A Fegyverszünet Napjának, ahogy a neve is sugallja, a háború végének ünnepe kellene hogy legyen. Ennek a militarizmus platformjaként való eltorzítása groteszk sértés a háború halottjai számára.
A pipacs, amely a Flandria mezőit borította, amelyeket évekig tartó nehéztüzérségi tűz zúzott szét, azoknak lett a szimbóluma, akik az első világháború nyugati frontjának vérontásában vesztették életüket.
Ma azonban politikusok viselik a pipacsot, mint az egyformaság jelképét – olyanok, akik örömmel táplálnak, finanszíroznak, felfegyvereznek és indítanak háborúkat. Miközben emberek milliói viselik tiszteletből elhunyt hozzátartozóik emlékére, a pipacsot nyilvánosan arra használják, hogy elhallgattassák a katonasággal szembeni kritikát.
Azoknak, akik pipacsukat a brit militarizmus iránti hűség jelképeként viselik, emlékezniük kellene az első világháború utolsó túlélő katonájának, Harry Patch-nek a szavaira: „A politikusokat, akik minket háborúba küldtek, el kellett volna látni fegyverekkel, és mondani nekik, hogy rendezzék el nézeteltéréseiket maguk, ahelyett, hogy törvényesített tömegmészárlást szerveztek.”
Bár ennek ikonográfiája és dátuma az első világháborút idézi, a propagandagépezet erősen támaszkodik a második világháborúra – mivel ez már nem egy céltalan mészárlás volt rivális európai imperialista érdekek érdekében, hanem valódi népi háború a fasizmus ellen.
A második világháborút arra használják, hogy terjesszék azt a mítoszt, hogy Nagy-Britannia későbbi katonai bevetései is hasonlóan nemes harcok a szabadságért vagy a demokráciáért.
De nem azok. Szueztől kezdve az „örök háborúkon” át, amelyek az 1999-es Jugoszlávia elleni támadással kezdődtek, és magukban foglalták Afganisztán véres megszállását, Irak brutális invázióját és Líbia működőképes államként való megsemmisítését, mind törvénytelen agressziós cselekmények voltak, amelyek áldozatainak száma milliós nagyságrendű.
Ma a brit katonai bázisok Cipruson és az RAF felderítő repülései szerepet játszanak a palesztin nép ellen folytatott folyamatos népirtásban, amelyet kormányunk szövetségese, Izrael követ el.
Az említett szövetséges egykori miniszterelnöke, Naftali Bennett, a nemzetközi vezetők közül az egyik, aki felfedte, hogy Boris Johnson brit kormánya – aki viccelődött arról, hogy Líbia újból üzleti lehetőségeket kínál, amint „eltakarítják a holttesteket” – szerepet játszott abban, hogy megakadályozta az Ukrajna elleni háború korai békemegállapodását, amely közel három éve húzódik hatalmas emberveszteséggel.
Nagy-Britannia, az Egyesült Államokkal együtt, egy új militarista hullám élén áll, amely egy harmadik világháborút hoz egyre közelebb – bővíti nukleáris arzenálját, Kína-ellenes szövetségeket kovácsol a világ túlsó felén az AUKUS tengeralattjáró-paktum és egy új katonai szerződés révén Japánnal, és minden NATO-hatalom közül a legharciasabb szerepet vállalja Ukrajnában, követelve, hogy Kijev hosszú hatótávolságú rakétákat lőhessen Oroszországra, még akkor is, amikor Washington óvatosságra int.
Bármit mondanak is az elit propagandistái, a brit nép nem természeténél fogva háborúskodó. Kate Hudson, a Nukleáris Leszerelésért Mozgalom vezetője megjegyezte, hogy a történelem legnagyobb tüntetései a békéért zajlottak – az iraki háború ellen, az amerikai cirkálórakéták ellen, és a jelenlegi palesztinai és libanoni háborúk ellen.
Az utóbbi mozgalom újra és újra többségi támogatást nyer a közvélemény-kutatásokban, ami komoly kihívás az állam azon eltökélt szándékának, hogy felkészítsen minket további háborúkra. Emiatt a politikusok még inkább igyekeznek a Fegyverszünet Napját arra használni, hogy nacionalista propagandát zúdítsanak ránk.
Azok a munkások és katonák, akik sztrájkjaikkal, lázadásaikkal és forradalmaikkal segítettek véget vetni az első világháborúnak, ezt „a háborút, amely minden háborút véget vet” néven emlegették.
Ez nem vált valóra, mert a háborút előidéző imperialista rendszer fennmaradt, és ma is uralja a világot.
Ezért nem választható szét a Morning Star jelmondata – béke és szocializmus. A küzdelem egyikért a másikért is folytatott küzdelem.
Ahogy emlékezünk a halottakra, harcolnunk kell azért, hogy újraélesszük a Fegyverszünet Napjának eredeti, népi érzelmét: soha többé.
forrás: Morning Star