Argentínában 36 órás tiltakozás zajlott az ország szerte: tüntetések szerdán, általános sztrájk csütörtökön
Buenos Airesben egyedül több mint 50 000 ember vonult ki a tüntetésekre.
Ez a mozgalom az elmúlt hónapok tüntetéseire épül, amelyek során a fővárosban rendőri erőszak tört ki, valamint március 24-én az 1983-ig tartó diktatúra áldozatait megemlékeztek.
A mozgalom a nyugdíjasok tüntetéseivel kezdődött, akik magasabb nyugdíjat és az ingyenes gyógyszerellátás visszaállítását követelték. A tüntetések az év eleje óta egyre nagyobb méretet öltöttek, miután csatlakoztak hozzájuk a munkások és a Boca Juniors, valamint a River Plate futballklubok szurkolói.
Miután a biztonsági miniszter, Patricia Bullrich tavaly brutálisan leverte a tüntetéseket, a mozgalom még erősebbé vált, és kiterjedt Javier Milei elnök teljes rezsimje elleni tiltakozásra.
Az általános sztrájkra a három nagy szakszervezeti szövetség, a CGT keretében szólított fel múlt hónapban. A szakszervezetek közleményében azt nyilatkozták: „A társadalmi egyenlőtlenség és egy olyan kormány ellen, amely figyelmen kívül hagyja a jobb bérek és méltányos életkörülmények követelését, a munkások sztrájkba lépnek.”
Milei elnök megszorító politikája ellen tiltakoznak, ami ezreket kényszerít anyagi nehézségek közé. Magasabb béreket, a rendőri erőszak végét, a kisebbségi csoportok jogait és a szakszervezetek szabadságának növelését követelik.
A közelmúltbeli tüntetések meggyengítették a kormányt, és egyre többen követelik Bullrich és Milei lemondását. A szakszervezetek remélik, hogy az általános sztrájk tovább gyengíti őket.
Tavaly, Milei elnökségének első hat hónapjában két általános sztrájkot tartottak, de a Munkáspárt (PO) szerint a csütörtöki volt eddig a „legfontosabb” és „legerősebb” csapás Milei rendszere ellen.
Sokan a szerdai tüntetéseken hangsúlyozták, hogy a szakszervezeteknek „ideje volt keményebben fellépni”. A kormány megpróbálja a közvéleményt a sztrájkoló munkások ellen fordítani, azt állítva, hogy a szakszervezetek „támadják azt a több millió argentint, akik dolgozni akarnak”.
Azonban a fővárosban tízezrek, valamint az ország más városaiban további ezrek részvételével egyértelművé vált, hogy a hatalom a munkások kezében van.
Vonatok, kikötők és repterek álltak le, az iskolák, bankok és a közszféra dolgozói sztrájkoltak. A kórházak minimális szolgáltatást nyújtanak.
Azonban az UTA közlekedési szakszervezet megtöri a sztrájkot. Vezetése közel áll Mileihez, és korábban már őket használták fel sztrájkok törésére.
A PO (Munkáspárt) bírálta a szakszervezeti bürokráciát a sztrájktörés miatt. Azt mondták, hogy nem harcoltak azért, hogy a küzdelem minden munkahelyen és szélesebb szakszervezeti körben, például az UTA-n belül is terjedjen.
A 24 órás általános sztrájkot a szakszervezetek stratégiájának tekintik, amely a küzdelmet egyetlen napra korlátozza, ahelyett, hogy lehetővé tenné „a munkásosztály tömeges beavatkozását, amely teljesen kihasználná a kormány szabadesését” és változást hozna.
A 36 órás akció abban az időszakban zajlott, amikor az IMF hitelintézet Milei kormányának óriási kölcsönt készült jóváhagyni – a munkások akarata ellenére. A nyugdíjasok azzal vádolják Mileit, hogy elvonja a nyugdíjukat, hogy az IMF felé fennálló adósságot törlessze.
Milei a globális szélsőjobb felé történő fordulat része. Nemcsak hogy kemény megszorításokat hajt végre Argentínában, de be is indította az általa „diverzitás elleni háborúnak” nevezett kampányt. Ennek keretében bezárták például a Nők, Nemek és Sokszínűség Minisztériumát tavaly, és megszüntették a homofóbia, transzfóbia és rasszizmus elleni védelmet biztosító intézkedéseket. Milei a „diverzitást” és a „woke” gondolkodást a „nemzeti haladás akadályaiként” állítja be.
De ezek a sztrájkok és tüntetések bizonyítják, hogy akiket felháborítanak Milei gazdasági és társadalmi politikája – amit Bullrich extrém elnyomása tovább fokoz – nem maradnak csendben.
forrás: Peoples Dispatch