Kast összetett kihívás előtt áll: megígérte, hogy kormányát a Trump-kabinethez igazítja, ugyanakkor Kína Chile fő kereskedelmi partnere. Továbbá nincs biztos parlamenti többsége, így kormányának a kompromisszumok kormányának kell lennie.
José Antonio Kast és kabinetje
José Antonio Kast azután nyerte el az elnökséget, hogy a második fordulóban legyőzte a közép-baloldali Unidad Por Chile koalíció jelöltjét, Jeannette Jarát. Az első fordulóban Jara a szavazatok 26,85%-át szerezte meg, míg Kast 23,93%-ot kapott; harmadik helyen a jobbközép Franco Parisi végzett 19,71%-kal.
Jara, a hivatalban lévő Boric elnök által támogatott jelölt azonban nem tudta megszerezni a szükséges számú szavazatot ahhoz, hogy legyőzzön egy olyan jobboldalt, amely az első fordulóban megosztott volt, de a második fordulóra szinte egyhangúlag Kast mögé sorakozott fel, aki 58,17% – 41,83%-os arányban elsöprő győzelmet aratott Jara felett.
A beiktatáson jelen volt Ecuador (Daniel Noboa), Argentína (Javier Milei), Paraguay (Santiago Peña), Uruguay (Yamandú Orsi), Bolívia (Rodrigo Paz), Panama (José Raúl Mulino), Honduras (Nasry Asfura) és Costa Rica (Rodrigo Chaves) elnöke. Jelen volt VI. Fülöp spanyol király is. Orsi kivételével az összes többi latin-amerikai elnök, köztük Kast is, a Trump-kormányzat által kezdeményezett és vezetett új katonai szövetséghez, az Amerika Pajzsa néven ismert szervezethez tartozik.
Beiktatási beszédében Kast megismételte azt a két elemet, amelyekkel megnyerte az elnökséget: a biztonságot és a gazdasági fellendülést. Chile új, szélsőjobboldali elnöke ezen premissza alapján „vészhelyzeti kormányzásra” szólított fel.
Választási kampánya során Kast megígérte, hogy megerősíti a határokat és kiutasítja az összes illegális bevándorlót Chiléből. Gazdasági téren a chilei gazdaság nagyobb liberalizációját ígérte, a külföldi befektetések további ösztönzését, a magánszektor támogatását és védelmét, valamint az állam méretének csökkentését.
Retorikaváltás az elnökség elnyeréséért
Kast, aki végzettségét tekintve jogász és korábbi törvényhozó, valójában a támogatás megszerzése érdekében elkerülte azt a hibát, amelyet már elkövetett a Boric-csal vívott választási küzdelemben, akitől 2021-ben alulmaradt a második fordulóban: kerülte a vitatott témákat, mint az abortusz, a feminizmus, a globális felmelegedés és Pinochet véres katonai diktatúrája (1973-1990). Ehelyett a biztonság és a gazdasági fellendülés kérdéseire összpontosított, egy olyan ideológiai diskurzusra támaszkodva, amely közelebb áll Milei gazdasági ultraliberalizmusának és Trump bevándorlásellenes projektjének keverékéhez.
Korábbi választási folyamatokban Kast egy radikalizált jobboldali választótestülethez fordult, amely nagymértékben lehetővé tette számára egyfajta ideológiai lojalitás biztosítását. Kast kijelentette, hogy teljes mértékben ellenzi az abortuszt, gyökereiben katolikus, és kedvező véleményt nyilvánított Augusto Pinochet tábornok-diktátorról, aki a szocialista Salvador Allende elnök elleni puccsot követően a Chicago Boys segítségével a neoliberalizmus útjára terelte Chilét.
Pinochet diktatúrája a régió egyik legvéresebbje: csaknem 3000 halott és több tízezer embert kínoztak meg és börtönöztek be politikai okokból. Ennek következtében Chile közvéleménye megosztott azok között, akik támogatják a tábornok (aki az Egyesült Államok támogatásával került hatalomra) tetteit, és azok között, akik utálják őt bizonyított emberi jogi jogsértései miatt.
Ebben a tekintetben Kast megpróbálta megszerezni más chilei jobboldaliak támogatását, akik úgy vélik, hogy Boric kormánya lassította a gazdasági növekedést, és a korábbi kormányokkal együtt fellazította Chile bevándorlási politikáját. Emellett Kast támaszkodott a távozó kormány nyilvánvaló eróziójára, amelynek Jara akaratlanul is fő védelmezőjévé vált. Nem szabad elfelejteni, hogy a Boric-kormány elveszítette a pinochetista alkotmány átalakításáról szóló népszavazást.
Emellett támaszkodott arra a lendületre, amelyet az új jobboldali pártok hoztak a regionális politikába, és amelyet Trump győzelme is támogat, ami bizonyos értelemben összekovácsoló elem közöttük.
Kast rövid távon hatékony stratégiája azonban bizonyos gazdasági és politikai problémákat hozhat a jövőben, mint például annak szükségessége, hogy a jövő egy meghatározatlan pontján szélesebb szövetségeket kelljen kötnie a Concertación centrista szektoraival, például a Kereszténydemokratákkal.
Az igazság az, hogy Kast egyelőre bizonyos mértékig függetlenekre támaszkodott kormánya megalakításában. Csak négy miniszter tartozik politikai párthoz. De ideológiai szempontból is egységes az összetétel. Jorge Quiroz, ultraliberális közgazdász lesz a pénzügyminiszter, míg Trinidad Steinert veszi át a közbiztonságot, Claudio Alvarado pedig a belügyminiszter. A nőügyi miniszter Judith Marin lesz, aki nyíltan abortuszellenes. Hasonlóképpen kabinetjében két olyan ügyvéd is helyet kapott, akik Pinochetet védték.
Így tehát, miközben Kast retorikája mintha egységre és együttműködésre szólítana fel különböző politikai szektorok között, és kerül bizonyos vitatott kérdéseket, egyértelműen ultrakonzervatív és ultraliberális napirendet folytat, ami megnehezítheti kormánya kilátásait, ha nem sikerül bizonyos minimum megállapodásokat elérnie más hazai és nemzetközi politikai erőkkel.
Kast és a geopolitikai dilemma
60 évesen Kast lesz Chile első elnöke, aki nem része sem a közép-baloldalnak, sem a közép-jobboldalnak, ami jelentős kihívást jelent, figyelembe véve a törvényhozás összetételét, amely nem teszi lehetővé számára, hogy konszenzus nélkül kormányozzon.
Kast azonban élvezi Washington és több olyan regionális ország támogatását, amelyek kormányai azonosulnak Trump félteke biztonsági politikájával (Kastot még hivatalba lépése előtt meghívták a Miami-i Amerika Pajzsa csúcstalálkozóra), mint Argentína, Bolívia, Paraguay, Ecuador, Panama, Honduras és El Salvador.
Másrészt ez még nagyobb kihívást jelent majd Kast adminisztrációja számára. Az Egyesült Államok követeli a kínai jelenlét és tőke kivonását Latin-Amerikából, mivel Latin-Amerikát a saját befolyási övezetének tekinti (Monroe-doktrína). Chile számára ez komoly problémát jelent. Kína Chile fő kereskedelmi partnere (külkereskedelmi mérlegének 32,7%-át az ázsiai ország teszi ki), és számos chilei üzleti vezető követeli, hogy a jó kapcsolatokat Pekinggel fenn kell tartani.
Chile az egyik kevés latin-amerikai ország, Peru és Costa Rica mellett, amelynek szabadkereskedelmi megállapodása van mind Kínával, mind az Egyesült Államokkal, a dél-amerikai ország második legnagyobb kereskedelmi partnerével (a kereskedelem 17%-a).
Kast azonban bagatellizálta az aggodalmakat, és legutóbbi miami tartózkodása során, ahol az Amerika Pajzsa megállapodást aláírták, kijelentette: „Nem összeegyeztethetetlen, hogy a legjobb kapcsolataink legyenek Kínával és az Egyesült Államokkal… Nem értem, mi az aggodalom tárgya… Meg fogunk tenni minden megfelelő intézkedést szuverenitásunk, biztonságunk és kereskedelmi kapcsolataink megóvása érdekében.”
A legtöbb szakértő azonban egyetért abban, hogy Chile gazdasági helyzete, valamint Kast ideológiai és geopolitikai igazodása Trump politikájához feszültségeket okozhat, amelyeket a chilei kormány súlyosbíthat, ha nem alkalmaz megfelelő stratégiát.
Ezt fejezte ki a BBC-nek Francisco Urdinez, a Chilei Katolikus Egyetem professzora: „A globalizált világ, amely tiszta szabályokon alapult, már nem létezik… Véleményem szerint Kast számára már világos, hogy mi az, ami nem alku tárgya, ez pedig leegyszerűsítve a chilei üzleti élet és kereskedelem érdeke, de minden más elmarad majd. Miért marad el? Mert ezek a projektek vagy kezdeményezések mindegyike nagyon kényes helyzetbe hozza az országot az Egyesült Államokkal szemben… A helyzet a legnehezebb egy chilei elnök számára a demokrácia visszatérése óta.”
forrás: Peoples Dispatch