Miközben Trump ezen a héten Pekingbe érkezik, a Nagycsarnokban aláírt egyetlen megállapodás sem fogja elfedni az Ázsiában kiépülő külföldi katonai infrastruktúrát és Washington új hidegháborúját.
Pekingben ezen a héten kilenc év után először rendeznek amerikai állami látogatást Kínában, a világ szeme láttára. A Népi Nagycsarnok nyitva áll Donald Trump előtt, aki tizennyolc amerikai vezérigazgatóval – köztük az Apple, a Tesla, a BlackRock, a Boeing és az Nvidia képviselőivel – utazott. Csütörtökön állami bankettet tartanak, majd pénteken teázás és ebéd következik.
Peking utcáin „a Fenevad” már a múlt héten biztosította a motoros konvoj útvonalát, miután C-17-es szállítógéppel Trump érkezése előtt repülték be, hogy találkozhasson a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel. A nemzetközi mainstream sajtó enyhülésként tálalja a washingtoni és pekingi viszonyt. Trump tettei azonban mást sugallnak.
Egy másik Kínával való találkozás
Az utolsó amerikai állami látogatás Kínában szintén Trumpé volt, 2017 novemberében – az USA által kikényszerített kereskedelmi háború kezdetekor, amely Biden alatt elmélyült, második elnöksége idején pedig tovább erősödött. Az a Kína, amely akkor fogadta, még épphogy tanult reagálni a támadásokra. Az a Kína, amely most fogadja, kilenc évet töltött azzal, hogy diverzifikálja exportpiacait, kiépítse ellátási láncának autonómiáját, kifejlessze a visszaszorításhoz szükséges technológiai előnyt, miközben a globális Dél országai felé fordult. Trump sikertelen vámháborúja Kína ellen végül saját gazdaságának és népének ártott többet, mint Kínának, és Peking ritkaföldfém-exportra vonatkozó korlátozásai végül visszavonulásra kényszerítették Trumpot. A delegációban utazó tizennyolc amerikai vezérigazgató – köztük Tim Cook, Elon Musk és az Nvidia vezetője, Jensen Huang – azért jött, mert vállalataik nem tudnak működni a kínai piac nélkül. Az amerikai feltartóztatás gazdasági eszközei nem hozták meg a kívánt eredményt Washington számára.
A háború Irán ellen
Február 28. óta az illegális amerikai–izraeli háború Irán ellen – amely hat héttel elhalasztotta ezt a csúcstalálkozót – megölte Irán legfelsőbb vezetőjét, Ali Hameneit és több ezer iráni civilt. Eközben Libanonban több mint 2700 civilt öltek meg, ahol az amerikai–izraeli csapások folytatódnak.
Az amerikai–izraeli agresszióra válaszul iráni rakéták és drónok tizenöt amerikai katonai létesítményre csaptak le Katarban, Bahreinben, Kuvaitban, Jordániában, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben – egyedül az Al-Udeid légitámaszpontot 44 rakéta és 8 drón találta el, 217 épület rongálódott meg vagy semmisült meg, a helyreállítási költségeket pedig körülbelül 5 milliárd dollárra becsülik. A háború tizenegyedik hetében, az amerikai tengeri blokád és bombázások ellenére Irán fenntartotta ellenállását, és a háború nem úgy alakult, ahogy Washington előrejelezte. Világossá tette, amit a térségbeli háborúellenes mozgalmak régóta hangoztatnak: a fogadó nemzeteknek eladott támaszpontok nem pajzsok, hanem célpontok.
Az érkezése előtti napokban Trump „szemétként” utasította el Teherán békejavaslatát. Május 11-én – távozása előestéjén – az amerikai pénzügyminisztérium további tizenkét személyt és céget szankcionált az Irán–Kína közötti olajkereskedelem miatt, és ugyanezen a napon egy amerikai szenátori csoport arra szólította fel Trumpot, hogy hagyjon jóvá egy újabb, 14 milliárd dolláros fegyvercsomagot Tajvan számára.
Peking nem hallgatott. Május 2-án, válaszul a korábbi amerikai szankciókra, amelyek öt kínai finomítót érintettek, Kína először hívta életbe a szankciók elleni úgynevezett blokkoló szabályait (Blocking Rules), amelyeket 2021-ben vezettek be: az amerikai intézkedéseket „kínai területen nem szabad elismerni, végrehajtani vagy betartani”. A kínai külügyminisztérium illegálisnak és egyoldalúnak nevezte őket, nemzetközi jogi alap nélkül. Bár az ellenállás nem volt feltétel nélküli – a kínai bankokat csendesen arra utasították, hogy korlátozzák kitettségüket a szankcionált finomítókkal szemben –, a nyilvános álláspont egyértelmű. Ugyanebben a hétben a kínai külügyminiszter, Vang Ji fogadta pekingi hivatalában Irán külügyminiszterét, Abbasz Aragcsit. Kína továbbra is Irán legnagyobb kereskedelmi partnere és olajának fő vásárlója.
A feltartóztatás architektúrája
Irán nem az egyetlen háborús háttér. A térségben az amerikai katonai jelenlét infrastruktúráját bővítik és gyorsítják. Trump látogatásának hetében ért véget a Fülöp-szigeteki történelem legnagyobb közös hadgyakorlata – a Balikatan 2026 – hét ország tizenhétezer külföldi katonájával, japán hajóelhárító rakétákkal Fülöp-szigeteki területen, valamint egy új amerikai üzemanyagraktárral az ország déli részén. Közép-Luzonban a Fülöp-szigetek 4000 hektárt adott át New Clark Cityben a Pax Silica Kezdeményezésnek – egy amerikai ellenőrzésű csúcstechnológiai zónának, amely amerikai szokásjog alapján működik, diplomáciai mentességet élvez, és 99 évre megújítható bérleti szerződéssel rendelkezik.
Április 28-án Xavier Brunson tábornok, a koreai amerikai erők parancsnoka a Japan Times-nak azt nyilatkozta, hogy Washington egy „gyilkos hálót” (kill web) épít – egy hálózatos rendszert, amely Dél-Koreát, Japánt és a Fülöp-szigeteket egyetlen architektúrába olvasztja Kína, Oroszország és Észak-Korea ellen. 2025 augusztusában Trump újságíróknak azt mondta a phjongthekki amerikai támaszpontról, hogy szeretné „megszerezni a föld tulajdonjogát, ahol hatalmas katonai támaszpontunk van” Dél-Koreában – egy olyan országban, ahol az USA 66 katonai bázissal rendelkezik. Japánban a katonai kiadásokat megduplázzák – ez a legnagyobb újrafegyverkezés 1945 óta –, 400 amerikai Tomahawk rakétát vásárolnak, és ezt a projektet a jobboldali miniszterelnök, Takaicsi Szanae folytatta és gyorsította fel. Tajvan számára Trump decemberben 11 milliárd dollár értékben hagyott jóvá fegyvereket – a legnagyobb csomagot a történelemben –, és azt mondta a sajtónak, hogy szándékában áll a fegyvereladásokról tárgyalni – magával Hszivel.
A hiperimperializmustól a „Kezet Ázsiától!”-ig
Amit Pekingben ezen a héten bemutatnak, az nem enyhülés, és a Trumppal utazó vezérigazgatók nem a mérséklet jelei. A Kína elleni gazdasági és katonai agresszió ugyanazon feltartóztatási terv két fele. Ez a hiperimperializmus: egy birodalom, amely gazdasági dominanciájának eróziójával egyre inkább az erőszakhoz folyamodik, ahol Kína és a globális Dél más országai – mint elsődleges célpontok – védik szuverenitásukat. Trump tranzakciós stílusa nem eltérés az amerikai imperializmustól, hanem az a forma, amelyet akkor vesz fel, amikor gazdasági eszközei már nem működnek.
Az El a Kezekkel Ázsiától! kampányt, amelyet április 30-án – Vietnám felszabadulásának évfordulóján – indított el a Nemzetközi Népi Gyűlés (International People’s Assembly) és a térségünkbeli partner szervezetek, a külföldi katonai bázisok eltávolítására szólít fel Ázsiából, az olyan agresszív paktumok felmondására, mint az AUKUS és a Quad, valamint a katonai kiadások népeink szükségletei felé történő átirányítására. A térségünkben kiépített architektúra nem azért jött létre, hogy megvédje az embereket, hanem hogy bekerítse Kínát és fegyelmezze Ázsia többi részét. Miközben Trump ezen a héten Pekingbe érkezik, a Nagycsarnokban aláírt egyetlen megállapodás sem fogja elfedni, hogy kormányzata mit épít a térségben – és az ott élő népek Okinawától Subic-öbölig, Phjongthektől Teheránig látják, ezt a háborús uszítást, és ellenzik azt, követelve: El a Kezekkel Ázsiától!
Írta: Tings Chak, a Tricontinental: Társadalomkutató Intézet (Tricontinental: Institute for Social Research) ázsiai társkoordinátora és a Wenhua Zongheng: A Journal of Contemporary Chinese Thought társszerkesztője. Pekingben él.