Miközben Donald Trump sokakat pánikba ejt világszerte, második elnöki ciklusa – akárcsak az első – tovább erősítheti Kína felemelkedését.
Donald Trump második elnöki ciklusa nem feltétlenül lenne rossz minden nemzet számára – különösen nem Kína számára. Sok kínai internetező szerint Trump politikája akaratlanul is erősítette országukat. Ezért is kapta a népszerű becenevet: „Chuan Jianguo”, ami annyit jelent, hogy „Tegyük Kínát naggyá.”
Trump első ciklusa legalább három jelentős módon járult hozzá Kína felemelkedéséhez:
Először is, elnöksége sok kínai szemében lerombolta az Egyesült Államok mint a demokrácia mintaképe idolját, felfedve az amerikai politikai káoszt és a mély társadalmi megosztottságot. Évtizedeken át sok kínai idealizálta az Egyesült Államokat mint „gyönyörű országot” – ez az USA kínai nevének szó szerinti fordítása. Trump intézkedései azonban egyfajta „politikai leckét” nyújtottak, amely átformálta a közvélekedést, és megerősítette a Kína stabilitása és kormányzása iránti megbecsülést.
Másodszor, Trump felgyorsította Kína technológiai függetlenség felé vezető útját. Több mint 20 éve a kínai kormány a tudományos és technológiai innovációt támogatta, bár sokan úgy gondolták, hogy ezen a területen nincsenek határok.
Csak olyan események, mint a Huawei pénzügyi igazgatójának, Meng Van-csou-nak a 2018-as letartóztatása és a kínai technológiai vállalatok elleni szigorítások vezettek oda, hogy az ország teljes mértékben elkötelezte magát az innováció mellett. 2024-re Kína jelentős előrelépéseket tett a technológiai függetlenség terén, beleértve a félvezetőgyártásban elért áttöréseket is. Ezt a fordulatot a 2024-ben rekordmagasságba szökő chipexport is jelezte, amely meghaladta a 159 milliárd amerikai dollárt – kétszerese a 2018-as adatoknak.
Harmadszor, Trump kereskedelmi háborúja Kínával a globális kereskedelem gyors átrendeződéséhez vezetett, amely során egyre több kínai ismerte fel, hogy a világ jóval nagyobb az Egyesült Államoknál. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés révén Kína mélyítette kapcsolatait a Globális Dél országaival. 2018 és 2024 között a Kínával folytatott kereskedelem ezen országokkal több mint 40%-kal nőtt, miközben az USA-ra való kereskedelmi ráutaltság 17%-ról 11%-ra csökkent.
Visszatekintve, Trump első ciklusának és Biden nyolcéves Kína-visszaszorítási politikájának összességében inkább Kína megerősödése lett az eredménye középtávon.
Hosszú távon Kína stratégiai pszichológiai előnyt szerzett a Trump 2.0 kezelésében.
Kína médiája és agytrösztjei viszonylagos nyugalommal reagáltak Trump esetleges visszatérésére, szemben az egyre növekvő európai és kanadai aggodalmakkal. Peking magabiztosnak tűnik, hiszen már egyszer átvészelte a kereskedelmi háborút és a technológiai blokádokat Trump első ciklusa alatt.
Kína nem fogja aktívan provokálni Trump 2.0-t, de ha az agresszív amerikai politikák – például a kereskedelmi háborúk vagy a technológiai korlátozások – folytatódnak, az ország kiszámított ellenlépésekkel fog reagálni – és végül még erősebbé válik.
2025. január 7-én mind Kína, mind az Egyesült Államok természeti katasztrófákat élt át. Egy 6,8-es erősségű földrengés rázta meg a tibeti Tingri megyét, míg Los Angelesben hatalmas erdőtűz tört ki.
Tibetben a kínai hatóságok gyorsan váltottak a vészhelyzeti reagálásról a helyreállításra, és egy napon belül 50 000 lakost költöztettek át. Ezzel szemben a Los Angeles-i erdőtűz több mint tíz napig tombolt, amit a politikai csatározások és a rossz válságkezelés csak tovább súlyosbítottak.
Kína gyors földrengésre adott válasza, a mentéstől az áttelepítésig, éles ellentétben állt Los Angeles elhúzódó válságával, ahol a politikai vezetők egymást hibáztatták, miközben a tűzvész nagyobb károkat okozott, mint a 9/11-es támadások. Ezek a kontrasztok rávilágítanak az amerikai válságkezelés és kormányzás gyengeségeire.
Miközben a nem nyugati világ nagy része viszonylag nyugodt marad, a Trump-féle neofasizmus pánikot kelt az Atlanti-óceán túloldalán, különösen Európában és Kanadában. A legmagasabb szintű nemzetközi diplomáciában is felmerülnek eddig őrültnek tűnő kérdések: Vajon Dánia elveszíti Grönlandot? Vajon a NATO elveszíti az amerikai katonai támogatást? Vajon Kanada az Egyesült Államok 51. államává válik? Ezek az egykor abszurdnak tűnő felvetések ma már nyíltan megvitatásra kerülnek.
Sok kínai számára Trump 2.0 globális hatása valószínűleg nem haladja meg Trump 1.0 hatásait. Sőt, 2025-ben a nem nyugati országok többsége úgy véli, hogy Trump 2.0 elsősorban belpolitikai ügyekre fog összpontosítani, miközben időnként megpróbálja összezavarni nyugati szövetségeseit. A nem nyugati megfigyelők jól tudják, hogy Trump 2.0 nem fogja egy nap alatt lezárni az orosz-ukrán konfliktust. Nem fogja hamarosan megoldani a palesztin-izraeli vitát. Nem fogja megakadályozni Kína hosszú távú kereskedelmi növekedését 60%-os vámokkal. Nem fogja – és nem is tudja – megfékezni Kína további felemelkedését.
Trump 2.0 várhatóan folytatja az amerikai kivonulást a nemzetközi megállapodásokból, beleértve a klímaegyezményeket és a Kereskedelmi Világszervezetet. Az eredmény? Az amerikai globális hegemónia fokozatos felbomlása. Ha ez a tendencia folytatódik, Trump 2.0 az Egyesült Államokat regionális hatalmi státuszba taszíthatja, izolacionizmust ölelve magához.
Legyen szó akár kereskedelmi háborúról, akár technológiai konfliktusról, akár szerződésekből való kilépésről, Kína felkészült a legrosszabbra. Ahogyan eddig is, Kína képes a kihívásokat lehetőségekké alakítani.
2028-ra a kínaiak minden eddiginél magabiztosabban mondhatják majd: „Köszönjük, Trump.”
Írta: Wang Wen, a Kínai Népi Egyetem Chongyang Pénzügyi Tanulmányok Intézetének ügyvezető dékánja, a Kína-USA Humán Tudományok Kutatóközpont ügyvezető igazgatója és befolyásos külpolitikai író Kínában
forrás: Peoples Dispatch