Az elmúlt évben az Egyesült Államok kormányzati szervei egyre gyakrabban emlegették a „Tren de Aragua” nevet, mintha az az új al-Kaida lenne.
2025 januárjában a Fehér Ház „idegen terroristaszervezetté” nyilvánította a Tren de Aragua-t, márciusban pedig Donald Trump elnök adminisztrációja az Idegen Ellenségek Törvényét (1789) invokálva figyelmeztetett a „Tren de Aragua által végrehajtott Egyesült Államok elleni invázió” veszélyeire. Az Államigazgatás februárjában kijelentette, hogy a Tren de Aragua egy olyan nemzetközi drogkartell, amely egy szinten áll a már elismert kartellokkal, mint a mexikói Las Zetas (most Cártel del Noreste), a Sinaloa, a Jalisco kartell, valamint a Los Angelesben (USA) kialakult és az évtizedes amerikai deportálási politika következtében El Salvadorban gyökerező Mara Salvatrucha (MS-13). A Tren de Araguától eltérően ezek a kartellek jól ismertek, és munkásságukat gyakran dokumentálja az USA Drug Enforcement Agency-je (DEA).
A 2025-ös DEA-jelentés több tényt is megerősít azokról a drogkartellekről, amelyek hatalmas mennyiségű kábítószert (kokaintól a fentaniling) juttatnak az Egyesült Államokba. Hosszú részek szólnak a mexikói és salvadori bandákról, amelyek mélyen gyökereznek a drogkereskedelemben. 2019 óta a DEA és más ügynökségek nyomon követik a halálos drogok mozgását a Karib-tenger és a Közép-amerikai szárazföldi útvonalról a Csendes-óceáni útvonalra. A drogok Guayaquil (Ecuador), Esmeraldas (Ecuador) és Buenaventura (Kolumbia) kikötőiből indulnak Puerto Escondido (Mexikó) hasonló kikötőibe, mielőtt az amerikai piacra kerülnének. Az Egyesült Nemzetek 2025-ös Világ Drogjelentése szerint a halálos drogok több mint 80%-a a Csendes-óceán partvonala mentén halad, míg alig több mint 10% keresztezi a Karib-tengert. A DEA már nagyon régóta pontosan értékeli, hogy az Egyesült Államokba érkező drogok többsége az Andokból, Közép-Amerikából és Mexikóból származik.
Szóval mi köze ehhez a Tren de Aragua-nak, hiszen ez egy börtönbanda, amely Venezuelában, a Tocorón börtönben jött létre (kb. 150 km-re Caracastól)? A bandát 2012-ben alapította Héctor Rushtenford „Niño” Guerrero Flores (elítélt bűnöző, aki 2023-ban megszökött a börtönből, és azóta nem látták). Niño Guerrero bandáját, a Tren de Aragua-t, azzal vádolják, hogy kihasználta a Venezuelából történő kivándorlást, hogy hálózatot építsen ki az Egyesült Államokban és Latin-Amerika más részein, és ezen a migrációs hálózaton keresztül bővítse a csempészési lehetőségeit. Valószínűbb azonban, hogy a tényleges hálózat nem létezik, hanem a korábbi Tren de Aragua-tagok különböző helyszíneken a bűnözői tevékenység csomópontjaivá váltak. Guerrerót Venezuelában körözik, és Chiléből is migrációs riasztást adtak ki, ahol azt feltételezik, hogy az országban élő félmillió venezuelai közé rejtőzött. Az Egyesült Államok kormánya a Tren de Aragua-t és Guerrerót célozta meg, 12 millió dolláros vérdíjat tűztek ki a letartóztatására. De Guerrero sehol sem található.
Egy koholt kartell
Hogyan jut el az Egyesült Államok kormánya az országba érkező drogok elleni legitím aggodalomtól ahhoz, hogy hét hadihajót és egy atommeghajtású tengeralattjárót küld Venezuelához, hogy „fokozott kábítószer-elleni hadműveletet” hajtson végre? Mit tehetnének ezek a hadihajók, amelyek éppen a venezuelai tengeri határon kívül vannak, Guerrero elfogására, a Tren de Aragua megállítására vagy a kartellek drog-szállításának megakadályozására? Guerrero nagy valószínűséggel nem Venezuelában van, bandája egész Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban működik, és a drogok többsége a Csendes-óceánon, nem a Karib-tengeren keresztül szállítódik. Szóval mit keresnek ezek a hadihajók Venezuela partjainál, annak ellenére, hogy az USA szerint „anti-kartell küldetésen” vannak?
2025 áprilisában az Egyesült Államok megduplázta a Nicolás Maduro Moros venezuelai elnök letartóztatásáért felkínált vérdíjat 25 millióról 50 millió dollárra. Az emelt vérdíj indoklása az, hogy az Egyesült Államok Madurót a Napok Kartelljének (Cartel de los Soles) vezetésével vádolja. A Napok Kartellje kifejezést először 1993-ban használták néhány főrendű katonatiszt és kábítószer-elleni tisztviselő drogkereskedelmi tevékenységének leírására. Ez jóval Hugo Chávez 1999-es elnökké választása előtt történt. A kifejezést onnan kapta, hogy a venezuelai hadsereg magas rangú tisztjeinek egyenruháján nap-szimbólum volt.
Nem létezett tényleges kartell. Hugo Chávez venezuelai elnök 2013-as halála után számos emigráns venezuelai újságíró könyvet írt, amelyek Marcano megfigyelését vették alapul a „napokról”, de most már azt állították, hogy szervezett kartell létezik, csak néhány korrupt tisztviselő. Ezek között a könyvek között központi helyen áll Héctor Landaeta „Chavismo, Narcotráfico y Militares” (Chavizmus, Kábítószer-kereskedelem és Katonaság, 2014) és Emili J. Blasco „Bumerán Chávez: Los fraudes que llevaron al colapso de Venezuela” (Bumeráng Chávez: A csalások, amelyek Venezuelának összeomlásához vezettek, 2015) című műve. De Landaeta 2015-ben a Miami Herald-nak azt mondta, hogy „a Cartel de los Soles inkább egy jelenség, mint egy szervezett csoport”. Ennek ellenére 2025 júliusában az USA pénzügyminisztériuma „Különlegesen Megnevezett Globális Terroristává” nyilvánította a csoportot. Landaeta 2015-ös beismerése és a jelen között szinte teljes csend volt az amerikai nyilvános dokumentumokban a koholt Cartel de los Soles-ról (bár Trump 2020-ban már felhasznált egy hamis drogvádát Maduro ellen). Egyáltalán nincs jel arra, hogy lenne kapcsolat e „kartell” és a Tren de Aragua között, amely maga is inkább egy laza kifejezés, és semmi köze a fő kolumbiai és mexikói kartellökhöz, amelyeknek vertikális szervezeti vonalaik vannak.
A Venezuela partvonala mentén felvonuló hatalmas katonai erők, a Maduro letartóztatásáért felkínált megnövelt vérdíj, és a venezuelai kormány Tren de Aragua-val való összekapcsolásának vádja alapot szolgáltat egy klasszikus katonai intervencióra Venezuelában a Drog Elleni Háború nevében. A Napok Kartelljének eszméje hasonlóan működik, mint a tömegpusztító fegyverek Irakban 2002-03-ban, az amerikai adminisztráció pedig kétségbeesetten keresi a casus bellit (háborús okot), amely egyébként egyszerűen nem létezik.
Írta: Vijay Prashad indiai történész, szerkesztő és újságíró. Írói ösztöndíjas és fő tudósító a Globetrotternél. A LeftWord Books szerkesztője és a Tricontinental: Institute for Social Research igazgatója. Több mint 20 könyv szerzője, köztük The Darker Nations és The Poorer Nations. Legújabb könyvei: On Cuba: Reflections on 70 Years of Revolution and Struggle (Noam Chomskyval közösen), Struggle Makes Us Human: Learning from Movements for Socialism, és (szintén Noam Chomskyval) The Withdrawal: Iraq, Libya, Afghanistan, and the Fragility of US Power.
Ezt a cikket a Globetrotter készítette.