Január 27-én, a Holokauszt Emléknapon emlékezünk a milliókra, akik a nácik haláltáborokban haltak meg.
A nácik ezeket a táborokat Németországban, Ausztriában és Lengyelországban építették.
A táborok halállal sújtottak számos, nácik által gyűlölt csoportot. Elsőként a zsidókat, akik közül milliók haltak meg a haláltáborokban annak részeként, amit Hitler és a náci párt végső megoldásként írt le.
A zsidók mellett a nácik más csoportokat is a haláltáborokba, küldtek, köztük oroszokat, lengyeleket, ukránokat és szerbeket.
Voltak cigányok, homoszexuálisak, szellemileg és testileg sérültek. Jehova tanúi, szabadkőművesek.
Ott voltak a nácik politikai ellenfelei, a kommunisták, baloldaliak, szakszervezetei tagok, szocialisták, anarchisták és számos spanyol köztársaságpárti.
Úgy tűnt, a nácik boldogok, hogy meggyilkolhatnak bármely embercsoportot, amely nem ért egyet szűk nézeteikkel, ahogy Németországot és a világot elképzelték.
Miközben ezen táborok fő feladata a gyilkolás volt, szintén emlékeznünk kell a kapitalista vállalatokra, amelyek támogatták a nácikat és pénzt csináltak a koncentrációs táborok rabszolgamunkájából.
Sok német vállalat kulcsszerepet játszott a borzalmas rabszolgamunka és a haláltáborok építésében, birtoklásban és üzemeltetésében. Ezek a német nagyvállalati óriások – a tőkés osztály – kulcsjelentőségűek voltak a náci Németország sikerei számára.
Az olyan vállalatok, mint az IG Farben, a Krupp Acél és a Siemens, támogatták Hitlert és cserébe óriási profitot arattak a nácik által szervezett rabszolgamunkából. Mind a háromnak óriási üzemei csatlakoztak olyan táborokhoz, mint Auschwitz. Mind a táborok rabszolgamunkáját alkalmazták.
A legnagyobb német vállalatok iparosai havonta egyszer találkoztak Heinrich Himmlerrel, hogy megtárgyalják, hogyan tudnának a legjobban együttműködni a táborok üzemeltetőivel.
Himmler volt a náci Németország egyik leghatalmasabb embere és a holokauszt fő kitervelője. A gyűlölt SS vezetője kulcsszerepet játszott a koncentrációs táborok felállításában és üzemeltetésében.
Amikor a Vörös Hadsereg felszabadítói elérték Auschwitzot, számos nagyipari gyárat találtak a koncentrációs táboron kívül és belül. Az egyik az IG Farben óriásvállalat szintetikus gumi és vegyi üzeme volt, csupán pár mérföldre a fő tábortól.
Valójában az IG Farben építette az auschwitzi koncentrációs tábort és az is volt a törvényes tulajdonosa. A Farben volt, amely kifejlesztette és eladta a Zyklon-B mérges gázt, amit a gázkamrákban használtak.
Az Auschwitz Farben képviselői bejárták a tábort, hogy 10 ezer erős rabszolgamunkást válasszanak ki az ügyleteikhez.
A Farben szintén pénzelte és támogatta Josef Mengele úgy nevezett orvosi kísérleteit, amelyeket az auschwitzi gyermekeken végzett.
A vállalat megígérte, hogy óriási kártérítést fizet az egykori rabszolgamunkásoknak, és bár jól jövedelmez, máig sem ők, sem a leszármazottaik nem kaptak jelentős összegeket.
Ma az olyan vegyi és gyógyszeróriások, mint a Bayer és a Hoechst, még mindig az IG Farbenhez vezetik vissza gyökereiket.
A Krupp szintén az egyik legnagyobb ipari vállalat volt Németországban, amely Auschwitzból használt rabszolgamunkát. Hadi felszerelést, tankokat és szuperfegyvereket készítettek a náciknak és több mint 10 ezer rabszolgát alkalmaztak ezen táborokból.
A Krupp kilenc igazgatóját ítélték el Nürnbergben. Alfred Krupp főnököt 12 évre ítélték háborús bűncselekményekért, de az Egyesült Államok 1951-ben szabadon engedte.
Az egy P-vel írandó Krup vállalat, amelynek nincs köze a Krupphoz, még mindig kávéfőzőket gyárt.
A harmadik óriási, auschwitzi ipari komplexumot a Siemens elektromos és mérnöki vállalat birtokolta. Gázkamrákat és krematóriumokat építettek, amelyekben a koncentrációs táborok annyi áldozatát ölték meg családjukkal együtt. Ezen tömeggyilkos eszközök még ma is büszkén viselik a Siemens névtábláit.
A Bosch-Siemens még mindig az üzletben van, és 2001-ben hihetetlen módon megpróbálták levédetni a Zyklon szót – a holokauszt alatt használt mérgesgáz nevét.
A márkát számos gázkemencében használták volna. Az óriási tiltakozás hatására a vállalat visszavonta a terveket és bocsánatot kért.
Számos más német tőkés konszernnek is csontvázak vannak a szekrényében. Például a Daimler-Benz erős támogatója volt a náciknak, cserébe óriási fegyverszerződéseket nyert.
1940-re nyolcszor akkorára nőtt, mint 1932-ben volt. A háború alatt a vállalat több ezer rabszolgát használt.
Ami ma jelenleg az emissziós botrány miatt kegyvesztett Volkswagen, az régen a náci bombákat és a hadsereg állományának autóit gyártotta.
A német történészek szerint nyolcból egy Volkswagen munkás a háborús időkben rabszolgamunkás volt.
Hans Mommsen, a Bochumi Egyetem professzora ezt mondta a Volkswagen akkori főnökéről, Ferdinand Porschéról: „Teljesen nyilvánvaló, hogy felelős volt a koncentrációs tábor foglyainak felhasználásáért a gyár munkatáboraiban. Porsche egyenesen Heinrich Himmler SS-vezérrel lépett kapcsolatba, hogy Auschwitzból kérjen rabszolgákat.”
Hugo Boss, a globális divatcég alapítója lelkes tagja volt a náci pártnak. Rabszolgamunkát használva ő gyártotta a Hitlerjugend, a rohamosztagosok és az SS egyenruháit.
Nyilvánvaló, hogy a náci hadi gépezet nem létezhetett volna Németország legnagyobb és leggazdagabb kapitalista konszernjeinek megkérdőjelezhetetlen és lelkes támogatása nélkül, amelyek közül sokan még ma is üzletelnek.
Sokuk sosem kért jelentőségteljes bocsánatot vagy fizetett megfelelő kártérítést a koncentrációs táborok rabszolgáinak, foglyainak és családjaiknak.
Inkább azt teszik, amit a kapitalisták mindig is: a hatalmas profitcsinálásra koncentrálnak, akármennyi emberi szenvedésbe is kerüljön.
Írta: Peter Frost
forrás: Morning Star