Az Egyesült Államok terve, hogy Ukrajna háborúját felhasználja az amerikai imperializmus erősítésére, nem működött – Oroszország pedig az USA fő riválisa, Kína felé fordult.
Az orosz „szitával hordozni a vizet” közmondás a meddőség humoros és komor leírása. Az elmúlt hét után egyre inkább jellemzővé válik az Egyesült Államok ukrajnai stratégiájára.
Donald Trump korábban azzal dicsekedett, hogy egyetlen nap alatt véget vetne a háborúnak, ha elnök lesz – és februárban tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal. Ezen a héten viszont Putyint „teljesen őrültnek” nevezte, és azt mondta, hogy „abszolút” fontolóra veszi további szankciók kiszabását Oroszország ellen.
Miért ingadozik Trump Putyin kapcsán?
Először is, Trump nem azért tárgyalt Putyinnal, mert „oroszpárti” lenne – függetlenül a liberálisok állításaitól.
Az ukrajnai háború az amerikai imperializmus és az orosz imperializmus proxy-háborúja, amely már több mint egy évtizede szétszakítja az országot.
Joe Biden sem törődött többet Ukrajna szabadságával vagy önrendelkezésével, mint Trump. Valódi célja Oroszország gyengítése és egy jelzés küldése az Egyesült Államok fő riválisának, a kínai imperializmusnak.
Itt az amerikai stratégia az volt, hogy „kivérzettesse Oroszországot” egy „irányított eszkaláción” keresztül.
Ez azt jelentette, hogy Ukrajna elegendő fegyvert kapjon ahhoz, hogy lekösse Oroszország erőit és kimerítse annak erőforrásait, anélkül, hogy kockáztatná a nukleáris hatalmak közötti tágabb konfliktust.
De most Ukrajna patthelyzetbe került – és a háború közelebb hozta Oroszországot és Kínát. Az ukrán hírszerzés szerint Kína most létfontosságú nyersanyagokkal látja el az orosz fegyvergyárakat.
Trump – ahogy Biden előtte – Kínát tartja a fő fenyegetésnek. Ezért szeretné csökkenteni az amerikai veszteségeket Ukrajnában, Ázsia felé összpontosítani, és megpróbálni Oroszországot elszakítani Kína orbitájától egy Putyinnal kötött megállapodással.
Másodszor, Trump célja az amerikai dominancia fenntartása a világban a nagy kihívások ellenére.
De ezt nem elsősorban a liberális kapitalista rendszer intézményein keresztül kívánja elérni, amiket az amerikai imperializmus épített 1945 óta.
Ahelyett, hogy „többoldalú megállapodásokra” törekedne az Egyesült Államok és számos szövetségese között, a Trump-kormány azt hangsúlyozta, hogy inkább kétoldalú egyezményekre fókuszál az egyes államokkal.
Trump mind a szövetségeseket, mind az ellenségeket megpróbálja fenyegetésekkel – katonai és gazdasági eszközökkel – az amerikai akarathoz kényszeríteni. De ez ütközik az amerikai imperializmus válságával.
Bármennyit henceg, Trump nem tudja egyszerűen rávenni Ukrajnát a saját akaratára, és valószínűtlen, hogy Oroszországot el tudja vonni Kínától.
Ez nem teszi kevésbé veszélyessé a helyzetet – és azt jelenti, hogy az ukrajnai mészárlás folytatódik.
Olyan európai vezetők, mint Keir Starmer vagy Emmanuel Macron, új szankciók előkészítésén dolgoznak Oroszország ellen. És a saját hazájuk munkásosztálya hátán keresztülnyomják a fegyverkezési programokat.
Ukrajna tanulsága a baloldal számára: ne álljatok a saját uralkodó osztályaitok és háborús törekvéseik mögé!
forrás: Socialist Worker