Az USA kivonulása a Párizsi Klimaegyezményből és az Egészségügyi Világszervezetből (WHO) nem csupán politikai döntés – ez nyílt támadás a globális szolidaritás ellen.
Ez a lépés a fosszilis üzemanyagok nyereségét és a vállalati kapzsiságot helyezi az emberi életek elé, bizonyítva még egyszer, hogy a kapitalizmus és a fenntarthatóság nem létezhet egymás mellett. A klímaigazságosságért és a közegészségügyért folytatott harcot a neoliberális kompromisszumokon túl kell vívni.
Az USA kilépése a Párizsi Egyezményből és a WHO-ból a kapitalizmus önző érdekeinek kíméletlen megnyilvánulása, amely a vállalati eliteket helyezi a globális jólét elé. A klímaváltozás és a közegészségügy nem nemzeti kérdések, hanem az egész emberiség küzdelmei. Az USA, amely a globális CO₂-kibocsátás közel 15%-áért felelős, kilépése a Párizsi Egyezményből sértés azokkal szemben, akik a klímaigazságosságért küzdenek. A globális hőmérséklet már most 1,2°C-kal magasabb az ipari forradalom előtti szintnél, és minden késlekedés a klímacselekvésben közelebb visz minket az visszafordíthatatlan katasztrófához – emelkedő tengerszinthez, szélsőséges időjárási viszonyokhoz és tömeges elvándorláshoz.
De ez nem csupán a klímatagadásról szól. Ez a fosszilis üzemanyagokkal foglalkozó iparágak és a szennyező vállalatok védelméről szól, akik régóta diktálják az USA politikáját. Míg a globális déli régiók a klímaváltozás legkeményebb hatásait szenvedik – aszályok, áradások és élelmiszerbizonytalanság –, a világ leggazdagabb országa hátat fordít kötelezettségeinek. Az Európai Bizottság válasza továbbra is gyengének tűnik, prioritásként kezelve a transzatlanti kapcsolatokat az emberek és a bolygó igényei helyett.
Ugyanakkor az USA kilépése a WHO-ból halálos ítélet milliók számára, különösen a fejlődő országokban, amelyek a globális együttműködéstől függenek a védőoltások, az orvosi segítség és a járványokra való felkészülés terén. Az USA, a WHO legnagyobb pénzügyi támogatója, most hátat fordít egy létfontosságú intézménynek, miközben milliók még mindig a COVID-19 utóhatásaitól szenvednek. Ez a felelőtlen lépés erősíti azt a gondolatot, hogy az emberi életek másodlagosak a vállalati és nacionalista érdekekhez képest.
Az úgynevezett Európai Zöld Deal, bár fejlődést jelent, továbbra is a kapitalista keretek között mozog. A zöld kapitalizmus nem menthet meg minket. Rendszerváltás nélkül – anélkül, hogy szembenéznénk a szennyezésért és kizsákmányolásért felelős vállalatokkal – egyetlen klímaakció sem lesz elegendő. Amire szükségünk van, az egy ökológiailag igazságos átmenet, amely nem csak eltávolodik a fosszilis üzemanyagoktól, de biztosítja a gazdasági igazságosságot a dolgozók és a frontvonalbeli közösségek számára.
A valódi klímaigazságosság elérése azt jelenti, hogy megtörjük a neoliberális kompromisszumokat. Ez azt jelenti, hogy gyors, közpénzből finanszírozott átállást hajtunk végre a megújuló energiaforrásokra, elutasítjuk a profitközpontú klímapolitikát, és a legkiszolgáltatottabbakba fektetünk. Ez azt jelenti, hogy az embereket helyezzük a profit elé, a szolidaritást a nacionalizmus elé, és a kollektív cselekvést a vállalati zölremosás elé. A fenntartható jövőért folytatott harc nem nemzeti kérdés – hanem az egész emberiség túléléséért folytatott küzdelem.
Európai Baloldali Párt