Az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig és Németországig a mainstream „baloldal” nem tudott komoly ellenállást felmutatni a megszorítások, a rasszizmus és a háború ellen.
Nézzük csak a brit munkáspárti képviselők reakcióját Keir Starmer miniszterelnök fogyatékosok ellátására vonatkozó támogatáscsökkentéseire. Legfeljebb találhatunk közösségi médiaposztokat, amelyek bírálják a döntést. De nem volt koordinált ellenállás – még egy miniszterelnök-helyettes lemondásának fenyegetése sem.
Vegyük például Angela Rayner miniszterelnök-helyettest és lakásügyi minisztert. Az újságoknak szivárogtatja, hogy ellenzi a „jóléti reformokat”, de semmit sem tesz ellene.
Az Egyesült Államokban a Demokrata Párt politikai sivatagban van, miután lehetőséget teremtett Donald Trump és a szélsőjobb felemelkedésére.
Trump nemrégiben bemutatta a kongresszusnak azt a vízióját, amelyben kalapácsot vet az amerikai állam bürokráciájára, tömeges deportálási programot és globális kereskedelmi háborúkat tervez.
A Demokraták válasza az volt, hogy koordinálták a ruháikat különböző színekben. És a kongresszus demokrata vezetője, Hakeem Jeffries válasza Trump választási győzelmére az volt, hogy „Az elnökök jönnek és mennek. Mindezek ellenére. Isten még mindig a trónon ül.”
A szélsőjobb rohamaival szemben ez olyan, mintha a vonósnégyes játszana a süllyedő Titanicon.
Ez várható is a Demokrata Párt vezetőitől. De a mainstream baloldal, amelyet olyan személyiségek vezetnek, mint Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a neoliberális párt keretein belül dolgozzon.
Németországban a Munkáspárt típusú SPD segíti a Tory CDU-t az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb fegyverkezési programjának végrehajtásában.
Franciaországban pedig a Munkáspárt típusú PS segítette a centrista kormányt, amelyet Emmanuel Macron elnök támogat.
Ez a gyávaság nem véletlen. A legjobb esetben is a szociáldemokrata politikusok arra törekednek, hogy a jelenlegi rendszer hatékony menedzserei legyenek.
Ők magukat a kapitalizmus társadalmi felelősségvállalási osztályának tekintik, és enyhe javulásokat ígérnek a munkásosztály számára.
Vészterhes időkben élünk. A szélsőjobb és a fasiszta erők előretörnek, míg a neoliberális közép és a szociáldemokrácia ötletek és idő hiányában van.
Nagy-Britanniában az ellenállás nem a Munkáspárton belülről fog érkezni. Ehelyett egy baloldali mozgalmat kell építenünk, amely az utcákon és munkahelyeken folytatott harc köré szerveződik.
forrás: Socialist Worker