Elemzés

Figyelmen kívül hagyhatod a „Grexit témáját”, az olyan jobboldali német ideológusok blöffjei és szájhősködései, mint Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, aki ünnepelné azt, ismételten, makacsul arra figyelmeztet, hogy az idő fogy. Észrevetted, hogy az annyira hypeolt június 5-ei határideje Görögország fizetésének a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) csak jött és ment, Görögország nem fizetett, és senki sem esett le a peremről? Bízz bennem, ez nem borotvaélen táncolás.

Bár számos utalás van a játékelméletre a következő kommentárban, valójában ez nem is fontos, ha szemrevételezed azoknak a nyilvánosságra került preferenciáit, akiket a Sziriza kormánya elég udvariasan és diplomatikusan európai partnereinek hív. Vegyük a fő partnert, Angela Merkel német kancellárt: Ha van valami, amire nem akar emlékeztetni, az az a politikus, aki elpusztította az eurózónát.

Természetesen nem tudjuk, hogy a görög kilépés ezzel járna, de esély van rá. Még az Európai Központi Bank is képes lenne legyűrni a következményes pénzügyi válságot, lehetséges, hogy Görögország is le tudja egy kezdeti sokk után, de végül sokkal jobb lenne neki az eurón kívül, amely másokat is meggyőzne, hogy távozzanak. Akárhogy is alakul ez a forgatókönyv, Merkel, mint a legtöbb sikeres politikus, egy kockázattól irtózó teremtés, aki nem fogja elvetni ezeket a kockákat.

És van még egy elefánt a szobában, akit ő sem tud figyelmen kívül hagyni: az Egyesült Államok. Elszórt sajtójelentések szerint Obama kormánya nyomást gyakorol Merkelre, hogy egyezséget érjen el Görögországgal, de ennek jelentőségét mérhetetlenül lebecsülik. Amíg nincs kereslet a német kormány kiszavazására hivatalából – ahogy Georgre W. Bush estében a 2003-as iraki inváziója támogatásáért – ez stratégiailag fontos Washington számára, hogy nagyon is megegyezésre jusson Berlinben. És ez ügyben Merkel és Obama alapvetően ugyanazon az oldalon állnak.

A birodalom politikája itt sokkal fontosabb, mint bármely gazdasági megfontolás. Ugyanezekből az okokból avatkozott be az Egyesült Államok a görög polgárháborúba (1946 tól ’49-ig), és támogatta a brutális katonai diktatúrát (1967-től ’74-ig) – benne minden gyilkossággal, kínzással és elnyomással – Washington nem akart független kormányt Görögországban.

Európa az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a világon, és Washington egyetlen kis részt sem akar elveszteni belőle, még a kis Görögországot sem. Mindenki tudja, hogy ha Görögország elhagyja az eurót, és majd hitelt kell felvennie, hogy kiegyenlítse a számláit, akkor azt Oroszországtól fogja kapni, talán még Kínától is. Görögország még a NATO-t is otthagyhatja. Görögország részt vehet az Oroszország által javasolt gázvezeték tervében, amely Európát jobban függővé tenné Oroszországtól – valami, amitől az amerikai tisztviselők óvnak, amely magával vonta a görög energiaügyi miniszter kifogását, aki joggal mondta nekik, hogy ez nem az ő dolguk.

Szép lenne belegondolni, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának legrosszabb tulajdonságai megváltoztak a Szovjetunió összeomlása óta, de nem így van. A hidegháború sosem ért véget igazán, legalábbis, amíg az USA a globális birodalom, és azt akarja, hogy minden kormány Washington érdekeit helyezze azok elé a választók elé, akiket képviselnek. A jelenlegi ellenségeskedés Oroszországgal ugyanazt a déjá vu érzést adja hozzá, de van egy hozzáadott mentegetés azért, hogy milyen is lehetne egyébként az USA politikája.

Ha egyszer számításba vesszük ezeket az érdekeket, és hogy hová tartanak össze, Görögország európai partnereinek stratégiája egészen világossá válik: Ez csak a rendszerváltásról szól. Egy főbb görög hivatalnok, aki részt vett a tárgyalásokon úgy jellemezte ezt, mint „lassított felvételű puccsot”. És azok, akik odafigyelnek, láthatják, hogy ez a forma a kezdet. Csupán 10 nappal a Sziriza megválasztása után, ahogy korábban megjegyeztem, az Európai Központi Bank elvágta a főbb görög hiteleket, és aztán rálicitált az összegre, amelyet a görög bankok hiteleznek a kormánynak. Az egész átverés és katasztrófapolitika destabilizálja a gazdaságot, és többek között célzatos hatása van az európai hatóságok nyilatkozatainak és fenyegetéseinek. De a görög gazdaság direkt szabotálása a legfontosabb, és megjegyzendő, hogy oly kevés figyelem kíséri.

A ki nem mondott cél, hogy aláaknázzák a Sziriza kormány politikai támogatását, amíg meg nem bukik, és jön az új rezsim, amely sokkal kívánatosabb az európai partnerei és az USA számára. Ez az egyetlen stratégia, amelynek értelme van az ő szemszögükből. Megpróbálnak elég oxigént adni Görögországnak, hogy elkerüljék a fizetésképtelenséget és a kilépést, amelyet tényleg nem akarnak, de nem eleget a gazdaság talpra állításához, amelyet szintén nem akarnak.

Idáig a görög gazdaságot ért károsodás eléggé jelentős volt. Az IMF 2,5 %-os növekedést vetített előre erre az évre, és most a gazdaság recesszióban van.

A Financial Times által június 5-én kiszivárogtatott dokumentumok szerint az európai hivatalnokok tárgyalási pozíciója legfőképp egy 2015-ös 1%-os GDP költségvetési felesleg és 2%-os 2016-ban.  Ez visszavonulást jelent azokhoz a nevetséges célokhoz képest, amelyeket az IMF korábban kitűzött, amelyek a „GDP felett 4%-os” elsődleges többletre hívtak fel „még több elkövetkezendő évig”. De egy recesszióban lévő gazdasággal és a jelenlegi elsődleges többlettel a GDP negatív 0,67%-án, a jelenlegi célok megfojtják Görögország talpra állását, talán még el is nyújtják a válságot, és fenntartják a munkanélküliség levert szintjeit.

Másik sarkalatos pont volt a jelenlegi tárgyalásokon, hogy tegyenek valamit a hitelkönnyítéssel. Most még az IMF is felismerte, hogy Görögország jelenlegi hitelterhe fenntarthatatlan, de az európai hivatalnokok meg sem moccannak. Ezek a meglehetősen szép garanciák sokkal több válságot garantálnak a lejtőn, amelyek a talpra állás fő akadályai. Ki akarna nagyon sokat befektetni vagy akár még fogyasztani is ilyen elkerülhetetlen válsággal a horizonton?

Az európai hivatalnokok további nyugdíjcsökkentési követeléseit még nehezebb igazolni, tudva, hogy Görögország ezt már megtette. A nyugdíjkorhatár öt évvel (60-ról 65-re) való felemelésén kívül, a Financial Times jelenti, hogy „a főbb nyugdíjakat 44%-ról 48%-ra nyirbálták meg 2010 óta, 700 euróra csökkentve az átlagnyugdíjat havonta. A görög nyugdíjasok kb. 45 %-a kevesebb mint 665 eurót kap havonta, amely a hivatalos nyomorküszöb alatt van.”

Az európai hivatalnokok egyre több követeléssel állnak elő a munkatörvény reformjáról, azon kétes elmélet alapján, hogy a munkásság kialkudott hatalmának további csökkentése és a bérek lenyomása (mintha a 26,6%-os munkanélküliség ezt nem tenné meg) eléggé fogja növelni a versenyképességet ahhoz, hogy ösztönözzék az exportalapú talpra állást.

Tehát láttuk a legcsúfosabb forgatókönyvek végigjátszását: A Görögország mély és elhúzódó válságáért és a magas munkanélküliségért elsődlegesen felelős emberek olyan politikát erőltetnek, amely elnyújtják a válságot, és súlyosbítják annak hatását azokra, akik a legtöbbet szenvedték el – nem is említve, hogy aláaknázták a választói akaratot.

Eddig a kormány kitart, a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint Tsiprasz 66%-os támogatásával. Lenyűgöző, hogy mennyi görög megértette, ki a felelős a válságért, még a kormány ellen előítéletes médiatúlsúly ellenére is. Ez életbe vágóan fontos, mivel Görögország ellenfelei arra számítanak, hogy képesek lesznek félrevezetni őket.

Mark Weisbrot

A szerző a washingtoni Gazdasági és Politikai Kutatások Központjának igazgató-helyettese és az Igazságos Külpolitikát elnöke. Ő a szerzője a közeljövőben megjelenő könyvének, melynek címe: „Megbukott: Amiben a Szakértők Tévedtek a Világgazdaságról.” 

Ezt a cikket Oliver  Stone is ajánlotta facebookos kedvelőinek.