Olasz és francia kikötőmunkások akadályozták meg 14 tonna lőszer Izraelbe szállítását
A franciaországi Fos-sur-Mer kikötőben dolgozó CGT-szakszervezeti tagok tudomást szereztek egy fegyverszállítmányról – és megtagadták a népirtó háború eszközeinek kezelését.
Ezután az olaszországi Genova kikötőjében az USB és az SI Cobas szakszervezetek tagjai további akciót hajtottak végre a hajó ellen.
Fabio, a Si Cobas szakszervezet tagja a Socialist Worker-nek beszélt arról, hogyan mutatnak szolidaritást a palesztinokkal az olasz munkások.
„Több akció és tiltakozás történt izraeli áruk ellen október 7. óta” – mondta.
A Si Cobas erős jelenléttel rendelkezik Olaszország logisztikai ágazatában – „ami az Izrael által folytatott népirtás és a háború szempontjából különösen fontos”.
A szakszervezet 2023. november 17-én sztrájkot szervezett, majd 2024. február 24-én is. Fabio szerint a februári sztrájk jelentős volt, mert Milánóban ezt követte a legnagyobb palesztin tüntetés, mintegy 50 ezer résztvevővel.
Hozzátette: „A Si Cobasban természetesen az a célunk, hogy részt vegyünk a tüntetéseken és igyekszünk koordinálni őket. De ugyanakkor bevonjuk a munkásokat és a bevándorlókat, akik szintén a munkásosztály részét képezik.”
„Úgy gondoljuk, hogy a munkások részvételével lehet a legmagasabb szintű küzdelmet elérni – a munkásakciók okozhatják a legnagyobb kárt a rendszerben.”
„Természetesen a tüntetések fontosak, de a sztrájkok már a rendszer megkérdőjelezésének szintjére emelik a küzdelmet. A palesztin népirtás nem csupán néhány hadiipari vállalat kérdése, hanem az egész rendszeré.”
Fabio elmagyarázta, hogy nem minden szakszervezet követi a Si Cobast a politikai követelésekért folytatott harcban.
2024 júniusában gazdasági követelésekre sztrájkot tartottak. „A Si Cobas ezt kihasználva Genova kikötőjében politizálta a sztrájkot, ellenezve a hadigazdaságot és palesztin népirtást” – mondta Fabio.
A szakszervezet június 20-án újabb sztrájkot szervezett Izrael elleni tiltakozásul. „Ez egybeesik a gépipari és autóipari munkások sztrájkjával” – magyarázta Fabio.
„Mint sok helyen, itt is keményen dolgoznak a szakszervezetek azon, hogy elválasszák a munkásokat egymástól. De tudatosítanunk kell közös helyzetünket, és hogy létfontosságú, hogy minden munkás együtt lépjen fel.”
Fabio elmondta, hogy más politikai kérdések miatt is erős küzdelmek folytak, például a rendőri erőszak ellen. „Győztek, tehát van tapasztalatunk, amihez vissza lehet nyúlni, és ez bizalmat ad” – mondta.
Az olasz munkásmozgalom szélesebb körében azonban hiányzik a küzdelem – és a szakszervezeti vezetők nem sürgetik a politikai követeléseket.
„Optimisták vagyunk, hogy Olaszországban új hulláma indul a küzdelemnek” – mondta Fabio. „De egyelőre csak jelek vannak.”
Az olasz munkások Palesztina melletti akciói példát mutatnak a nemzetközi munkásmozgalomnak.
Izrael népirtása az imperialista rendszer terméke – és a munkásoknak van hatalmuk, hogy ellene harcoljanak.
forrás: Socialist Worker