Ahogy közeledik az Egyesült Államok elnökválasztása, a két párt egyre közelebb kerül egymáshoz, írja Thomas Foster.
A közvélemény-kutatások szoros eredményt mutatnak, de Donald Trump republikánus pártja határozza meg a napirendet az Egyesült Államok elnökválasztásán.
Csak egy hét van hátra a szavazásig, és ez különösen a bevándorlás kérdésében nyilvánvaló.
Trump megfogadta, hogy „az Egyesült Államok történetének legnagyobb belföldi kitoloncolási akcióját” hajtja végre, és megtiltja minden menekült beutazását az országba.
Azt ígérte, hogy „minden tüntető diákot kiutasít az országból”, és „kitoloncolja a Hamasz párti radikálisokat” – ami a palesztinpárti tüntetőkre vonatkozik.
Megígérte, hogy „befejezi a fal építését” – az USA és Mexikó közötti határfalra utalva.
Ahelyett, hogy szembeszállna Trump undorító rasszizmusával, a demokrata jelölt, Kamala Harris visszatükrözi azt.
Egy múlt heti fórumon Harris kritizálta Trumpot, amiért nem tett eleget a „bevándorlás problémájának megoldása érdekében”.
Dicsekedett azzal, hogy „kevesebb volt a nem regisztrált bevándorló és az illegális bevándorlás, mint Trump hivatalba lépésekor”.
Harris bírálta Trumpot, amiért csak a határfal „körülbelül 2 százalékát” építette meg az USA és Mexikó között.
Amikor egy interjúban megkérdezték, hogy Trump fala öncélú projekt-e, így válaszolt: „Nem félek a jó ötletektől, bárhonnan is származzanak.”
A demokraták stratégiája az, hogy meggyőzzék a baloldalt, miszerint Trump fasiszta veszély, amit csak ők állíthatnak meg. Miután megnyerték a baloldalt, a demokraták a jobboldali erők megnyerésére összpontosíthatnak.
Harris válasza arra a kérdésre, hogy miben különbözik Joe Bidentől, megmutatja, hova vezet ez a stratégia.
„Egy republikánust tervezek bevenni a kabinetembe – ez lesz az egyik különbség” – válaszolta.
De ez egy olyan ciklus, amely végül a jobboldalt segíti, és a teljes politikai rendszer iránti kiábrándultságból és keserűségből táplálkozik.
Ez egy ciklikus folyamat, amely Biden elnöksége alatt még inkább kiterjedt. Négy éves hivatalban töltött ideje alatt Biden nagyon keveset tett a munkások és a szegények gazdasági terheinek enyhítéséért. Most jobban küzdenek, mint valaha az egekbe szökő lakhatási költségekkel, orvosi számlákkal és élelmiszerárakkal.
Csak nézzük meg Harris legnagyobb támogatóit – milliárdosok és bankárok. A Demokrata Párt támogatása aláássa a jobboldallal szembeni valódi harc lehetőségét.
Ennek ellenére olyan figurák, mint Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez először Biden, most pedig Harris mögé álltak.
A demokraták felszívták az abortuszjogokért vívott mozgalmat, és elenyésztették annak radikalizmusát.
Ne hagyjuk, hogy a demokraták újra becsapjanak!
Ez megmutatja, hogy a demokraták baloldala semmit sem nyújt a kiábrándult munkásoknak.
A valódi baloldal nem fogja legyőzni a jobboldalt azzal, hogy feláldozza saját független erejét olyan politikusok támogatásával, akik csak pár lépésre vannak Trumptól.
A valódi változás reménye egy alulról jövő tömegmozgalomban rejlik – és egy szocialista alternatívában, amely nem a demokraták felé tekint.
A Demokrata Párt nem tud megoldást nyújtani az Egyesült Államok válságára – annak része.
forrás: Socialist Worker