Mehmet Öcalan az ANF-nek nyilatkozott a bátyjával, Abdullah Öcalannal, a Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjével történt találkozásának részleteiről.
Mehmet Öcalan 2016. szeptember 11-én találkozhatott a Kurd Munkáspárt vezetőjével, 18 hónapnyi elszigeteltség után. A török kormány minden kommunikációját megtiltotta.
Öcalan testvére elmesélte, hogy a vezető nem is akart találkozni vele, mivel az utóbbi 18 évben csupán 5 percet kapott erre, de most 30-40 percet is kapott, de csak miután meggyőzte a börtön vezetését.
Öcalan közölte, hogy testvére mérges volt a legutóbbi fejlemények miatt: „Megkérdőjeleztem, hogy nem akar találkozni velem. A börtön igazgatósága beszélt vele, és meggyőzték, hogy 30-40 percet kap. Másképp nem is találkozott volna velem. Mikor meglátott azt mondta: ’Rendben, hogy eljöttél, de a szavaim túl nehezek, hogy elvidd őket. Neked és nekem is árthatnak. Azért, mert el fogom mondani az igazságot. A helyedben nem jöttem volna ide.’ Amikor elmondtam, hogy azért jöttem, mert a nép ezt követelte, azt mondta, hogy tudja és megérti.”
„Demokrata vagyok és forradalmár.”
Mehmet Öcalan idézte a kurd vezetőt: „Demokrata vagyok és forradalmár. Nem adom meg magam sem az államnak, sem bárkinek, még akkor sem ha még több tucat évet itt is kell töltenem. Így kell élnem tovább életem végéig. Tisztában vagyok ezzel.”
Mehmet Öcalan elmondta, hogy testvére nagyon feldúlt volt, és 50 percet beszélt a kurd mozgalomról és az államról, de nem az egyénekről. Abdullah Öcalan azt mondta: „Mind az állam és a mozgalmunk akkor jön ide hozzám, ha zsákutcába érkezik. Ez elfogadhatatlan.”
Mehmet Öcalan elmondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor testvérét ilyen mérgesnek látta a találkozásaik alatt az elmúlt évek során.
„A katonai puccsok mindig lehetségesek Törökországban.”
Mehmet Öcalan idézte a kurd vezetőt a július 15-ei puccskísérletre hivatkozva: „Sokszor figyelmeztettem, hogy az ilyen puccsok lehetősége fennáll, amíg a kurd kérdés megoldatlan marad. Mindig lesz mód puccsokra és ilyen kísérletekre, amíg a kurd kérdést nem oldják meg és nem építenek demokratikus Törökországot. Ilyen puccsokat különféle emberek is megkísérelhetnek, ha ezt a rést nem tömik be. A jelenlegi törökországi hangulat alkalmas a puccsok számára, és sokszor elmagyaráztam ezt az állam tisztviselőinek is. Nem számít, ki indítja ezeket a puccsokat, ez sokféle lehet, de a legfőbb, hogy a puccs mechanizmusa mindig hatályban lesz.”
Testvére szerint Öcalan üzenetei inkább a kurd intézményekre és struktúrákra fókuszáltak, mintsen egyéni nevekre. Öcalan megjegyzése a kurd városok és falvak elpusztításáról a következő volt:
„Miért nem mentettétek meg Mehmet Tunc-ot*?”
„Abdullah Öcalan valóságként jellemezte az önigazgatást, átfogó értékelést adott és hangot adott kritikájának is. Jobban figyelemmel kíséri a kurdisztáni, törökországi és közel-keleti fejleményeket, mind bármelyikünk. Még a korlátozott lehetőségei ellenére is jobban figyeli és elemzi a folyamatokat, mint mi. Nagyon jól tudja, ki és mit csinált. Megkérdezte, „miért nem tudtátok megmenteni Mehmet Tunc-ot, amikor közölte, hogy körbevették, blokád alá vonták és kezdett kifogyni az időből?”
A Kurd Munkáspárt vezetője a Rojava-i Forradalmat is kommentálta: „Nem volt sem fegyverünk, sem pénzünk, amikor én és néhány barátom Rojava-ba mentünk (1979-ben). Nem volt támogatásunk. Nem volt semmink, de óriási dolgokat szerveztünk Hafez Assad uralma alatt, aki befolyásos név volt a Közel-Keleten. Megmutattuk a Rojava-i kurdokat a világnak. A Rojava-i Forradalom részeként az USA és a PYD támogatta egymást az Iszlám Állam ellen egészen mostanáig. Az Egyesült Államok néhány hete behívta a török államot Rojava-ba Jarabuluson keresztül. Ezt mélyen kell elemezni. Szerintem az USA olyan stratégiát folytat, hogy mind a kurdokat, mind a törököket gyengítse. A törökök nem szállhatták meg volna Jarabulus-t, ha az USA nem akarta volna így. A céljuk, hogy ott mind a két fél konfrontálódjon egymással. Mi alakítottuk ki Rojava-ban a mai mozgalmat, amikor fegyverek és pénz nélkül odamentünk. Mi irányítottuk ezt lépésről lépésre. A Rojava-ban elért eredmények annak a tervnek a fejleményeit, amit évekkel ezelőtt napvilágra hoztunk. Rojava-nak ma 50 ezer fős fegyveres ereje van. Ha most nem képes megvédeni magát, akkor mikor máskor lesz képes? Mit tehetek ezen a ponton?”
„Önkormányzat a nép integrálása nélkül.”
A Demokratikus Régió Párt önkormányzatai megbízottjainak megállapításaira Abdullah Öcalan azt mondta: „Az önkormányzatok nem állhatnak ellen ennek a rendszernek, amíg nem integrálják a népet. Azt kívánom, hogy a megválasztott önkormányzati adminisztrátorok így tegyenek, de félek erre képtelenek. Most lesz némi ellenállás egy ideig ezen képviselők ellen, de ez nem lesz elegendő. Ezek az emberek (kurd politikusok, polgármesterek, megbízottak) Kurdisztán sok szervezetének irányításában részt vesznek, de mit tettek eddig? Ha az önkormányzatok nem integrálják magukba a népet és ha a nép nem gyűlik össze ezrével és tízezrével, hogy megvédjék a törvényes kormányzatot, az azt jelenti, hogy az önkormányzatok nem teszik a dolgukat. Ez elfogadhatatlan. Az önkormányzatok olyan pozíciók, amelyeket a saját akaratunkkal értünk el és most ostromolják őket, amelyet mindenki süketen és ostobán fogad. Nem tudják megvalósítani terveiket. Az önkormányzatok gyári rendszerré alakultak és az alkalmazottak csak a nyugdíj miatt vannak ott. Ne adjátok át az önkormányzatokat. Gyűljetek ezren az önkormányzatokba és védjétek meg őket. Semmit nem tehettek majd, ha elvesztitek őket. Az akaratotokat támadják, és majd azt veszitek észre, hogy elvesztitek őket, mivel a ti hibátok, hogy nem váltok eggyé a néppel.”
„A török állam felrúgta a tárgyalóasztalt.”
Mehmet Öcalan közölte, hogy a kurd vezető megosztotta nézeteit a kurd kérdés megoldási folyamatának befejezéséről. „A (török) állam véget vetett ennek a folyamatnak a 2015. február 28-án megkötött Dolmabahce-i egyezmény után. Nem mi voltunk, hanem az állam, amelyet ma Erdogan és az AKP ural, ők rúgták fel a tárgyalóasztalt. A legutóbbi találkozónk során (2015 áprilisában) az állami küldöttség közölte velem, hogy visszatérnek a szigetre hozzám és a Dolmabahce-i egyezmény bejelentése után, 15 napon belül tárgyalnak velem. Ennek ellenére felrúgták a tárgyalóasztalt. Vártam rájuk, de nem jöttek. Nem volt probléma a megoldási folyamat során és megtettünk volna bármit, ami szükséges. Ha az állam úgy döntött volna, hogy fenntartja a folyamatot, mi pontról pontra teljesítettük volna kötelességeinket.”
Mehmet Öcalan szerint a kurd vezető azt is mondta, hogy az Imrali Börtön másik három rabja is beszélget és eszmét cserél a megoldással kapcsolatban, és olyan terven dolgozik, amely véget vet ennek. „Ha az állam készen áll, küldhet két embert a szigetre és megkezdhetjük a tárgyalást. Készen állunk erre. Egyébként bárki tehet bármit. Nem félek az államtól. Kivégezhetnek itt, de nem tántoríthatnak el,” – mondta Abdullah Öcalan.
forrás: ANF
* Mehmet Tunc, a Cizre-i Népi Tanács alelnöke, akit a cizre-i pincékben öltek meg a török megszállók.