A konzervatívnak becézett, de totálisan fasiszta CPAC szervezet, amelybe a Fidesz által komoly közpénzekkel teletömött Alapjogokért Központ is szerelmes, most Dallasba hívta Orbánt szónokolni.
A hitlerista fajelméletet Tusványoson felemlegető Orbán most közölte, hogy ők aztán nem nácik, viszont mindenki más kommunista.
Akkor tisztázzuk definitíve, hogy ténylegesen ki a náci és a kommunista, illetve kik nem azok.
A NER
A NER egy szélsőjobboldali rezsim. A Fidesz mint párt a Joszip Tot / Kaya Ibrahim ügyből, valamint a kapitalista rendszerváltást kívülről erőltető Egyesült Államok különféle pénzeiből gazdagodott – lásd Soros ösztöndíjak és némi CIA-s pénzek, pont ahogy ezt jelenleg a latin-amerikai fasisztoid puccskísérleteknél csinálják. A nemzetközi tőke és a hazai oligarchakörök teljes támogatását élvezi, és persze cserébe adókedvezményt kap a Coca Cola és a hasonló cégek, kvázi adóparadicsomként működtetve Magyarországot.
A NER a határon túli magyarok szavazati jogával, a választási körzethatárok átrajzolásával, valamint közpénzből folytatott agymosó propagandagépezettel tartja fenn a hatalmát. Mindhárom módszer teljesen illegitim, amelyből következik, hogy a rezsim is az.
A NER propagandájának kulcspontjai a bevándorlók (többségében háborús menekültek), az LMBTQ közösség, a baloldal (nem beleértendő a háziellenzék), a zsidók elleni nyílt és burkolt uszítás. Kamuszabadságharcot vívnak avval az Európával, amelynek tagállamaitól pillanatok alatt megveszik a tankokat, rakétákat stb., biztosítva ezzel, hogy a tekintélyuralmi törekvéseket az EU intézményei minimális dorgálással rendezzék.
A NER felszámolta a jogállamiságot, a bírói testületek és a média függetlenségét, megszámlálhatatlan közpénzt jutatott strómanoknak, a kulcspozíciókba saját embereit ültette, azaz diktatórikus rezsimet épített ki totális állami kontrollal.
Összefoglalva egy korrupt, uszító, szélsőségesen vallásos, diktatórikus, antikommunista és munkásellenes rendszerről van szó, magyarul fasiszta, de nem különbözik hitlerista berendezkedéstől, azaz náci.
A háziellenzék
Orbán háziellenzékének kulcspártjai hasonlóan korrupt módon gazdagodtak, mint maga a Fidesz. A rendszerváltásból kinőtt politikusokról van szó, akik velejéig piacpárti neoliberálisok és antikommunisták. (Ebből a neoliberalizmusból született meg a szörnyszülött fasisztoid NER).
Orbánhoz hasonlóan versengenek a Nyugat kegyeiért, szélsőségesen NATO pártiak és oroszellenességük gyakran átcsap kultúr-rasszizmusba, Kína-ellenességük pedig konkrétan rasszizmusba is.
Mivel politikai babérokra csak nyugati segítséggel törhetnek, propagandájukban szélsőségesen próbálják bizonygatni Orbán oroszbarátságát és önnön nyugatiságukat, amelynek fájón üres a tartalmatlansága és kimerül olyan ostoba szlogenekben, mint az Európai Egyesült Államok.
Képviselői az egykori neoliberális körökhöz sodródott hazai milliárdosok, akik számára már kényelmetlen a Fideszhez dezertálni a nyilvánvaló politikai szerepvállalásuk miatt, egyébként már rég a NER üzleti holdudvarát erősítenék.
A hatalomért képesek lepaktálni a nácikkal is, ha esetleg néhány százalékot remélnek a választásokon, ám ez a borzalmasan áruló taktika sem jött be.
Összefoglalva egy szélsőségesen nyugatbarát (nem feledjük a nyugat és a NATO által elkövetett háborús bűncselekményeket, tömeggyilkosságokat és agresszív háborúkat), munkásellenes, neoliberális megszorító kapitalista politikai lecsúszott elitről van szó, amely szemrebbenés nélkül kollaborál a Jobbik-nácikkal. Érthetően kommunistának semmiképp sem nevezhető, hiszen mindezekben ellentéte.
Miben hasonlítanak a kommunistákra? Semmiben.
Miért hívja őket Orbán kommunistának? Azért, amiért a kamuellenzék Orbánt oroszbarát putyinistának próbálja beállítani. Orbán ténylegesen próbált jó üzleti kapcsolatokat fenntartani az orosz oligarchakapitalizmussal, azonban általánosan elmondható, hogy a nyugati tőkének ezerszer több engedményt és lehetőséget biztosított Magyarországon (és még ez sem volt nekik elég.) Orbán 90%-ban nyugatibarát és max. 10%-ban fordul kelet felé, amelyet a kamuellenzék propagandája ostoba módon felnagyít, kiforgat és eltorzít, hogy a saját nyugatos imázsával állíthasson olyan alternatívát, amely a népnek egyáltalán nem kell, ezért a választásokon rendre leszerepelnek.
Orbán ugyanígy megfogja a hazai ellenzéket, rásüti a „baloldali” bélyeget (???), és ezzel kampányol. Amikor mérges, akkor nem baloldali, hanem kommunista. Bár a „baloldalizást” jobban szeretik, mert immár nem csak a kommunistáktól kell tartaniuk, hanem számolnak más baloldali körök eszmélésével, ezért megelőlegezik ezt propagandájukban.
Már csak az a kérdés, melyik rosszabb, mikor Orbán lekomcsizza a fasisztákkal kollaboráló neoliberális kapitalistákat, vagy amikor ugyanezek lekomcsizzák a neoliberális gazdaságpolitikát fasiszta módszerekkel folytató Orbánt.