és családja megélhetésére, valamint jótékonysági munkáira fordítja.

Az ökológiai nézeteiről szívesen beszélő Vilmos évente körülbelül 800 000 font bérleti díjat kap egy hatalmas, Solihullban lévő autószalon után, amelyet 2022-ben vásárolt meg a hercegség.

A hercegség nem hajlandó nyilvánosságra hozni a birtokában lévő földek teljes listáját, és csak a 2017-es Paragon Papers szivárogtatásából tudjuk, hogy milliókat fektettek offshore alapokba.

Számos pletyka kering arról is, honnan szerzi a pénzét a kegyvesztett András herceg; kétségtelen, hogy a kínai „kémmel” való kapcsolata jövedelmezőnek bizonyult – végül is a kapzsiság a génjeiben van.

Nyilvánvaló, hogy a parlamentnek kötelessége lenne megvizsgálni ezeket a visszaéléseket. Túl sokáig volt túl engedékeny, és szemet hunyt a királyiak mohósága fölött. A közpénzügyi bizottságnak követelnie kellene, hogy Károly és Vilmos jelenjen meg a parlament előtt, és számoljanak be arról, hogyan halmoznak fel még több vagyont az adófizetők, valamint az alulfinanszírozott közszolgáltatások rovására.

forrás: Morning Star