Che mindig ott van, ahol a szegényekért emelnek szót
Bayer Zsolt szeme megakadt a kormányellenes tüntetéseken rendszeresen megjelenő Che Guevara-zászlón. Érteni véli, de valójában nem érti, nem akarja érteni, hogy miért lobog a baloldal ikonja a számára gyűlölt tömeg felett.
Bayer Zsolt legszívesebben olyan trágár szavakkal illetné a comandantét, mint a tömeget a járda széléről bámuló, duzzogó jobbikos, de még maradt benne annyi realitás érzék, hogy az egész világon tisztelt forradalmárt nem “spanyol-cigány” komcsizza le.
A hírhedt újságíró inkább azt próbálja elhitetni még olvasni képes közönségével (látván a cikke alatt zsidózó-komcsizó kommentelőket), hogy Che az USA és az onnan érkező „olasz és zsidó” maffia ellen harcolt, ez volt az ő ügye. Ezzel szemben a szegények által hősként tisztelt forradalmár saját szavai mutatják meg valódi lényegét:
„Milyen végtelenül egyszerű úgy kormányozni, ha az ember a nép akaratára figyel, és cselekedeteinek egyetlen mércéje az, hogy hozzájáruljon a nép jólétéhez.”
Che Guevara és elvtársai nem a kizsákmányolt és szegénységben élő amerikaiak, nem általában az USA, hanem az USA vezetői által képviselt elnyomó rendszer ellen harcoltak és harcolnak ma is. Azok számára, akik ma ismét felemelik a zászlót, ilyen rendszer az olcsó kényszer-közmunkára alapozott, klerikális, szenteskedő, de ugyanakkor urizáló tolvajok által irányított mai magyar állam. Nem nézhetjük tétlenül az éhező gyermekek tömegeit, a hazájukból a nyomor elől menekülő családok tragédiáját, a dilettáns csinovnyikok és pénzéhes kalandorok dúlását a közoktatásban, az egészségügyben.
Nem, mi nem vagyunk a neoliberális politika hívei! Ezért tudjuk, hogy az egykulcsos adórendszer, a multikkal kötött különalkuk, a munkaügyi jogok megnyirbálása, a szakszervezetek elleni fellépés nem szabadságharc, hanem a háttérben kajánul vigyorgó külföldi és hazai nagytőkések érdeke. Mi tudjuk azt is, hogy a levitézlett neoliberális/neokonzervatív érdekcsoportok az Orbán-rendszer imént említett „vívmányait” megőrizve akarnának – Orbán nélkül – kormányozni. Természetesen nem akarunk segédkezni egy ilyen hatalom kiépítésében sem, amire jó bizonyíték a görög testvérpártunk, a Sziriza politikája. A korrupt politikusok által felvett, majd részben ellopott hitelek visszafizetésének megtagadása legalább akkora riadalmat kelt a szólásszabadságról csak papoló „demokraták” között, mint a kelet-európai oligarcha-kapitalizmus haszonélvezői körében.
Nem, mi nem vagyunk a neoliberális politika hívei! Ők ugyanis azok, akik a kétharmadukkal különalkut kötnek a Coca-Colával és a többi multival. Nem véletlen, hogy a neoliberalizmus hazai „baloldali” helytartói élesen bírálják a tüntetőket.
Nem, mi nem vagyunk az Egyesült Államok agresszív terjeszkedésének hívei! Ők ugyanis azok, akik a kétharmadukkal 200 milliárdért vesznek amerikai harci helikoptereket, valamint további milliárdokkal és 100 magyar katonával támogatják a NATO akcióit a harmadik világban, vagy készséggel aláírnák az amerikaiaknak a transzatlanti kereskedelmi paktumot.
Ma azok a tömegek vonulnak az utcára, akik nagy többsége elégedetlen az utóbbi 25 év minden kormányával, akik szerint nem a népnek kell szolgálnia a politikusok gazdagodását, hanem fordítva. Ezek a tüntetők nem hagyják, hogy hatalmi célokra használják ki őket, és rövid úton elzavarták a szélsőjobbos provokátorokat is. Itt megszólalhattak a hajléktalanok, a rokkantak, a társadalom perifériájára szorított emberek képviselői is. Széles néptömegek vonultak fel egy olyan neohorthysta rendszer ellen, amely ellen egyszer már a történelemben összefogtak a demokrácia hívei. Igen, ebben a tömegben helye van a Che Guevara-zászlónak. A valódi baloldalnak a jogaiért tüntető emberek között a helye.
Mert a legszebb szavak, a tettek!
Vajnai Attila
elnök
Európai Baloldal