Miután rájöttek, hogy a fasisztákkal való összefogás esélytelen, most egyedül próbálkoznak.
A probléma, hogy a DK a kormányváltáshoz egyedül is esélytelen. Sőt, bármilyen ellenzéki formáció, amelynek tagjai azon bukott neoliberális politikusok, akik bármilyen formában is részt vettek hazánk dolgozó osztályainak kizsákmányolásában, esélytelenek.
Nem csak azért, mert alkalmatlanok a nép képviseletére – hiszen a milliárdos tőkés osztály lakájai -, hanem mert nincs elfelejtve a kormányzásuk úgy nevezett „nyolc éve” – és erről a Fidesz média is elég keményen tett, méghozzá durva kettős mércével, hiszen ugyanazon megszorító csomagokon alapuló neoliberális politikát viszik, mint a Gyurcsány-Bajnai kormányok. De neoliberális megszorítások tekintetében lehet szemezgetni az elmúlt 30 évből az MDF országrabló privatizációjától a Bokros-csomagon át egészen a jelenlegi brutális kizsákmányoló csomagokig.
Ez alól egyetlen kormány sem volt kivétel.
A Fidesz fasisztoid rezsimjének persze menni kell. A rezsim leváltásához szükséges alapelveket 12 egyszerű pontban foglaltuk össze, amelyeket meg kell valósítania egy kormányváltó mainstream politikai formációnak. A 12 pontból immár sokadik országgyűlési, önkormányzati, EP- és időközi választás során nem valósult meg semmi – az eredmény az „ellenzék” folytonos és brutális veresége, ami kétharmados Fidesz-győzelmeket jelent.
Az árnyékkormány megalakítása jó ötlet, de nehogy már a DK prominensei alkossák ezt!
A nép nem fog bizalmat szavazni egykori kifosztóinak, még erősen emlékeznek a kormányzásukra. Alkalmatlanok azért is, mert nem csak azt a nyolc évet hazudták végig, hiszen ígértek kormányváltást, európai egyesült államokat, európai nyugdíjat, hazai választási győzelmeket, valamint hogy nyilvánosságra hozzák Orbán svájci bankszámláit, ami kb. 5 éve várat magára, és sokan már rég elfelejtették.
Nincs szükség olyan pártos árnyékkormányra, amely egyértelműen az amerikai külpolitikai érdekek bábja; nincsenek szakértő politikusai; ráadásul nem csak besározták magukat a szélsőjobboldallal és konkrétan nácibotrány megélt jobbikos politikusok támogatásával, hanem maguk is tanúsítottak ilyen magatartást, pl. a menekültek földközi-tengeri mentésének leszavazásával az EP-ben, amit szélsőbaloldali populizmusnak bélyegeztek.
Az árnyékkormány alakításával a DK kvázi felrúgta az „ellenzéki” összefogást, és egyértelművé tette, hogy egyedül próbálkozik ezentúl megmérettetni magát, és egyedül csinál „ellenzéki” politikát. Nem lenne hátrány, ha ez a politika különbözne a Fideszétől, de egyelőre nem különbözik. Nagy-Britanniában jól hangzik a Munkáspárt árnyékkormány kifejezése, de hazánkban ezt ennyire lesilányítani több mint tragikomikus. Az árnyék ezeknek a DK-sokan megfelelő kifejezés. Olyanok, mint az eredeti kormány, csak haloványabb. Ugyanazt teszi, mint az árnyékot vető test, nem pedig annak ellentétét.
A brit munkáspárti árnyékkormánynak van legitimitása is, hiszen nincs más olyan ellenzéki erő, amely akkora népi támogatást tudhat magáénak, mint ők. A brit Munkáspárt nem egy középpárt Nagy-Britanniában, hanem szorosan, fej-fej mellett halad és versenyképes erőt képvisel a konzervatívokkal szemben. A DK-ra ezekből egyik sem mondható el.
A DK egyedüli megmérettetésének van még egy tanulsága is: nem akarnak valódi kormányt alakítani. Mivel egyedül esélytelenek – és ezt ők is tudják és mindenki tudja, akár négy évvel előre jelezve is -, ezért nem fognak kormányalakításhoz elég voksot bezsebelni, tehát ellenzéki szerepre készülnek. A saját politikai munkahelyük konzerválására törekednek, márpedig ez nem az emberek érdeke.
Ha a DK-t valóban érdekelné, mi történik a szegényekkel, betegekkel, nőkkel, dolgozókkal, diákokkal, fiatalokkal, akkor egyszerűen félreállnának és átadnák a politikai teret olyanoknak, akik iránt nincs ekkora – és főként jogos! – népharag. De nem ez a cél, hanem a jól fizető képviselői, önkormányzati és bizottsági helyek. És az ezzel járó kis politikai hatalom és népszerűség, amely forintokra váltható.
És ami a legfontosabb. Hiába van árnyékkormány, ha továbbra sincs kész programja, amit kiadna a nyilvánosság felé. A program hiánya eddig is a jelenlegi ellenzék bukásának egyik kulcsfaktora volt.
Sajnálatos, hogy az ellenzéki szerepben való politikai túléléssel megelégedő formációból még azt is ki lehet nézni, hogy ezen a szinten sikeres lesz, és négy év múlva is ők lehetnek Orbán jól bejáratott házi ellenzéke. Akik viszont valóban le akarják váltani a kormányt, azoknak most elsősorban a dilettáns, neoliberális, újfasisztákkal kollaboráló ellenzéket kell leváltaniuk.