A Korán – ugyanúgy, mint „őse”, a zsidó-keresztény Biblia – sokféleképpen olvasható.
A példa kedvéért: Kádár János elhíresült 1961-es beszédében Jézust idézte: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. Ám máshol szintén Jézust idézi az Evangélium: „Aki nincs velünk, az ellenünk”:
Hasonló a helyzet a Koránnal is.
A XV. századig az iszlám szellemi központjainak egyike, és egyben legbefolyásosabbja volt az Ibériai félszigeten található mór államalakulat (a Cordobai emírség és utódai), amely története persze tele volt véres eseményekkel, de a dzsihád teljesen hiányzott a gyakorlatából. Ellenkezőleg, Európa olyan dolgokat köszönhet nekik, mint az „arab számok”, az algebra, az alkímia (vagyis a kémia) stb. A XV. század végén Kasztiliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd a reconquista keretében felszámolták a mór államot, és ezzel elgyengítették az iszlám azon ágát, amely a Koránból az öntökéletesítés és kultúra értékeit olvasta ki. Ennek következtében megerősödött az iszlám azon ága, amely a terjeszkedő dzsihád parancsát olvasta ki a Könyvből, nevezetesen az anatóliai iszlám rablóbandák, melyek vezetője Oszman a “szaltan” volt. Ezzel kezdődött az iszlám második korszaka, az Oszmán Birodalom, a Dzsihád, a vallási türelmetlenség és fanatizmus korszaka.
Kicsiben valami hasonló zajlott le a palesztinok között is, amikor Izrael Állam terroristává nyilvánította, és erővel legyőzte Arafat viszonylag mérsékelt, világias Fatah-ját, és ezzel elszabadította az iszlám fundamentalizmust és fanatizmust képviselő palesztin szervezeteket.
De hasonló történt Afganisztánban is a XX. század 70-es éveinek végén, amikor a CIA titokban megkezdte a világias kormány ellen lázadó mudzsahedek felfegyverzését és kiképzését. A folyamat felerősödött a meglehetősen pancser szovjet beavatkozás nyomán, és folytatódott, amikor Gorbacsov (talán a legnagyobb baklövéseként) egyoldalúan, feltételek nélkül kivonta a szovjet csapatokat Afganisztánból. A CIA által kiképzett mudzsahed pasák egyikét úgy hívták – Oszáma bin Láden.
Mindehhez szorosan kapcsolódik, hogy az „arab tavasz” keretében az USA és a NATO – egy porcelánboltot átrendező elefánt stílusában – segített megdönteni egy sor arab diktátort, akik – véletlenül – mind az iszlám világias, felvilágosultabb ágát képviselték, és utána felháborodottan küzdenek az általuk elszabadított iszlám fundamentalizmus, a dzsihádista terrorizmus ellen.
Ez a párizsi tragédia igazi háttere.
Phoenix