Európa-szerte az egészségügyi rendszerek az állami megszorítások és a privatizáció súlya alatt küszködnek.
Franciaországban a Nemzetközi Vállalati Adózási Felelősség és Kutatás Központja (CICTAR) és a CFDT Santé Sociaux szakszervezet új jelentése egy újabb aggasztó részletet tár fel ebben a folyamatban: közpénzek milliói kerülnek magánbérbeadókhoz vitatott értékesítési-és-visszabérlési megállapodások révén.
A szakszervezet akcióban
Ezeknek a megállapodásoknak az értelmében az egészségügyi intézmények eladják ingatlanjaikat befektetőknek, majd azokat azonnal visszabérlik, többnyire magas bérleti díjak mellett. A 2010-es évek óta mind az állami, mind a magán-egészségügyi intézmények – köztük tartós ápolási létesítmények – részt vettek ilyen gyakorlatokban. Az állami intézmények esetében az értékesítési-és-visszabérlési modellek a költséghatékonysági nyomásra adott válaszként értelmezhetők. A magánszolgáltatók viszont ezeket az eladásokat további terjeszkedésre és felvásárlásokra használták, állítja a CICTAR.
Tizenöt év elteltével a következmények súlyosak: csupán egyetlen magán-egészségügyi szolgáltató, a Ramsay Santé, évente 245 millió eurót (255 millió dollárt) fizet bérleti díjként olyan alapoknak, mint a Praemia Healthcare. Tágabb perspektívából nézve a jelentés becslése szerint 2023-ban a francia magánegészségügyi létesítmények összesen körülbelül 2,5 milliárd eurót (2,6 milliárd dollárt) fizettek ingatlanbefektetőknek – ez az összeg elegendő lett volna 82 000 ápolói állás finanszírozására egy olyan országban, amely küzd a munkaerőhiánnyal és az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeivel.
Ez az üzleti modell még problematikusabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a francia magánkórházak nagymértékben támaszkodnak a nemzeti társadalombiztosítási rendszer kifizetéseire. Gyakorlatilag nem a magánszolgáltatók saját pénze, hanem közpénzek – amelyek az ellátás biztosítására lettek összegyűjtve – kerülnek bérleti díjakra. Ez az anyagi elrendezés újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az európai egészségügyi minisztériumok állításaival ellentétben, amelyek a privatizáció előnyeit hangsúlyozzák, a magánegészségügyi rendszerek a profitot helyezik előtérbe – akár saját maguk, akár ingatlanpiaci szövetségeseik számára –, nem pedig a betegek ellátását.
Az olyan szolgáltatók, mint a Ramsay Santé, anyagi nehézségekkel szembesülhetnek az értékesítési-és-visszabérlési megállapodások miatt, mivel a bérleti díjak felemésztik az egyes kórházak vagy központok költségvetését. Az ingatlanokat megvásárló alapok – többnyire befektetési alapok – azonban nem. „Ezek a befektető-bérbeadók szinte semmilyen kockázatot nem viselnek, nem felelnek az épületek karbantartásáért vagy fejlesztéséért, és ennek következtében hatalmas profitot termelnek” – állítja a jelentés. A problémát súlyosbítja, hogy számos európai uniós ország szabályozásai lehetővé teszik, hogy ezek a profitok alacsony adókulcsok mellett maradjanak, így az egészségügyi ingatlanok vonzó szektorrá válnak a befektetők számára.
A magán-egészségügyi és ápolási csoportok összeomlásának vagy közel-összeomlásának közelmúltbeli példái Európában és Észak-Amerikában azt mutatják, hogy ez a rendszer kudarcra van ítélve, és a következmények elsősorban a betegek és a tartós ápolási létesítmények lakóira nehezednek. A jelentés kormányzati lépéseket javasol ennek megelőzésére, például az üzleti tervek és pénzügyi jelentések átláthatóságának növelését. Azonban ezek az intézkedések valószínűleg nem érik el a kívánt hatást, hacsak nem történik szélesebb körű váltás, például a kórházak és ápolási otthonok visszaállamosítása – így továbbra is az ingatlanbefektetők uralják az ellátás biztosítását.
forrás: Peoples Dispacth