Bizonyára több fideszes képviselő közösségi oldalán fellelhető a kormány legújabb osztogatásának propagandája: 10% emelést kap a honvédség.
Természetesen, mint minden más kamuszociális kiadás, ez sem jár párhuzamosan luxusadóhoz hasonló, gazdagokat megsarcoló intézkedések bevezetésével, magyarán, valahol ezt megint a szegény emberek fogják megfizetni, egyik zsebből áttéve a másikba. Hasonlóan jár el a kormányzat az idei választások előtti elmebajos osztogatásokkal, amelyeknek nyilvánvalóan meglesz a böjtjük, mikor az új kormány (az ellenzék dilettáns és káros tevékenységét figyelve, vélhetően sajnos újabb Orbán-kormány) bejelenti a megszorító csomagokat.
A bűnbak természetesen Brüsszel, a COVID, a kisebbségek, a migránsok, a „baloldal”, a Baloldal, Trianon és a zöld átállás lesz.
A 10%-os emelést a közösségi médiában azzal kommentálják, hogy a honvédség immár 174 éve védi az országot.
Gyors fejszámolás: itt a magyar honvédség 1848. májusi megalapítására céloznak. Érthetetlen, hogy az előtte lévő magyar hadseregek és kvázi „honvédek” miért maradtak ki a történelmi magasztalásból.
További probléma, hogy amíg az 1848-as magyar honvédek a nemzeti érdekeket védték, az elmúlt 174 évben ez a jó szokás elég tragikusan és hosszú időkre megszűnt.
Az első világháborúig nem is voltak háborúban bevetve, és akkor sem a honvédelem oldalán kerültünk bele a mészárszékbe. A fiatal honvédeket a német-osztrák-magyar imperializmus az olasz és orosz frontokra küldte, ahol a mieink közül több százezren estek el, és ők is több százezret öltek meg, amelynek egyenes következménye lett a trianoni országcsonkítás is.
1919-ben a magyar honvédség a Vörös Hadsereg formájában ugyan ténylegesen nemzeti érdekeket védő harcokat folytatott, ám a Horthy-fasiszták árulása és együttműködése a francia és román megszállókkal megpecsételte a sorsát.
Ennek következménye lett később a második világháborúban való részvételünk, ahol a magyar honvédség ismét agresszorként lépett fel, többek között a szovjet frontokon és megszállt területeken, ahol ismét nem magyar nemzeti érdekeket védtek, és ahol súlyos háborús bűncselekményeket követtek el civilek ellen, valamint részt vettek a holokausztban. A halálos áldozatok száma milliós nagyságrendű, amelyet súlyosbít, hogy a Horthy-fasiszta hadvezetés hagyta elvérezni a 2. magyar hadsereget a Donnál.
Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás még a baloldalon is vitatott, de az tény, hogy a Fideszben valószínűleg senkinek nem kellene lelkesednie érte. Az áldozatok száma nem mellesleg: nulla. A szocializmus évtizedei voltak az egyetlenek, mikor magyar katonákat nem öltek külföldön és őket sem ölte meg senki. (Leszámítva az 1956-os ellenforradalmi vérengzéseket).
A szocializmusban a hadsereg legendásan sokat segített a magyar népnek, beleértve a hókatasztrófákat, az árvízvédelmet, a mezőgazdasági és egyéb lakossági célú feladatokat.
A rendszerváltás után a magyar honvédség végül – az Egyesült Államok és a Nyugat szószegése és egyezményszegései után – a NATO lakája lett. Ennek tekintetében újabb nemzeti szégyent hozó imperialista agressziókban és megszállásokban vett részt Irakban és Afganisztánban. Ezen háborúk áldozatainak száma szintén milliós nagyságrendű. A magyar hadsereg szerepét „békefenntartónak” írták le, de vélhetően ők sem virágot osztogattak. Érdemes megjegyezni az ezen háborúk szülte nemzetközi terrorizmust és a menekültkatasztrófákat, amelyek szintén emberéletekbe kerültek.
Mindezt 174 éves honvédelmi sikersztoriként eladni enyhén is történelem-hamisító és hazaáruló, ahogy a nemzeti szégyen szőnyeg alá söprése vagy még ocsmányabb magasztlása. Egy hazafi kötelessége kritikával illetni a hazája területén létező államalakulatok és elmebeteg vezetők történelmi bűncselekményeit.
Ezzel a poszttal szembeköpték a békeszereztő honfitársainkat és magát a honvédséget is, beleértve a korábbi áldozatokat és túlélő veteránokat, valamint a jelenlegi állományt is.