Dúró Dóra újfasiszta politikust rendkívül irritálta, hogy a homofóbia által fertőződött társadalmunkban egy mesekönyv felhívja a figyelmet a tolerancia fontosságára, ezért ledarálta azt.
Dúrót nagyon zavarta, hogy ez a könyv kapható a könyvesboltokban. Megjegyezzük, az NSDAP (a német náci párt) programja is kapható, ráadásul horogkeresztes borítóval, ez valahogy nem zavarja a sokgyermekes családanyát… és a hazai hatóságokat sem.
A Mi Hazánk párt politikusaitól persze nem is várunk többet. Viszont meglepetés volt azon számos felháborító nyilatkozat, amely Dúró cselekedetét nem csak a náci könyvégetőkhöz, hanem állítólagos „kommunista könyvzúzdákhoz” hasonlította. „Kommunista könyvzúzdákat” emlegetett a Mérce (??), a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és még a velük egy szellemi szinten lévő Tibi atya is.
A New York állambeli Binghamtom katolikus iskolás tanulói képregényeket égetnek (1948).
Már nem új keletű a neoliberális és magukat demokratának képzelő, ám ugyanakkor politikai analfabéta erők taktikája, amelyek mindenképp és görcsösen egyenlőségjelet akarnak húzni a kommunizmus és a sztálinizmus közé, majd közben még görcsösebben egyenlőségjeleket húznak a kommunizmus és a fasizmus közé. Innen már csak egy illogikai lépés a szélsőjobboldali Orbán lekomcsizása.
Történt ez a könyvdarálás apropóján a müncheni egyezmény évfordulóján (!!!), amely során a kapitalista hatalmak összeboronálták magukat a nácikkal, és odadobták Csehországot Adolf Hitlernek.
És tesznek egyenlőségjelet ma is azok a neoliberálisok, akik épp a Jobbikkal játszanak választási összefogósdit, borzalmas eredményekkel.
Ezen politikai analfabétáknak még arra sem volt bátorságuk, hogy Dúró Dórát lenácizzák vagy fasisztázzák.
Közben egy görcsös politikai álkorrektség részévé teszik, hogy a fasizmussal egyetemben az általuk vélt „kommunizmust” is el kell ítélniük, mert félnek attól, hogy rájuk sütik a kettősmérce bélyegét, amely ez esetben teljesen alaptalan. Azt már nem veszik észre, hogy ebben az országban a legtöbb degenerált politikustól fasisztáskodás miatt kell elhatárolódni (és e tevékenység közben kommunista hisztériát is kelteni), nem pedig azért, mert vörös zászlókkal követeli valaki a munkásosztály jogait és jólétét.
Az ügy szempontjából szinte mellékes, de nyugodtan kijelenthetjük:
A kommunisták nem semmisítettek meg könyveket!
Azt el kell ismerni, hogy minden eszme szélsőséges képviselőire (és persze minden szélsőséges eszme képviselőire) jellemző, hogy könyvek megsemmisítésében részt vettek. Azonban ámblokk kijelenteni, hogy a kommunista mozgalomra úgy és olyan mértékben voltak jellemzők a könyvégetések, mint a náci Németországban, Pinochet Chiléjében, a kínai jobboldalnál, vagy a történelmi vallások képviselőinél, enyhén szólva történelemhamisítás! A Wikipedia könyvégetési incidenseket tartalmazó szócikke majdnem 200 esetet részletez, amelyek közül 2-3 köthető kommunista szimbólumrendszerrel élő mozgalmakhoz. A maradék mind szélsőjobboldali, antikommunista, vallásos irányultságú esemény volt a történelemben.
Szintén gusztustalan dolog egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki elégeti vagy betiltja a világirodalom legszebb műveit, Thomas Mannt, Bertolt Brechtet és József Attilát, valamint olyan tudományos gondolkodókat, mint Marxot és Engelst, és a közé, hogy elégetik a burzsoá, elnyomó és áltudományos propagandát, amiért nem fogunk bocsánatot kérni.
Azt kijelenteni, hogy a kommunista mozgalom általánosan részt vett könyvégetésekben vagy bármilyen írott forrás megsemmisítési folyamatában: történelemhamisítás!
Pont a neoliberális antikommunisták alkalmaznak kettős mércét akkor, mikor állítólagos kommunista könyvmegsemmisítésekről értekeznek, de egy szót sem ejtenek arról, hogy pl. a Szovjetunióban személyesen Zinovjev fordította le a náci bibliának számító Mein Kampf-ot, csak azért, hogy ott is lehessen értesülni arról, hogy egy európai diktátor milyen ostobaságokat gondol a világról. A kommunistáknak nem érdekük az ellenséges irodalom megsemmisítése. A kommunistáknak az az érdeke, hogy az ostobaságokról és az emberi gonoszságot és aljasságot tükröző írásokról lerántsák a leplet, és bemutassák az olvasóknak, hogy adott kor gondolkodói vagy politikusai hol tévedtek, vagy hol akarnak ártani a dolgozó osztályokat felszabadító mozgalomnak vagy maguknak az elnyomott osztályoknak. A tudományos érzékenységgel megírt kommunista irodalom lényegében többet hivatkozik az ellenfél irodalmára, mint saját mozgalmának gondolkodóira. A marxista irodalom ugyanis nem destruktív, hanem kritikus! A marxista eszme nem fizikálisan semmisíti meg az ellenfél irodalmát, hanem eszmei és gondolati síkon. A marxista nem fél attól, hogy a kapitalisták és a fasiszták ideológiai vitákban legyőzik, mert egyszerűen igaza van. A marxizmusnak tudományos irodalma és tudományos módszerrel kialakított ideológiája van, amely sem a vallásoknak, sem a kapitalistáknak, sem a fasisztáknak nem áll rendelkezésére. A zagyvaságokat és hazugságokat összehordó nácik és vallási fanatikusok, akik számára kínos az igazság, ezért törekszenek ezek megsemmisítésére.
A jelenkorban szintén nem jellemző, hogy kommunisták vagy baloldaliak könyveket égetnének. Az utóbbi években Dúró Dóra botrányán túl hazai neonácik égettek Radnóti kötetet, valamint lengyelországi katolikusok Harry Pottert.
Szintén borzasztó, hogy akkor emlegetnek egy lapon kommunistákat fasisztákkal, mikor hazánkban a Fidesz párthoz tartozó körök építik a klasszikus fasiszta rendszer alapjait, kissé megújított formában, de tartalmilag és célkitűzéseiben majdnem ugyanazt. Magyarországon jelenleg nem az a probléma, hogy a nyilas írók műveit betiltja a kommunista párt. Magyarországon az a probléma, hogy nyilas írók már az iskolákban hatnak a felnövő generációk „értékrendjére”. Márpedig a vélt és valós probléma tartalmilag totális ellentétben áll egymással, és nem is lehet mind a kettőre vonatkozóan az álságos PC kampány során kielégítően megnyilatkozni.
Sajnálatos módon a neoliberálisoknak dönteniük kell, hogy vagy tiltják vagy engedik a nyilas írókat. Középút nincsen. A szocializmus és a barbárság közti választás sajnos már rég lezajlott, amely során a barbárság nyerte el a magukat demokratának képzelők szimpátiáját, és sokan ezt még fel sem fogták önmagukról. Még akkor sem, amikor a Jobbikkal való választási kollaboráció képében ez testet is öltött. Egy fasisztoid kormány ellen a fasisztákat választani nem egy jó reményekkel kecsegtető jövőkép hazánk és népe számára.