Izrael Irán elleni támadása által kiváltott vérengzés közben néhány dolog nem változik.
Benjamin Netanyahu miniszterelnök továbbra is Trump-hoz méltó mértékű hazugságokat puffogtat, és azt állítja, hogy küldetése békét, demokráciát és stabilitást hozni a Közel-Keletre – az egész világ nevében.
Ez groteszk abszurditása miatt felháborító, és még egy sértés azon tízezernyi polgári áldozat családjai és barátai számára, akiket az izraeli „védelmi” erők gyilkoltak meg mostanában Gázában, Libanonban, Jemenben, Szíriában és Irakban.
Az egyetlen béke és stabilitás, amit ez a selmyesnyelvű barbár elképzel, egy temetőé, amelynek közepén Netanyahu és fasiszta szövetségesei biztonságban üldögélhetnek, felvértezve az USA, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és India vállalatai által, és védelmet élvezve a „szabad világ” vezetőitől, mint Donald J. Trump vagy a „páncélba burkolózott” kollaboránsa a Downing Street 10-ből – mindezt anélkül, hogy bíróság elé állítanák őket az emberiség elleni bűneikért.
Az izraeli stílusú demokrácia jellemzői:
-
A palesztinok etnikai tisztogatása, amely mértékeiben az 1948-as Nakba óta nem látott,
-
az állami elnyomás a zsidó izraeli ellenzékiek ellen,
-
a Knesszetben tiltólistára tett képviselők, mint Ofer Cassif, aki merészelt a népirtás ellen szólni,
-
és a korrupt politikusok, mint Netanyahu (aki csalás és vesztegetés vádjával szembesül) örökös büntetlensége.
Az Izrael és Irán közötti háborúban azonban két új fejlemény történt mostanában, miután az izraeli hadsereg pénteken hatalmas bombázást hajtott végre.
Először is szakértői, politikusi és médiakörökben elterjedt a felismerés, hogy nincs – vagy legalábbis nyilvános – bizonyíték arra, hogy Irán polgári nukleáris programja mostanában jelentős változáson ment volna át.
Richard Dalton, Nagy-Britannia egykori iráni nagykövete szerint sem az amerikai hírszerzés, sem a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség (IAEA) nem talált bizonyítékot arra, hogy Irán katonai célokra használná fel nukleáris anyagait.
Közben a világ legagresszívebb hatalmai – az USA, Nagy-Britannia és Izrael – továbbra is fejlesztik és bővítik saját nukleáris arzenáljukat.
Napról napra egyértelműbb, hogy Izrael legutóbbi offenzíváját az időzítése miatt indították, hogy megakadályozzák az USA és Irán két nappal később Ománban tervezett tárgyalásait. Sem Netanyahu, sem Trump nem akarta, hogy ezek a tárgyalások sikerrel záruljanak, és Irán nukleáris programja polgári jellegű maradjon.
Ehelyett Trump zöld utat adott az izraeli kormánynak, hogy megsemmisítsen egy regionális riválist, mindegy, milyen árat fizet ezért az iráni nép.
Ezzel összefüggésben feltűnt a háborúról szóló narratívában egy új téma: a „rezsimváltás” lehetősége.
Reza Pahlavi „koronaherceg” – a 1953 és 1979 között Iránt uraló (és kizsákmányoló) sah fia – felbukkant a televízióban, és az Iszlám Köztársaság megdöntésére szólított fel. Apját, a sahot az MI6 és a CIA által szervezett katonai puccsal erőltették az iráni nép nyakára, miután a demokratikusan megválasztott Moszaddeq-kormány államosította az angol-amerikai olajtársaságot.
A teheráni hatalom más jelöltjei között most nyilvánosan megszólaló nyugatpárti politikusok, sőt egykori baloldaliak is vannak, akik az iraki-iráni háborúban Szaddám Huszein oldalán álltak.
De ha a történelem tanít valamit Irak, Irán, Líbia és Afganisztán példáján, akkor ezt: a nyugati katonai beavatkozás általában katasztrófához vezet azok számára, akik valóban demokratikus jogokat és szabadságot akarnak.
A kapitalista államhatalom a tőke érdekeit szolgálja. Azoknak, akik felszabadulásért küzdenek, szolidaritásra van szükségük – szavakban és tettekben –, nem pedig az önző imperializmus és csatlósai által kényszerített „rezsimváltásra”.
forrás: Morning Star