1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg katonái felszabadították Auschwitzot, a náci koncentrációs tábort, ahol több mint egymillió embert – túlnyomórészt zsidókat – gyilkoltak meg.
Nyolcvan évvel később európai vezetők gyűltek össze Lengyelországban, az Auschwitz-emlékhely mai otthonában, hogy túlélők tanúvallomásait hallgassák meg, és megerősítsék elkötelezettségüket amellett, hogy ilyen szörnyűségek soha többé ne történhessenek meg.
Az idei megemlékezés azonban szembetűnő hiányosságot hordozott magában. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió létfontosságú szerepet játszott a náci Németország és szövetségesei legyőzésében – több mint 20 millió szovjet életének árán –, az Auschwitznál tartott megemlékezésen nem képviseltette magát az Orosz Föderáció. Az Európai Unió (EU) az ukrajnai háború miatt Oroszország megbüntetésére törekedve gyakorlatilag kitörölte a Vörös Hadsereg hozzájárulását a történelmi narratívából. Ursula von der Leyen és Giorgia Meloni például emlékező nyilatkozatokat tettek, ám elkerülték a Szovjetunió említését. Csak baloldali politikusok mertek teljes képet nyújtani emlékező üzeneteikben.
Ezeket az eseményeket Európán végigsöprő, szélesebb körű revizionista tendencia részeként kell értelmezni, amelyben szélsőjobboldali pártok – például Meloni Olasz Testvérisége és a francia Nemzeti Tömörülés – antikommunista sztereotípiákat használva írják újra a történelmet. Ez a tendencia a főáramú pártok körében is gyökeret vert. Közvetlenül a holokauszt-emléknap előtt az Európai Parlament olyan határozatot fogadott el, amely elítéli Oroszországot azért, hogy „kihasználja Európa nácizmus alóli felszabadításának felszabadításának narratíváját”. A határozat szövege bírálta továbbá Lenin emlékműveinek helyreállítását Ukrajnában, és egy „paneurópai” emlékmű létrehozását szorgalmazta a „20. századi totalitárius rezsimek áldozatai” számára, amely szóhasználat egyenlőségjelet tesz a fasizmus és a kommunizmus közé.
A történelmi amnézia súlyos esetének nevezhető az is, hogy az európai parlamenti képviselők javaslatot tettek a „náci és szovjet kommunista szimbólumok” uniós tilalmára. Ahogyan arra egyesek rámutattak, egy ilyen tilalom végrehajtása megnehezítené például az olyan megemlékezéseket, mint a hétfői, tekintettel arra, hogy a szovjet egyenruhák kiemelt szerepet játszanak a felszabadításról készült archív fényképeken.
Miközben az EU azzal szórakozik, hogy kitörli a kommunizmus szerepét a második világháborús nácizmus legyőzésében, úgy tűnik, hogy magából a holokausztból rendkívül keveset tanult. A gázai tűzszünet első fázisa még el sem kezdődött, amikor a lengyel hatóságok bejelentették, hogy lehetővé teszik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök részvételét az auschwitzi megemlékezésen – annak ellenére, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnök miatt elfogatóparancsot adott ki ellene. Bár Netanjahu végül nem vett részt, már pusztán a lehetőség is rávilágít arra, hogy Európa hajlandó figyelmen kívül hagyni az emberiség elleni bűncselekményeket, ha azokat jelenlegi szövetségesei követik el.
„Egy népirtás emlékét felhasználni egy másik népirtás igazolására erkölcsi és politikai szempontból elfogadhatatlan” – mondta Enzo Traverso történész a Jacobinnak adott interjújában, Európa gázai népirtással kapcsolatos reakcióira reflektálva. „Auschwitz emlékét arra kellene mozgósítani, hogy megakadályozzunk új népirtásokat, nem pedig arra, hogy igazoljuk azokat.”
Azáltal, hogy Európa nem hajlandó elismerni a nácizmus 1945-ös legyőzésének teljes történelmét – különösen a Vörös Hadsereg és a kommunista mozgalmak hozzájárulásait –, csak tovább táplálja a szélsőjobb térnyerését. Az olyan pártok, mint az Alternatíva Németországért (AfD), a Nemzeti Tömörülés és az Olasz Testvérek, platformjaikban talán kerülik az explicit antiszemitizmust, de politikáik ugyanazon gyűlöletre és erőszakra épülnek, amely a holokauszthoz vezetett. Ahogy ezek a pártok egyre több választói támogatást szereznek, a „Soha többé” szlogen egyre nehezebben válik hihetővé.
forrás: Peoples Dispatch