Lipták Tamás, a Jobbszélső nevű szélsőjobboldali propagandaoldalán a legutóbbi cikkében a baloldali demokratákat támadja, azt állítva, hogy ők “fröcsögő gyűlölettel” lépnek fel a gyülekezés szabadsága ellen.
A valóságban azonban ez a szöveg a tőkés rendszer cinikus védelme: a cikk megpróbálja összemosni a fasiszta szervezkedést a demokratikus jogokkal, és támad mindent, ami fellép a rendszer embertelensége ellen.
A burzsoá társadalmakban a gyülekezés szabadságát mindig is a hatalom érdekei szerint korlátozták vagy engedélyezték. Miközben a dolgozók sztrájkjait vagy lakásfoglalásait rendre elfojtják a rendőrök gumibotokkal, könnygázzal és bírósági eljárásokkal, addig a tőke védelmében fellépő szélsőjobboldali csoportokat szinte teljes szabadsággal hagyják szerveződni. Azok a helyek, amelyek ezeket a “gyülekezéseket” lehetővé teszik nem politikai szabadságjogok gyakorlásáról szólnak, hanem a munkásosztály megosztásáról, a fasiszta erőszak újraszervezéséről.
Lipták a védelmébe vesz egy olyan “magánvállalkozás” működését, ahol a szélsőjobboldali világnézet hívei gyűlnek össze. Ez a burzsoá ideológia egyik trükkje: a tőkés magántulajdont úgy állítja be, mint szent és sérthetetlen teret, ahol bármilyen reakciós, elnyomó eszmének helye lehet. A mi szemszögünkből a magántulajdon nem szent, hanem a társadalmi kizsákmányolás intézményesített formája. Erkölcsileg nem elfogadható és rendkívül primitív egy fasizmus fészkeként működő kocsmát a magánszabadság mögé bújva mentegetni. Ráadásul nagyon gáz is.
Nem tagadjuk, hogy a cikk célkeresztjébe került “baloldali demokraták” – mint a Momentum vagy Niedermüller – politikáját kell kritizálni. Ezek a liberális vagy szociáldemokrata szereplők a tőkés rendszer keretein belül akarnak rendet tenni – mintha a gyűlöletet jogszabályokkal lehetne felszámolni, miközben magát a rendszert érintetlenül hagyják. De a cikk náci hisztériája nem pusztán ezeket a reformereket támadja, hanem minden olyan ellenállási kísérletet, amely a rendszer emberellenes logikájával szembemegy, ahogy az antifasiszta fellépést is.
Mi nem a “gyülekezés szabadságát” akarjuk elnyomni – épp ellenkezőleg: vissza akarjuk szerezni annak valódi értelmét. A munkásosztály gyülekezési szabadsága azt jelenti, hogy megszervezhetjük magunkat a kizsákmányolók ellen, építhetjük szakszervezeteinket, közösségeinket, kommunista pártjainkat. Nem az a szabadság, ha nácik isznak és terjesztik az emberellenes ideológiájukat, hanem az, ha a dolgozók közösen léphetnek fel a tőkésosztály ellen – utcán, gyárban, iskolában, mindenütt.
Lipták célja világos: relativizálni a fasiszta veszélyt, és elbizonytalanítani mindenkit, aki az elnyomottak oldalán áll. Mi viszont világosan mondjuk: a fasizmus nem vélemény, hanem munkásellenes terrorgépezet, amit a burzsoázia akkor vet be, amikor a saját hatalma meginog. Nem kérünk engedélyt arra, hogy szembeszálljunk vele. Felszámoljuk azt, akárhol üti fel a fejét.