Az Egyesült Államok megválasztott elnöke, Donald Trump, 2024. december 22-én, vasárnap tartott beszédében kijelentette, hogy a Panama-csatorna jelenlegi üzemeltetése „teljes átverés”, és hogy „a Panama által felszámított díjak nevetségesek és rendkívül igazságtalanok”.
Trump figyelmeztetett: ha ezek nem csökkennek, „követelni fogjuk, hogy a Panama-csatornát teljes egészében, gyorsan és vita nélkül adják vissza nekünk”.
Trump az arizonai Phoenixben megrendezett „AmericaFest” nevű eseményen beszélt, amelyet a „konzervatív” értékeket és politikát népszerűsítő Turning Point USA nevű nonprofit szervezet szervezett. Trump egyúttal népszerűsítette azt a hamis állítást is, miszerint a csatornát „ostobán” ajándékozták Panamának egy „rendkívüli nagylelkűség” keretében.
Trump történelmi tényekkel ellentétes kijelentései és Panama szuverenitásával szembeni nyílt fenyegetései azonnali elítélésre találtak a panamai politikai vezetők részéről, beleértve a kifejezetten USA-barát és üzletközpontú José Raúl Mulino elnököt is.
Amerikai páncélozott harcjármű az 1989-es panamai invázió során
„A Panama-csatorna minden négyzetmétere és annak szomszédos területei Panamához tartoznak, és azok is maradnak. Országunk szuverenitása és függetlensége nem alku tárgya” – mondta Mulino egy nemzethez intézett videóüzenetében. Hangsúlyozta, hogy Panama szuverenitása és öröksége megkérdőjelezhetetlen: „Minden panamai szívében hordozza a Panama-csatornát, amely a küzdelmek történetének és egy visszavonhatatlan hódításnak a része.” Hozzátette: „A csatorna továbbra is panamai kézben marad, mint nemzetünk elidegeníthetetlen öröksége, garantálva minden nemzet hajóinak zavartalan áthaladását, ahogyan azt az alkotmány és a semlegességi egyezmény rögzíti.”
Trump díjakkal kapcsolatos panaszaira reagálva Mulino kijelentette: „A díjak nem szeszély alapján születnek. Nyilvános és nyílt meghallgatásokon határozzák meg őket, figyelembe véve a piaci feltételeket, a nemzetközi versenyt, az üzemeltetési költségeket, valamint az interoceanikus vízi út karbantartásának és modernizációjának szükségleteit. Így értük el a csatorna bővítését 2016-ban.”
Végezetül az államfő leszögezte: „A panamaiak sok mindenben különbözően gondolkodnak, de amikor a csatornáról és a szuverenitásunkról van szó, mindannyian egy zászló alatt egyesülünk: Panama zászlaja alatt. Országunk mindig nyitott a párbeszédre, a befektetésekre és a jó kapcsolatokra, de azzal a világos jelszóval, hogy a haza az első. Ez ennek a panamai elnöknek nem alku tárgya.”
Trump újraírt történelme Monroe-stílusban
Donald Trump nemcsak Panama szuverenitásának nyílt megsértését szorgalmazta, hanem kijelentései egy olyan történelemhamisítást is sugalltak, amelyben egész Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint azok erőforrásai az Egyesült Államok tulajdonát képezik, amíg az Egyesült Államok „nagylelkűen” másképp nem dönt.
1903-ban a Hay-Bunau Varilla Egyezményt a nemrég Kolumbiától elszakadt panamai kormány és az Egyesült Államok írta alá. Az egyezmény értelmében megállapodtak a Panama-csatorna (egy hatalmas mérnöki projekt) megépítéséről. A csatorna megépítéséért cserébe Panama az Egyesült Államoktól katonai védelmet kapott volna bármilyen Kolumbia általi újraegyesítési kísérlet esetén, ezenkívül még 10 millió dollárt, valamint évi 250,000 dollár bérleti díjat. Az Egyesült Államok pedig gazdasági előnyöket, valamint a panamai szuverenitás jelentős részét kapta: a csatorna örökös koncesszióját, egy 10 mérföld széles övezetet amerikai katonai irányítás alatt, és a Naos, Perico, Flamenco és Culebra szigetek átadását.
Bár az akkori vezetők teljesen alárendelték magukat az amerikai követeléseknek, a panamai nép megkérdőjelezte és ellenezte szuverenitásának feladását. Több évtizednyi függetlenségi küzdelem után Omar Torrijos és Jimmy Carter elnökök 1977-ben megállapodtak arról, hogy 1999-ben visszaadják Panama szuverenitását és a Panama-csatorna irányítását a panamaiaknak.
Tiszteljék Panamát!
A panamai elnök gyors válaszán túl Donald Trump fenyegetései erőteljes ellenállást váltottak ki panamai mozgalmakból. A panamai Építőipari és Hasonló Ágazatok Nemzeti Szakszervezete (Suntracs), az ország egyik legnagyobb szakszervezete, Trump fenyegetéseire így reagált:
„Ez a mi területünk, a mi szuverenitásunk… Egyetlen gringo megszálló, sem pedig egyetlen gringo, mint Donald Trump, aki hatalmi téveszméket dédelget, nem fenyegetheti Panamát, annak területi integritását, szuverenitását és önrendelkezését. Mi, a panamai nép gyermekei, megvédjük nemzetünket. Vannak árulók, oligarchák vagy sem, akik örömmel fogadják az ilyen természetű [Trump] kijelentéseket, mert 1903 óta mindig is átadták a hazát az amerikaiaknak és érdekeiknek… Panamát és a panamaiakat tisztelni kell!”
A térség más államfői is reagáltak Trump kijelentéseire, és szolidaritásukat fejezték ki Panamával a fenyegetések kapcsán.
Gustavo Petro kolumbiai elnök az X (korábban Twitter) fiókján azt írta:
„Minden következményig kiállok Panama mellett és szuverenitásának védelmében. Ha az új amerikai kormány üzletről akar beszélni, akkor szemtől szembe fogunk tárgyalni, népeink javára, de a méltóságot soha nem fogjuk alkuba bocsátani. Trump elnök hibázott, és önmagának is ellentmondott.”
Petro rámutatott: „Ha nem akarja, hogy [nagy számú bevándorló] áthaladjon a Dariénen, és milliókra növekedjen Panamától Mexikóig, meg kell értenie, hogy ez népeink jólététől és szabadságától függ. Ha úgy gondolja, hogy drága Panamának átengedni a Panama-csatornát, sokkal drágább lesz Panamát, Dél-Amerikát, Közép-Amerikát vagy Mexikót szegénységbe taszítani. Ha nem akarnak minket az Egyesült Államokban, akkor az egész Amerikát függetlenségben, szabadságban és demokratikus méltóságban kell virágzóvá tennünk.”
Claudia Sheinbaum mexikói elnök szintén kifejezte támogatását Panamának december 23-i reggeli sajtótájékoztatóján:
„Szolidaritásunkat fejezzük ki Panama elnökével, aki nagyon gyorsan kijelentette: ‘A Panama-csatorna a panamaiaké’, és valóban, a Panama-csatorna a panamaiaké. Tehát teljes szolidaritásunkat és támogatásunkat nyújtjuk Panama elnökének és a panamai népnek.”
Sheinbaum csatlakozott Petrohoz Trump támadásainak alapvető ellentmondására is felhívva a figyelmet: Trump fenyegeti a latin-amerikai vezetőket, hogy állítsák meg a bevándorlók áramlását az Egyesült Államokba, miközben ugyanazokat a politikákat folytatja, amelyek az embereket kivándorlásra kényszerítik. Sheinbaum kijelentette: „Amennyiben Latin-Amerika és a Karib-térség országai – minden ország, de különösen Latin-Amerika és a Karib-térség – fejlődés, jólét feltételeiben részesülhetnek, oly mértékben csökken a migráció. A migráció kezelésének alapvető megoldása azokat az okokat kell kezelje, amelyek a migrációt előidézik.”
Az ALBA Mozgalmak platformja közleményben ítélte el Trump kijelentéseit:
„Szolidaritásunkat fejezzük ki a panamai néppel és szociális szervezeteikkel az Egyesült Államok megválasztott elnöke, Donald Trump tiszteletlen kijelentéseivel szemben, amelyekben egy állítólagos ‘visszaadás’ szándékát említette a Panama-csatornával kapcsolatban, semmibe véve a panamai nép szuverenitását, és ismételten tanúsítva kontinensünk ‘hátsó udvarként’ való kezelésének látásmódját. Az ilyen ‘visszaadás’ puszta felvetése nemcsak a nemzetközi jogot sérti, hanem súlyos geopolitikai konfliktusokat is előmozdít a régióban.”
Az USA inváziója történelmi tény
Trump fenyegetéseinek időzítése különösen figyelemre méltó, hiszen mindössze néhány nappal az Egyesült Államok Panama elleni inváziójának 35. évfordulója után történt. 1989. december 20-án George H. W. Bush elnök 12 000 katonát rendelt panamai területre a Panama diktátora, Manuel Noriega elfogására, megsértve az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Amerikai Államok Szervezete létrehozásáról szóló egyezményt. Noriega korábban a CIA ügynöke volt, és nem is olyan régen az amerikai kormány szoros együttműködő partnere.
Az „Operation Just Cause” során az amerikai csapatok teljesen megsemmisítették Panama fővárosának El Chorrillo nevű negyedét, és több mint 20 000 embert kitelepítettek. Colón városát büntetlenül feldúlták, miközben az amerikai csapatok számos háborús bűncselekményt és civil emberi jogok megsértését követték el, és 500 és 4000 közötti embert öltek meg. A számok pontatlanok, mivel az invázió utáni büntetlenség miatt pontos adatok nem állnak rendelkezésre.
forrás: Peoples Dispatch