Kuba tudta, hogy kemény négy év vár rá, amikor Donald Trumpot második ciklusra megválasztották, de az új kormányzat gazdasági hadviselésének felpörgése példátlan sebességgel történt.
Trump első ciklusában majdnem négy évet várt, és csak a hivatali ideje végén nyilvánította Kubát „terrorizmust támogató állammá” (SSOT). Most azonban a beiktatását követő órákon belül visszakerült a szigetország a lista tetejére. A Biden-kormányzat semmilyen elismerést nem érdemel a rövid időre történt eltávolításért.
Bár választási ígéretet tett Trump 243 különösen szigorú intézkedésének visszavonására, Joe Biden tétlenül nézte, ahogy a kubaiak a Covid-19 és a történelem legsúlyosabb hiányai közepette küzdenek, és csak hat nappal lemondása előtt fordította vissza az SSOT besorolást.
Az SSOT-listán való szereplés megfosztja Kubát a kereskedelemtől, a beruházásoktól és a nemzetközi bankrendszerekhez való hozzáférésétől, elrettentve a létfontosságú befektetőket. Ez csak olajat öntött a gazdasági és bevándorlási válság tüzére, amellyel most szembenéznek.
Ugyanazon a napon a Fehér Ház visszaállította a „Korlátozott Entitások Listáját”, amely több száz kubai vállalatot tartalmaz, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy amerikai cégek vagy magánszemélyek velük üzleteljenek. Az eredeti listát még Trump első ciklusa alatt vezették be, és több mint 100 kubai szálloda látogatását is tiltja amerikai turistacsoportok, magánszemélyek vagy hivatalos küldöttségek számára.
Miguel Díaz-Canel kubai elnök a lépéseket „arrogáns és irreális” cselekedetnek nevezte egy Facebook-bejegyzésében, és kijelentette: „Népünk nemes és jogos ügye győzedelmeskedni fog, és ismét sikerrel járunk.”
Bruno Rodríguez Parrilla külügyminiszter is határozottan reagált: „Bár fájdalmat okoz, de nem tudja megtörni népünk szilárd elszántságát” – írta az X-en.
Január 31-én az Orbit SA kubai céget is felvették a „korlátozott entitások” közé. Az Orbit felelős a külföldön élő kubaiak családjaiknak küldött pénzügyi utalásainak feldolgozásáért, amelyek túlnyomó része a Western Unionon keresztül érkezik.
Február 8-án a Western Union felfüggesztette az utalásokat Kubába „az amerikai szankciók változása miatt”. Ha nem találnak más, korlátozás alá nem eső kubai partnert, az utalások – amelyek számtalan kubai család számára életmentő forrást jelentenek a jelenlegi gazdasági válságban – megszűnhetnek.
Februárban Trump visszavonta Biden felfüggesztését a Helms-Burton törvény III. címének alkalmazásáról, amely lehetővé teszi, hogy nemzetközi vállalatokat pereljenek, ha olyan ingatlanokkal üzletelnek, amelyeket a kubai forradalom során államosítottak. Ezt a vitatott rendelkezést Bill Clinton írta alá 1996-ban, de minden elnök felfüggesztette 23 éven át a nemzetközi nyomásnak köszönhetően – egészen Trumpig.
Ennek eredményeként 2019 óta mintegy 45 pert indítottak, főleg amerikai cégek ellen – egy újabb, extraterritoriális fenyegetés, hogy elrettentsék a befektetőket a Kubával való együttműködéstől.
Kuba mindig is nyitottnak mutatkozott az államosított vagyonért járó kompenzációk rendezésére. Valóban, a forradalom után számos országgal, köztük Spanyolországgal, Svájccal, Kanadával, Nagy-Britanniával, Németországgal és Franciaországgal megkötött és betartott egyezményeket. Az amerikai kormány azonban akkor nem volt hajlandó tárgyalni.
A kubai Külügyminisztérium nyilatkozatában felhívta a „nemzetközi közösséget, hogy állítsa meg, ítélje el és támogassa népünket ezzel az új és veszélyes agressziós hullámmal szemben, amely még csak most kezdődött.”
„Sok kárt okoznak gyilkos és gyáva terveikkel és intézkedéseikkel, de fő céljukat, hogy Kubát térdre kényszerítsék és meghódítsák, soha nem fogják elérni.”
Az Államtitkárság tisztviselői egyértelművé tették, hogy az agresszió még csak most kezdődik. Marco Rubio külügyminiszter, kinevezését követően rövid időn belül kijelentette, hogy a kormányzat „visszaállítja a kemény amerikai-kubai politikát”.
Venezuelát és Nicaraguát is célba véve, a három országot „az emberiség ellenségeinek” nevezte, a bevándorlók nagy száma miatt – miközben figyelmen kívül hagyta, hogy pont az USA gazdasági szankciói váltják ki a válságot mindhárom országban.
Díaz-Canel elnök válaszolt Rubiónak az X-en: „A te újfasizmusod veszélyezteti az emberiséget.”
Mauricio Claver-Carone, egy másik blokád-párti keményvonalas, aki a 2017–2021 közötti „maximális nyomás” politikáért felelt, most Latin-Amerika különleges megbízottja. Februárban egy Politico-riporternek azt mondta, hogy a kubai rendszerváltás „közel áll”, és az USA „nagyon kreatív” lehet ennek elérésében.
A Kongresszusban Rick Scott republikánus szenátor bejelentette, hogy szerinte „egyáltalán nem szabadna Kubába utazni”, és „az év végéig” utazási korlátozásokat fog szorgalmazni.
Februárban az USA közvetlen támadást indított Kuba nemzetközi orvosi missziói ellen, vízumkorlátozásokat vezetve be az humanitárius segélyprogramokban részt vevő személyek és közeli családtagjaik számára. Kuba nemzetközi orvosi brigádjai milliókat kezeltek a globális délen a forradalom óta, és számos ország egészségügyi rendszere számára nélkülözhetetlenek, különösen a Karib-térségben.
Rubio azzal vádolta az orvosi missziókat, hogy „megfosztják a kubai polgárokat a hazájukban nélkülözhetetlen egészségügyi ellátástól”, miközben valójában az amerikai blokád akadályozza meg, hogy Kuba életmentő gyógyszereket és műtéti felszereléseket vásárolhasson.
Évek óta az amerikai kormány próbálja aláásni az orvosi programokat, USAid-finanszírozással próbálva „kényszermunkának” beállítani őket. Ezt a propagandát azonban mind a kubai hivatalnokok és orvosok, mind nemzetközi megfigyelők cáfolták, akik hangsúlyozzák, hogy a missziók önkéntesek és létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak rászoruló közösségeknek.
A Jamaica Gleaner szerkesztőségi cikke „szívtelen, kegyetlen és bosszúálló” tervnek bélyegezte az intézkedést, amely „nem csak Kubát, hanem Afrikában, Ázsiában és Amerikában élő szegényeket, több karibi országot, köztük Jamaicát is érintene”.
A CARICOM-országok vezetői azonnal és hevesen elítélték az intézkedést, amely szankciókkal fenyegeti őket azért, mert kubai orvosokat és ápolókat alkalmaznak egészségügyi rendszerükben. Márciusban tárgyalásokat terveznek Washingtonban.
„Vajon azt várják, hogy csak azért, mert meg akarom tartani az [amerikai] vízumomat, hagynom kell, hogy 60 szegény, dolgozó ember meghaljon? Ez soha nem fog megtörténni” – mondta Ralph Gonsalves, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek miniszterelnöke, ahol a kubai orvosok naponta mentenek meg tucatnyi életet az országos Orvosi és Diagnosztikai Központban.
Joseph Andall, Grenada külügyminisztere így nyilatkozott: „Nemcsak jogi, hanem erkölcsi és etikai kötelességünk is támogatni a kubai népet; egészségügyi rendszerünk összeomlana a Kubának köszönhető nagylelkű segítség nélkül, ezért mindig elvi álláspontot kell képviselnünk.”
A blokád-párti keményvonalasok nagyszámú kinevezése a nagyköveti és Fehér házi pozíciókba, valamint egy új szenátusi törvényjavaslat, amely még szigorúbb szankciókat vezetne be Kubával „kapcsolatba lépő” külföldiek ellen, mind arra utal, hogy az USA kormányzati és törvényhozási szintjei egyaránt a kubai gazdaság megfojtására és a forradalmi nép meghódítására összpontosítanak.
Trump kormányzata az első 50 napban példátlan sebességgel és agresszióval lépett fel, és még több támadás várható. A szolidaritási mozgalomnak fel kell készülnie erre a kihívásra, és négyéves küzdelemre a kubai nép mellett, szuverenitásuk és forradalmuk védelmében.
Írta: Natasha Hickman, a Cuba Solidarity Campaign kommunikációs vezetője.
forrás: Morning Star