A brit Munkáspárt, ahogy Keir Starmer és Wes Streeting egészségügyi miniszter vezetésével most létezik, nem az a párt, amely megmenti az NHS-t – és ez nem új jelenség.
Valójában úgy tűnik, hogy Starmer és Streeting alig érdeklődik azért, hogy még csak megjátszák is, hogy valamilyen értelmes formában meg akarják menteni. Már szeptemberben Streeting, aki még a betegek „önápolását” is felvetette mint mérhető tényezőt az NHS számára, odáig ment, hogy azt mondta, hajlandó hagyni, hogy az NHS „meghaljon”, ha nem alkalmazkodik az ő „reformjaihoz”, amelyek további privatizációt, kórházak bezárását és költségcsökkentést jelentenek, miközben előírják a gyógyszerek előíró és akár kényszerítő használatát az általános lakosság körében, hogy távol tartsák őket a kórházaktól, és még erőteljesebben nyomják a perverz ösztönző „integrált ellátás” modelljét, mint a korábbi konzervatív kormányok, azon gazdaságilag tudatlan fenyegetés alapján, hogy az NHS „csődbe megy”, ha a „reformokat” nem vezetik be.
Ez a terv még tovább kikristályosodott abban a jelentésben, amelyet Streeting Lord Darzitől kért, aki a Tory NHS-„reform” lelkes támogatója volt, és aki Tony Blair NHS-piaci irányításának nagy részét felügyelte, hogy ő írja az NHS jövőjéről a tavalyi ősz folyamán.
Darzi egy borotvaélre lépett, miközben dicsérte a Tory változtatásokat az NHS-ben, de a Torykat okolta az összeomlásért – majd „ugyanazt többet” írt elő állítólagos gyógyulásként azokra a problémákra, amelyeket ezek a politikák okoztak.
És Streeting jelzi elszántságát, hogy Darzi (és saját) sivár vízióját az NHS-re nézve végrehajtsa, Tom Kibasi kinevezésével mint sajátos tanácsadója az úgynevezett NHS „10 éves tervéhez”. Kibasi több mint egy évtizedig dolgozott a McKinseynek, az óriási amerikai vállalatnak, amelyet Tony Blair „az NHS szívébe” helyezett, és amely az NHS irányítását arra ösztönözte, hogy az NHS végét olyan szolgáltatásként tekintse, amely „ingyenes a szolgáltatási ponton”, és átalakítsa olyan szolgáltatássá, amely „társfinanszírozást” vagy teljes fizetést igényel a baleseti és sürgősségi ellátáshoz, vagy akár az általános kórházi kezeléshez.
Kibasi, aki a McKinsey partnere volt, és az „integrált ellátásra” fókuszált, elmondta, hogy vezető szerepet játszott Darzi jelentésének létrehozásában, amely az NHS reformját „magasabb befektetési megtérülés” és az „integrált ellátás” hatalmas kiterjesztése szempontjából keretezi, amely kórházbezárásokat és ellátási korlátozásokat jelent, és úgy tűnik, hogy azért íródott, hogy Starmer kormányának megadja a szükséges kifogásokat annak érdekében, hogy ezt a programot végrehajtsa.
Most őt nevezték ki, hogy felügyelje a részletes tervet ezen célok elérésére a következő legalább egy évtizedben, lényegében az NHS „életvégi” előírását írja, mivel ő és új főnöke úgy döntöttek, hogy ez a módja annak, hogy „megmentsék” – természetesen nyereségesen.
Az NHS „szívében” az EMIS, az NHS szoftverszolgáltató vállalat felvásárlása után ott van a UnitedHealth is. Az amerikai egészségbiztosítási óriás, amelyet azért bíráltak, hogy a biztosítottak hatalmas százalékának igényeit elutasította az AI által vezérelt irányítási szoftvere, és bírságot is kapott, valamint korrupció miatt perbe is fogták igényei elbírálása miatt – amelyek száma 2020 és 2022 között megduplázódott –, állítólag részt vesz Streeting terveiben, hogy AI-t használjon az NHS hatékonyságának növelésére.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a kognitív disszonanciát, hogy egy Munkáspárt-kormány jobb lehet az NHS számára, mint a konzervatívok, csak azért, mert Munkáspárt-kormány, fontos megérteni, hogy ez nem új a Munkáspárt számára az elmúlt négy évtizedben, csak volt némi felüdülés Jeremy Corbyn vezetése alatt.
Phil Whitaker, aki 10 évvel ezelőtt írt a New Statesmanben, Tony Blair tömeges profitorientált „verseny” fokozását az NHS-ben úgy írta le, mint „egy rendkívüli látványt, ahol egy Munkáspárt-kormány olyan politikai irányt követ, amelyet még a konzervatívok sem mertek felfedezni”, amelyet a Tory vagy Tory vezette kormányok 2010-től kezdve lelkesen kiaknáztak és kiterjesztettek.
Starmer, akit úgy írtak le, mint „Tony Blair, mínusz az optimizmus”, úgy tűnik, eltökélte, hogy csak azzal különbözteti meg magát, hogy a Blairizmust – és a Thatcherizmust, amelyet az magába foglalt, és amelyet Starmer dicsért – tovább viszi, mint bármelyikük. Streetingben pedig olyan eszközt talált, aki látszólag tökéletesen lelkes, hogy segítsen neki ezt a célt elérni.
Ennyit tehát a Starmer-kormány szándékáról az NHS tekintetében, egyfajta perverz homeopátiáról: ha többet adunk abból, ami megöli, talán meggyógyítja. Gyakorlati szempontból Streeting közvetlen taktikája – Kibasi kinevezésén kívül, hogy Darzi jelentésének végrehajtását tervezze – úgy tűnik, hogy az NHS ellátásának „leszakértésére” összpontosít az orvosi asszisztensek (PA-k) felhasználásának hatalmas bővítésével a teljesen képzett orvosok helyett.
Még odáig is elment múlt héten, hogy támadta az NHS-t azért, hogy „külföldi” orvosokat alkalmaz – egy olyan támadás, amely egyszerre volt kutyafütyülés a „rasszista szavazóknak”, akiket a Munkáspárt látszólag eltökélten akar megnyerni, és egy nyitás annak érdekében, hogy több brit képzésű „klinikust” használjanak, akik valójában nem orvosok, tekintve, hogy hány év képzés szükséges ahhoz, hogy valaki orvos legyen.
A Starmer-kormány elkötelezett az orvosi asszisztensek bővített használata mellett, akiknek akár csak két év képzése is lehet, és nincsenek orvosi képesítései, annak ellenére, hogy az Egészségügyi és Szociális Ellátási Minisztérium saját elemzése szerint a felhasználásuk „magas kockázatot” jelent a betegek számára számos környezetben, és kifejezetten figyelmeztet, hogy a PA-k szélesebb körű használata nagyobb veszélyt jelent. Az Angol Egészségügyi Oktatás (Health Education England) jelentése ezekről a veszélyekről arra a következtetésre jutott, hogy „[a] PA-k munkaerő-növekedése a károk kockázatának mértékének növekedését is jelenti.”
Az Általános Orvosi Tanács (General Medical Council, GMC), amelyet hevesen bíráltak azért, hogy együttműködött a kormánnyal ebben a bővítésben, azzal, hogy beleegyezett a PA-k szabályozásába, miközben korábban csak a teljesen képzett orvosokat szabályozta, el is intézte a teljesen képzett orvosok kísérleteit, hogy biztosítsák, hogy a megbízhatóságok PA-k használatának módját kötelezővé tegyék a betegbiztonság és a teljesen képzett ellátáshoz való hozzáférés érdekében.
Amikor például a Királyi Aneszteziológusok Kollégiuma (Royal College of Anaesthetists, RCA) azt mondta a GMC-nek, hogy az NHS megbízhatóságok PA-k használatának körét gondosabban kell szabályozni a betegbiztonság érdekében, a GMC vezérigazgatója, Charlie Massey kritizálta az RCA-t, amiért „nem elég rugalmas”, és azt mondta, hogy bármilyen keretnek lehetővé kell tennie „a kör növekedését az idő múlásával”, és hogy az RCA „túlment a hatáskörén”, amikor „követelményeket próbált meg előírni a munkáltatók számára”.
A PA-k használata része annak a törekvésnek, amelyet az egymást követő kormányok az „integrált ellátás” keretében folytatnak, hogy csökkentsék a költségeket, hogy a vállalati szolgáltatók maximalizálhassák a nyereséget, függetlenül a betegek és az őket kiszolgáló NHS munkaerő következményeitől.
A rókák nemcsak az NHS tyúkólának felügyelői, hanem évtizedek óta mélyen bele is ágyazódtak – mind a munkáspárti, mind a Tory kormányok alatt. Akik törődnek nemzetünk legnagyobb eredményével, fel kell ismerniük, hogy ellen kell állni Streeting-nek és Starmer-nek, valamint terveiknek az NHS-re nézve, legyen szó adatokról, orvosi képesítésekről, a kórházak bezárását álcázó „ellátás kiszorításáról a kórházakból” vagy bármi másról.
Írta: Claudia Webbe a Leicester East volt parlamenti képviselője (2019-24).
forrás: Morning Star