A militarizmus al első számú biztonsági kockázat – írta Walter Baier, az Európai Baloldali Párt elnöke
Bevezetés
Az ukrajnai háború és Európa egyre növekvő militarizálása rávilágít a fegyveres stratégiák kudarcára a tartós béke biztosításában. Az Európai Baloldali Párt (EBP) elítéli Oroszország illegális agresszióját, ugyanakkor kritizálja az Európai Unió fegyverkezésre épülő stratégiáját is, amely inkább fokozza a konfliktusokat, mintsem megoldja azokat.
A háború mellett az EU azon prioritása, hogy a védelmi kiadások előnyt élvezzenek a társadalmi és környezeti szükségletekkel szemben, mélyíti az egyenlőtlenségeket és a bizonytalanságot. Ez a cikk a militarizálás kockázatait vizsgálja, és egy olyan biztonsági megközelítés mellett érvel, amely a diplomácia, a leszerelés és a gazdasági igazságosság alapjaira épül. Az igazi biztonság nem fegyverkezési versenyen keresztül érhető el, hanem az együttműködés, a békeépítés és az emberi jólét révén.
Sem a háború folytatása, sem az imperialista ragadozó béke
Az Európai Baloldali Párt már az első naptól fogva elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját, amely sérti a nemzetközi jogot. Ugyanakkor kritizálta az Európai Unió azon stratégiáját is, amely Oroszországot katonailag és gazdaságilag „tönkre akarja tenni” (Annalena Baerbock német külügyminiszter szavaival élve), ami eleve irreális célkitűzés volt. Ehelyett az EBP politikai megoldásokat sürgetett az Oroszország és Ukrajna, valamint Oroszország és a NATO közötti konfliktusokra, amelyek a háború hátterét képezik.
Az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálása a világbéke érdekében fontos lenne. Ez azonban nem helyettesítheti a békefolyamatot, amelyben az ukrán kormány egyenlő félként vesz részt.
Trump amerikai elnök külpolitikai fordulata után két forgatókönyv bontakozik ki: (a) a háború folytatása, még akkor is, ha az USA részvételét leállítják vagy csökkentik, ahogy az EU Bizottság előkészíti; és (b) egy ragadozó béke, amelyben Putyin és Trump felosztják egymás között Ukrajnát és annak erőforrásait. Mindkét forgatókönyv elfogadhatatlan egy demokratikus és internacionalista nézőpontból. Egyik sem foglalkozik a kapitalista terjeszkedés és a militarizálás alapvető szerepével a globális konfliktusok fenntartásában.
Az EBP követeli a nemzetközi joghoz való visszatérést, a tűzszüneti megállapodás megkötését és annak végrehajtását az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretein belül. Az EBP felszólítja az EU-t, hogy a különleges csúcson Ukrajna további fegyverszállításaira szánt milliárdokat a helyreállítás irányába terelje, és első lépésként törölje Ukrajna adósságait.
Visszatérés a nemzetközi joghoz
Az EU semmilyen politikai kezdeményezést nem támogatott a háború befejezésére, és saját kezdeményezéseket sem tett, hanem kizárólag Ukrajna katonai győzelmébe vetette a reményét. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a stratégia kudarcot vallott. Emmanuel Macron és Keir Starmer most az EU-n kívüli katonai bevetéssel próbálkoznak, amikor békefenntartó csapatok küldését ajánlják fel egy „szándékkoalíció” élén. Ez olyan lenne, mint ha a rókát bíznánk meg a libák őrzésével. Ráadásul először kerülnének közvetlen szembenállásba három európai nukleáris hatalom – Oroszország, Franciaország és az Egyesült Királyság – csapatai Ukrajnában. Egy lépéssel közelebb kerülnénk egy általános európai háborúhoz.
Az eszkaláció kockázata miatt világosan el kell mondani: Sem Ukrajna NATO-tagsága, sem a NATO-országok által vezetett „szándékkoalíció” nem járulhat hozzá a békéhez. A háború, amely nemzetközi jog megsértésével kezdődött, csak a nemzetközi joghoz való visszatéréssel fejezhető be. Az egyetlen szervezet, amely nemzetközi békefenntartó csapatok felállítását elrendelheti, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, annak állandó tagjainak konszenzusos döntése alapján.
Nem túl kevés, hanem túl sok fegyver van Európában
Az amerikai külpolitikai fordulat drámai módon növelte az Európa saját biztonságáért való felelősségének sürgősségét. Március 6-án az Európai Tanács különleges csúcsot tart Brüsszelben, ahol Ursula von der Leyen átfogó fegyverkezési programot mutat be az Európai Unió számára. Ezzel megismétli és súlyosbítja korábbi hibáját, amikor a biztonságot elsősorban katonai problémaként értelmezte.
A tagállamoktól a fegyverkezési kiadások GDP-arányos növelését tegnap 2%, ma 3%, holnap 5%-ra követelik. Közben ekkora összegek elképzelhetetlenek a klímaváltozás elleni küzdelemben. A katonai kiadások előnyben részesítése a szociális jólét felett a neoliberális logikát tükrözi, amely szerint a szegényeknek szigorú megszorítások járnak, míg a háborúra korlátlan pénzek állnak rendelkezésre.
Míg az új pénzügyi szabályok arra kényszerítik az EU-tagállamokat, hogy folytassák a pandémia következményeinek kezelésére felfüggesztett megszorítási politikát, a védelmi kiadások mentesülnek a megszorítási célkitűzések alól. Nyolcszáz milliárd eurót kívánnak fegyverkezésre fordítani, részben közös EU-hitelfelvételből, és az Európai Beruházási Bankot, amely a regionális és kohéziós politikai projektek előmozdításáért felelős, átprogramozzák a fegyveripar pénztermelő gépévé. Ez tovább gazdagítja a fegyvergyártókat, miközben a munkásosztály viseli a gazdasági nehézségek terhét.
Az az állítás, hogy a Nyugat fegyverzetében alulmarad potenciális ellenfeleivel szemben – amelyre ez az őrült fegyverkezés épül – hamis. Valójában a 23 európai NATO-tagország több mint kétszer annyit költ fegyverkezésre, mint az Orosz Föderáció. Globális szinten hasonló a kép: a NATO és szövetségeseinek együttes katonai kiadása háromszorosa Kína és Oroszország együttes kiadásainak. Ez azt mutatja, hogy Európában nem túl kevés, hanem túl sok fegyver van. Tehát mi a célja a túlfegyverkezésnek, ha nem az, hogy a fegyvergyártók exorbitáns nyereséget termelhessenek a közpénzek rovására, és stratégiai fölényre tegyenek szert?
A biztonságpolitika leszerelése szükséges
A stratégiai fölény nukleáris hatalmak között veszélyes illúzió. A fegyverkezés ellenfegyverkezéshez vezet, amely további eszkalációt eredményez. Ennek eredményeként mindenki számára nő a bizonytalanság. A nukleáris korban a militarista biztonsági gondolkodás a legnagyobb biztonsági kockázat.
A biztonság emberi értelemben véve azt jelenti, hogy védve vagyunk a járványoktól, a klímaváltozástól, valamint a víz-, élelmiszer- és egészségügyi hiánytól. Ehhez szükséges az erőforrások átcsoportosítása a fegyverkezési versenytől az emberi célok felé. Egyetlen jelentős társadalmi vagy környezeti problémát sem lehet megoldani anélkül, hogy legyőznénk a militarizmust a politikában és a közbeszédben. Az antimilitarista politika elválaszthatatlan a klímaigazságosság, a közegészségügy és a társadalmi egyenlőségért folytatott küzdelemtől.
„Ha békét akarsz, készülj háborúra” – ezt a mondást gyakran idézik az EU vezetői, a NATO képviselői, katonai tisztek és politikai döntéshozók, hogy igazolják vakmerő terveiket. E mondat eredetileg az ókori Rómában szolgált az imperializmus és a militarizmus legitimálására, ma pedig veszélyesen félrevezető indoklás a nukleáris korban. Manapság ez a téves logika nem csupán a katonai felkészültségre szólít fel – hanem a globális megsemmisülés útjára visz. Egy nukleáris fegyverekkel felfegyverzett világban ez a gondolkodásmód nem garantálja a békét, hanem magát az emberiség túlélését veszélyezteti.
Nukleáris fegyverektől mentes Európa 2050-re
500 nagyváros és 167 atomerőmű mellett az a feltételezés, hogy egy nukleáris pajzs feszül Európa felett, mindig is abszurd volt. Ki gondolná, hogy egy amerikai kormány feláldozná New Yorkot vagy Chicagót Berlin vagy Brüsszel védelmében? Valójában az amerikai „Rugalmas Válasz” nukleáris doktrína arra szolgált, hogy egy feltételezett nukleáris háborút Európára korlátozzanak. Az amerikai közepes hatótávolságú rakéták Németországba történő tervezett telepítése jövőre ismét növelné a háború kockázatát Európában. A fegyverkezési spirál további fokozása helyett az EU-nak a nukleáris fegyverek csökkentéséért és eltörléséért kell érvelnie, ahogy azt a Nukleáris Fegyverek Tilalmáról szóló Egyezmény (TPNW) előírja, amely nemzetközi jogilag érvényes. Célunknak az kell lennie, hogy Európa 2050-re nukleáris fegyverektől mentes legyen.
Európa stratégiai autonómiája nem érhető el katonai úton vagy a fegyveripar bővítésével, hanem a katonai feszültségek csökkentésével a kontinensünkön.
Az EU nem Európa, és nem is lesz az a közeljövőben. A biztonság nem tekinthető egyes államok vagy államcsoportok kiváltságának. A fegyvertechnológia jelenlegi állása mellett Európának vagy minden állam számára közös biztonsága lesz, vagy általános bizonytalansága. Amikor ez a felismerés a hidegháború alatt megszilárdult, 33 európai állam, valamint az USA és Kanada 50 évvel ezelőtt aláírta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) Helsinkiben kelt Záróokmányát. Európai autonómia nem valósítható meg katonai enyhülés és az európai államok és szomszédos országok közötti együttműködés nélkül. Az EBEÉ-ből létrejött Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képezi az európai békepolitikai autonómia megfelelő nemzetközi jogi keretét.
Ennek eléréséhez az EU-nak egy békére és leszerelésre összpontosító politikát kell folytatnia. Ehhez egy olyan békemozgalomra van szükség, amely a társadalom széles rétegeit átfogja, pártokat, szakszervezeteket, vallási közösségeket és társadalmi mozgalmakat egyesít. Az európai és minden ország baloldalának hozzá kell járulnia ehhez az erőfeszítéshez.
Walter Baier, az EBP elnöke