Mint arról a Fidesz közpénzből üzemeltetett fasiszta médiája hírt adott, DK-s politikusok is „rátelepedtek” a PDSZ tanártüntetésére.
Pedig a PDSZ kérte és jelezte, hogy a pártok elutasítottsága miatt az ilyen akciók csak ártanak az ügynek, ezért maradjanak távol. Ez így elég borzasztóan hangzik.
Magyarországon ugyanis lennie kellene úgy nevezett demokratikus véleménynyilvánítási szabadságnak és persze gyülekezési szabadságnak is. Ez pedig az általunk és sokak által nem szeretett Demokratikus Koalíció politikusainak, sőt, minden demokratikus politikai erőnek jár. Nyilván ebbe az újfasiszta pártok és szervezetek nem tartoznak bele, és a DK is a határmezsgyén mozog azok után, hogy a politikusaik nácibotrányokat megélt jobbikos prominenseket támogattak az előválasztáson és éles választások során is.
Akármennyire is visszatetszőek is a tőkés pártok, a demokratikus szabadságjogokat nem lehet korlátozni számukra – még csak szépen kéremmel sem!
A DK-tól azért megtagadni egy tüntetésen való részvételt, mert politikai párt, antidemokratikus eljárás és magatartás. A politikai pártoknak is jár a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság. Még nekünk is!
Más kérdés lett volna, ha nem pártalapon kritizálják a DK prominenseinek résztvételét, hanem politikailag! Nevezetesen azért kellett volna elutasítani a tömegben úgy szelfiző DK-s politikusokat, mintha azt a bulit ők hozták volna össze, mert klasszikus neoliberális kapitalista pártként
A, ők is ugyanazt az oktatást és tanárokat tönkretevő megszorító politikát hajtanák végre, mint a jelenlegi rezsim,
B, mert mikor kormányon voltak, ugyanazt az oktatást és tanárokat tönkretevő politikát hajtották végre, mint a jelenlegi rezsim.
Ezt a közlemény kellett volna kiadnia a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének!
Kellett volna ezt ráadásul úgy tenniük, hogy nem október 23-ára kellett volna tüntetést szervezniük, amely az 56-os tragikus események jobboldali kamuünnepe, ahol azokat dicsőítik, akik fél pillanat alatt fizetőssé tették volna a felsőoktatást, elérhetetlenné téve azt a szegények számára – pont ahogy történt az 1989 után.
Bár a tüntető tömeg szép számmal összejött, ez megint csak hamvába halt próbálkozás a rezsim ellen, amiből már láttunk jópárat, és közös jellemzőjük volt, hogy egyiknek sem volt radikális baloldali vagy antifasiszta jellegük. Pedig a rendszer klasszikusan fasiszta, ha valaki ismeri pl. a Mussolini-féle hatalomrajutás történetét, amelynek holnap gyászoljuk 100. évfordulóját.