Október 14-én Argentína jobboldali elnöke, Javier Milei találkozott amerikai megfelelőjével, Donald Trumpnal Washingtonban.
Milei, aki hajnali órákban érkezett meg az amerikai fővárosba, remélte, hogy biztosítani tud egy körülbelül 20 milliárd dolláros stratégiai pénzügyi mentőcsomagot, amelyet Trump támogatna a gazdaság stabilizálására, amely Argentína libertárius kormányzata alatt szenved.
Milei mellett utazott Karina Milei, az elnök nővére és az elnökség főtitkára; Patricia Bullrich biztonsági miniszter; és Santiago Bausili, a jegybank elnöke. A megvitatott témák között szerepelt a két ország kereskedelmi kapcsolata és Kína befolyása Argentínában.
Trump megmenti Mileit
„Ma közvetlenül vásároltunk argentin pesót,” jelentette be Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter egy október 9-i bejegyzésében az X platformon.
Ő „akut likviditási hiány pillanatának” írta le Argentína gazdasági válságát, amely egyébként „óvatos pénzügyi stratégiát” jelent, és amelyet csak az Egyesült Államok képes és kénytelen megmenteni az összeomlástól.
A dél-amerikai országnak „erős gazdasági alapjai” vannak, és a már folyamatban lévő strukturális reformok „jelentős dollárban denominált exportot és devizatartalékot generálnak,” mondta Mnuchin.
A pénzügyminiszter megjegyezte, hogy az IMF is támogatja Milei gazdaságpolitikáját.
Ezen túlmenően Mnuchin megerősítette: „Befejeztünk egy 20 milliárd dolláros devizacsere-keretrendszert az argentin központi bankkal. Az amerikai kincstár kész azonnal megtenni minden szükséges rendkívüli intézkedést a piacok stabilitásának biztosítására. Hangsúlyoztam Caputo miniszternek, hogy Donald Trump elnök Amerika Először gazdasági vezetése elkötelezett a szövetségeseink megerősítése mellett, akik üdvözlik a tisztességes kereskedelem és az amerikai beruházásokat … A Trump-kormányzat határozottan támogatja az Egyesült Államok szövetségeseit, és e célból megvitattuk Argentína beruházási ösztönzőit és az amerikai eszközöket is, amelyek erőteljesen támogatják a beruházásokat stratégiai partnereinkben.”
Így az Egyesült Államok reméli megmenteni az argentin gazdaságot, amely – Milei, a közgazdász, aki évek alatt a radikális neoliberalizmus egyik ideológusává vált, ígéretei ellenére – a dollárhiány miatt ingadozik. Az állam méretének csökkentéséről, közvállalatok privatizálásáról és a közpolitikák visszafogásáról szóló ortodox programnak sikerült javítania bizonyos gazdasági mutatókon, mint a költségvetési hiány, de egyelőre egy akadályba ütközött, amelyet úgy tűnik, csak az Egyesült Államok csodálatos segítsége tud megoldani.
Argentína rengeteg pénzt veszített el, ami miatt számos befektető eladni kezdte eszközeit, és ennek következtében monetáris likviditási válság robbant ki. A megállapodással Milei történelmi dollárbefecskendezést biztosít, amit az IMF nem tudott volna ilyen gyorsan nyújtani, figyelembe véve, hogy tavaly áprilisban már több milliárdot kölcsönzött Buenos Airesnek.
Segítség vagy zsarolás?
Ez különösen érdekes a várható október 26-i argentin választások tükrében; nem szabad elfelejteni, hogy Milei pártja már az utolsó választásokon is elsöprő vereséget szenvedett a peronizmussal szemben (ami valószínűleg a legjelentősebb politikai erő Argentínában az elmúlt 70 évben, társadalmi igazságosságra, nacionalizmusra és szuverenitásra építve). Ezt Trump elnök maga is elismerte egy kétoldali sajtótájékoztatón, aki a jövőbeli gazdasági segélyt Milei választási győzelmétől tette függővé: „A választások nagyon hamar jönnek, és ez egy nagyon nagy választás lesz, amelyet az egész világ figyelni fog, mert [Milei] hihetetlen munkát végzett, és ez némi fájdalommal jár. Azt hiszem, a győzelem nagyon fontos … Ha egy szocialista, vagy New York City esetében egy kommunista győz, akkor teljesen máshogy állsz a beruházásokhoz… Ha Milei nem nyer … akkor nem leszünk nagylelkűek Argentínával, ha ez megtörténik.”
Trumpot erősen bírálták amiatt, hogy támogatta Milei mentőcsomagját, különösen néhány olyan támogatója részéről, akik remélték, hogy az „Amerika Először” jelmondat egy ellenkező forgatókönyvben valósulna meg. Ezen kívül számos amerikai farmer is panaszkodott Trump támogatása miatt, mivel az argentin szója versenyez a termékeikkel, és ezzel a megállapodással az Argentíniában települt nagy földbirtokosok profitálhatnak.
Milei, aki külpolitikáját szinte utánzó módon igazította Washingtonéhoz, az X platformon a következőket írta: „Nagyon köszönöm, Trump elnök, hogy fogadott a Fehér Házban. Már az elnökké választásom előtt is fenntartottam, hogy az Argentin Köztársaságnak az Amerikai Egyesült Államok stratégiai szövetségesének kell lennie, és most, hogy az argentin nép rám bízta országunk sorsának irányítását, ennek az ígéretnek a betartása egy újabb lépés arra az útra, amelyre 2023. december 10-én léptünk: Tegyük Újra Naggyá Argentínát (MAGA). Az Ön és nagy országa által nyújtott támogatás létfontosságú az általunk elkezdett reformok hosszú útjának folytonossága szempontjából. Az argentinok tudják, hogy a világ vezető hatalma továbbra is támogatni fog minket, hacsak nem térünk vissza a populizmushoz. A helyzet kristálytiszta: ha az ország letér a szabadság útjáról és visszatér a populizmushoz, az Egyesült Államok felhagy országunk támogatásával. Ellenkező esetben továbbra is mellettünk fognak állni.”
Kétségtelen, hogy Milei reménye, hogy a rég várt gazdasági stabilitás politikai stabilitássá válik, amely lehetővé teszi számára, hogy átvészelje a közelgő választásokat. Ez azonban nehéz lesz a kormány számára, tekintve a legújabb közvélemény-kutatásokat, amelyek a lakosság növekvő elégedetlenségét mutatják a megélhetési költségek emelkedése, a legújabb korrupciós botrányok (melyekbe Milei saját nővére is belekeveredett) és a kiadáscsökkentések miatt, amelyek már most milliós diákokat, nyugdíjasokat, egyedülálló anyákat érintenek, stb.
Így Milei nagyot tett Washingtonra, ahogyan Trump és adminisztrációja is nagyot tett a libertárius elnökre. Hamarosan kiderül, hogy ez a tét Washington számára lehetővé teszi-e, hogy teljesen lojális szövetségest tartson Dél-Amerikában, vagy éppen ellenkezőleg, Milei neoliberális projektjét aláássa Argentína társadalmi és gazdasági valósága.
forrás: Peoples Dispatch