Magyarország lett az első ország, ahol neonáci terroristák kegyelmet kaptak a „köztársasági elnöktől”.
A Hunnia ügy vádlottjai olyan csekélységekre készültek, mint Hiller István meggyilkolása vagy Lendvai Ildikó liftjének felrobbantása – a politikusnővel együtt persze. Hiller házára rá is lőttek éles lőszerrel, illetve Csintalan Sándort is agyba-főbe verték. Ifjúkori ballépés csak – bár a főbűnös már elmúlt bőven 30 is a terrorcselekmények kitervelésekor és elkövetésekor -, jár a kegyelem. Meghát a neonáci terrorizmus súlyos testi sértéssel, emberölés előkészületével, az olyan bagatell, miért is ne engedhetnénk ezeket rá a társadalomra. Meg hát szegények évek óta vannak vizsgálati fogságban, milyen szörnyű lehet házi őrizetben, most már kiengedhetjük őket. Megváltoztak. Csak a Mi Hazánk nácik ünnepe között hagyják el a börtönt.
A bíróság első fokon és jogerősen is kimondta már a terroristák bűnösségét, természetesen jöttek a fellebbezések, végül az ügynek a terrorizmust támogató köztársasági elnök vetett véget, aki a Pápa látogatása ürügyén kegyelmet kapott. Nem csak ürügy volt, inkább elkenés, mivel tisztában volt vele, hogy az emberek most be vannak zsongva a pápától és talán senki nem fog odafigyelni a neonáci terroristák köznép közé engedésére.
A Sándor-palota is csak hárommondatos közleményt adott ki az ocsmány, gyáva, antidemokratikus és közrendre veszélyes amnesztia akár legcsekélyebb szintű indoklása nélkül.
Kegyelmet kaptak, és a kegyelmet elfogadták, sőt, epekedtek is érte. Namármost a kegyelem definíciószerűen a bűnösöknek jár, nem az ártatlanoknak. Ha valaki ártatlan, nem kegyelmet akar, hanem felmentést. A kegyelem elfogadásával elismerték bűnösségüket, a börtönből való szabadulás lovaglós bohóckodása pedig mindenre enged utalni, csak arra nem, hogy bármit is megbántak volna. Tehát a társadalomra különösen veszélyesek.
Szintén érdekes, hogy a Hunnia csoport azon szélsőséges újfasisztákból áll, akik nem éppen a Fidesz holdudvarába tartoznak (bármennyire is próbálja a kormánypárt önmagába beilleszteni a neonácikat.) Ez sem szegte kedvüket, hogy a politikai ellenfél kegyelmét ne csak elfogadják, de szépen meg is köszönjék.
Ez az ügy a következő tanulságokkal jár:
1, Magyarország nem elég fejlett demokrácia ahhoz, hogy kezelje a neonáci terroristákat. Civilizált országokban nem arról folyna a diskurzus, hogy 6 év vagy kegyelem.
2, Korlátozni kell a köztársasági elnöki amnesztia jogkörét, mert láthatólag a jelenlegi, szélsőjobboldali hatalom képtelen felelősen gondolkodni.
3, A köztársasági elnök neonáci terrorizmust támogat.
4, Mivel a köztársasági elnök a NER bábja, aki csak akkor adhat ilyen aláírást, miután a főnökeivel egyeztetett, az egész rezsim neonáci terrorizmust támogat.
5, Mivel a rezsim neonáci terrorizmust támogat, vélhetően nem is lesznek lelkes ügynökök, akik a továbbiakban monitorozni fogják a szélsőjobboldali terroristák további tevékenységét, tehát veszélyt jelentenek – és nem a Mi Hazánkra és a Fideszre.
6, Bizonyára a Pápát védő titkosszolgák is nagyon örültek, hogy a látogatása napján engedték ki ezeket az elemeket.
7, A Fideszt ezentúl mint terrorizmust nyíltan támogató pártot kell kezelni.
8, Veszélyes precedenst teremt, mert ebből a történetből minden jobbos szélsőséges azt fogja megtanulni, hogy terroristának lenni végülis megéri.
9, A következő, demokratikus kormánynak ki kell mondania az amnesztia illegitim jellegét és a terroristákat börtönbe kell zárnia.